Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-07-30 / 35. szám

mondani, követelni az állodalom szinte úgy mint j más felekezetek irányunkbani kötelességeit. Midőn egy keresztyén állodajpn a' felekezetek egyházaihozi viszonyait meghatározni,^nem csak azt akarja, hogy ezeket zsoldosaivá fogadja fel 's aljasítsa le , nem elég az, hogy csak rövid két sorokban mondja ki az egyenlőség a' viszonosság elveit , mellyeket igy formulázva a' korábbi német fejedelmi szövetség actái között, 's e1

századbeli majd minden törvényhozások chártáiban, söt az absolut kormányok alatt is—keveset kivévén — már eddig is feltaláltunk, de épen a1

Protestáns Egyház mit sem nyert ez Ígéretekkel , mellyek a' római curiával titkos és nyilvános szövetségben volt állodalmak kormányai által életet, vidor életet soha nem nyertek: a' separat edictumok, pápai concordáták szorító, magyarázó szabályai miatt a1

protestantismus nem fejlődhetett, söt meg sem élhetett; nemcsak, de még a' catolika egyház szabadabb mozgalmai is magok a' protestáns kormányok által nyomattak el: de mellőzve a'külföldet, nincs Európában olly állodalom, mellynek törvényhozása szebb, több, nagyobb szavakban mondotta, ígérte volna a' Protestáns Egyház szabadságát mint a' magyar, bécsi, linzi 's több pacificatiók és ezeket békés úton megerősített fejedelmi eskük , és országos törvények; még sincs a' protestantismusnak sehol nyomorúbb állása mint Magyarhonban, melly lételét, nemzetiségét , alkotmányát az ennyire üldözött protestantismusnak, 's ennek sok nyilvános és titkos keseritéseknek ki tétetett, jutalmakból, tisztességekből kirekesztett áldozatkész féríiainak köszönheti. — Csudálnánk annyi ünnepélyes szavak eredményetlenségét, annyi sok jó szándéknak, melly a' koronás fejedelmek és országiárok magas jellemükből olly gyakran kítündöklött, annyi megfeszített országgyűlési törekedéseknek sikeretlenségét , ha nem tudnánk, és csak mondjuk ki nyíltan, mert most nem szabad titkolódzni, hogy ennek oka egyedül a' római katholika egyház papjainak túlgazdagságában, országlati befolyásában rejlik , és fekszik; nincs is, nem is lehet okos reményünk ahoz, hogy míg ez valósággal meg nem fog szüntetni, addig az ige valaha testté váljon; mert ismérjük a' múltak történeteit, mellyek tükröt mutatnak jövendőre is. Nincs az újabb törvényekben semmi új adomány, semmi ígéret, melly már háromszáz évek előtt ne adatott, ne mondatott volna. Sok fejedelmek, sok országgyűlések éppen olly tiszta szándékot bizonyítottak, mint a' jelen törvényhozás, az 1606-iki idők, körülmények hasonlók voltak 1848-ikhoz Ámde a' hatalmas, gazdag és jesuítai szellemű clerus megmaradt dicsőségében, az országgyűléseken, fötörvényszéken, kir. helytartói tanácsban vármegyékben és mindenütt, soha nem szűnő munkássága nem fáradt ki a' hozott törvények sikeretlenitésében 's az egész világ gúnnyára és botránkozására kivitte azt, hogy a' magyar nemzet ünnepélyes szavát meg nem tarthatta. Ha előbb már megtette, megtenni ereje és ! akaratja volt a' törvényhozásnak azt, hogy az egyenlőség törvényben kimondott elveit az erösebb részre alkalmazta, életbe hozta : akkor, de csak akkor van joga a' gyengébbet áldozatokra hívni fel, különben felelőssé teszi magát az erkölcsiség ítélő széke előtt, 's hátha a* multak történeteiből nézünk a' jövőbe, majd nem is tudhat felelni, mert az időt nem használta fel? Polgártársaink! nem protestánsok! ministerek ! magas jellemű tiszta szándékú férfiak! ha nem bíztok, ne háboríttsátok fel a' protestantismust, melly a' politikai szabadság iskolája, ha nincs idö, erő az ujalkotmányban több biztosságot adni számunkra, hagyjátok meg a' Pacificatiókat és az 1790-ki törvényt, mert ez pactum Conventum, szentnek kell lenni annak az ellenség előtt is; ha van erő és bátorság kebletekben, ám legyen meg részünkről az áldozat, hagyjunk fel a' harczias szövetséggel, de urai legyetek a' nemzet szavának. — Még eddig puszta szónál egyebet nem hallottunk, kell, hogy tettek előznék meg személyes megjelenésöket a' protestantismus azon képviselőinek, kik még bátrabban és nyomatékosabban fogják kérésöket, követelésöket okadatolni, — addig is elég és számos új adataitok vannak, mellyek bátor lépésekre jogosítanak, söt ösztönöznek. Szükség mindenekelőtt a' római katholika egyháznak státushozi viszonyait megváltoztatni, meghatározni, aztán tudhatja magát tájékozni a' protestáns magyar egyház, fogja tudni, kivel van dolga, mi az az új magyar állomány és kormány, őszintén fog szólani egy minden balitéletek felébe emelkedett nemzettel, melly ne legyen többé regnum marianum, 's mi örömest elhagyandjuk az alkudozások hangya munkáját, különben tartózkodók, zárottak és hidegek maradunk a' pacificatiók sánczai megett kedvetlenül, 's várunk jobb időkre ! de ne hidjétek, hogy néhány forintokért, mellyekkel papjaink szegénységét szüntetni kívánjátok, ezek a' lelkes férfiak is egyházunk szabadságát feláldozzák. A' római katholika egyháznak státushozi viszonyait határozó törvényt formulázni nem a* mi dolgunk, óhajtásunk csak az lenne, hogy a' magyar apostoli király ministere tollát és lelkét pápai titkos vagy nyilvános concordáták ne vezérelnék, mint a'német protestáns kormányokét; mert históriai hitünk szerint a' római pápáknak a' magyar egyház dolgaiba avatkozni semmi joguk sincs, 's valamikor azokba avatkoztak, kipótolhatlan kárt és veszélyt hoztak a' hazára. Kívánnánk azonban megnyugtatásunk végeit a' formulázandó törvény vázlatát tudni, csupán azért, hogy a' protestáns egyházról hozandó*