Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-07-13 / 30. szám

szabadon független igazgatási gépezete kapcsol­ható ; a' protenstansokban pedig bizalmas ragasz­kodás kívántatik egyedül a' felelős ministerium kegyes jó akarata iránt, melly ha alkot, nem egy vagy másik fél, hanem az összes haza érdekében, 's hasznára alkot. Ez a1 bizodalom megfejti a' kérdést, megnyugtatja a' kedélyeket, 's elhárít minden féltékenységet. — Dicső autonomiánk drága gyűrűjéből kihagyunk esni egy-két drága követ ? kérdi a' féltékenység. — Feleljük, miért ne, midőn a' hazától helyette atyai szeretetet ve­szünk cserébe, kik annak három század óta alig türt mostoha gyermeki valánk. Elgondolok egyszersmind hidegvérrel azon szükségeskép bekövetkezendő vesztességet, mel­lyet ugyan már eddig is szenvedett, de fog szen­vedni jövendőben is mind a' prot. egyh. község, mind annak hivatalnokai, ha az időjeleket meg nem értve, intéseire érzéketlen marad. Egyhá­zaink szükségeit fedezni nem birja az áldozatra kész buzgóság, a' dúsgazdagon dotáló alapítók 's alapitmányok kora lejárt; az anyagi szüksé­gek nyakunkra nőttek, a' koldulást pedig mi sza­bad emberek ezentúl nem szégyenlenök ?? — Egyházi épületeink — fatornyok, haranglábak rozzantsága, orgonátlan imaházaink,baziliusi csin­talan öltöztetése — a' mindenünnen elörivó sze­génység mutatják a' sebeket, mellyeken orvos­lást kell tenni — az idöjelek hatalmasan intenek. — Az egyházak jövedelmi forrásai : malmokból, tizedből, az idők lejártával bedugultak, pénzbeli szép alapítványok devalváltattak, elsikkadtak, — jövőre pedig mit várjunk ? Neveljük a' népet! dicső hivatás , de mivel ? hol a' tehetség, hol a' mód, pénz 's egyéb ? Köz­ségi tanítóink jövedelme olly csekély, hogy ta­lentomos egyén e' martyri hivatalra nem fog buz­dulni. Jó volna, ha iskolai könyvekre, szorgalmi díjakra 'sat. telhetnének önkeblünkből szép 's nemes áldozotok, ha volna minden községi isko­lának, mint Cincinnátinak Ohióban olly pénztára, mellyböl a' gyermekek nem háromezere, de csak harmincza is kiiskoláztathatnék. Oh haza, felséges haza! csak te segíthetsz e' bajokon; csak te te­heted, hogy ez a' vallás, melly édes nyelved megőrizte , melly szó- és sajtószabadságot te­remtett, melly a' szabadság fáját olly áldásdúsan nevelte, — felmaradjon 's dicsőbb jövőket ér­jen. Végre elgondoltuk a' prot. hivatalnokok 's az őket fizető nép közötti kellemetlen súrlódásokat is. — Tapasztalásból tudjuk, mi végetlenül meg­unta a' köznép egyh. hivatalnokai fizetését, ki­vált a' hol nagyra vitte azt a' vallásos buzgóság hihető, szívesen teljesítette az; e' kedves köteles­séget egykor, ma tehernek ismeri, melly alatt vállai lankadoznak. Látjuk : hogy a' legtöbb vi­szálynak, melly pap, tanító és hallgatók közt, az épen nem, vagy rosszul teljesített egyházi fize­tések, munkatételek miatt felmerül, 's mellyek­ben többnyire mindig az egyházi szolga a' vesz­töfél, — egyedüli oka, mert a' nép hivatalnokai­val adós és hitelező gyanánt áll szemközt; hogy pedig ez a' legtöbb rosznak a' forrása, hogy az egyházi hivatalt ez aljasítja bérszolgálattá; ez utáltatja meg a' lelkészt és tanítót gyülekezete előtt, midőn fizetését követeli; e' miatt vannak magában a' gyülekezetben is gyakori viszálko­dások, és veszít a' vallás fönséges méltóságából: arra elég siralmas adatokkal szolgálhatunk. Mi­ntán a' szabadság hajnala felpirultával a' hűbéri fizetés 's robotolás terhei a' nép vállairól levé­tettek : semmi sem hihetőbb, mint ama kellemet­lenség bekövetkezése, miszerint a' nép egyházi, hivatalnokai ellen forduland, 's a' nékiek eddig türelmesen bár, de kedvtelenül teljesített tartozá­sokat kereken megtagadandja. Az ember egy baj­ból kiverekedvén, szeret másiktól is menekedni. Látjuk 's meg vagyunk a' felöl győződve, mivel a' nép között forgunk, 's értjük annak vágyait, hogy a' prot. köznép végtelenül megörült már csak kegyes szándokán is a' törvényhozásnak, melly közállományi pénztárból kivánja egyházak 's ezek hivatalnokai ^szükségeiket fedezni, 's nem óhajt buzgóbban semmit, minthogy a' jó szándok sikerbe is menjen. — Nem tehát néhányunk, hanem százak, ezerek buzgó óhajtását mondjuk ki, midőn kijelentjük: Á protestánsoknak Magyar­honban el kell fogadni a' közállomány atyai in­tézkedéseit, 's engedni jogaiból olly irányban 's mértékben, mellyben ezt a' statuskormány he­lyesen kigondolt s összeszerkesztett gépezete igényli. — Társulati megbízásból közli Makiári Lajos egylet jegzöje. Heves-nagykúnsági egyházmegye közgyűlése. Kisújszálláson jun. 15-kén tartatott ez a' vá­rosház teremében Illésy János segédgondnok ur elnöklete alatt. Czélja volt összejövetelünknek — mint tudjuk — az: hogy az eddig zártkörű 's magát önkénytesen kiegészítő presbyteriumok által választatni szokott egyházmegyei kormány­zat újra alakíttassék, 's a' pesti aug. 1-én tar­tandó ministeri értekezletre küldendő 4 képvi­selő megválasztassék. Mindkét kivitelnek nép­képviseleten kellvén alakulnia, megelőzőleg min­den egyház presbyteriumának is le kelle tennie az álarczot, 's a' néptől nyernie meg valódi kép­vonásait. Az ebbeli intézkedésekre felhívott el­nöki körlevél tartalma szerint minden külön egy­házban a' népesség arányához képést a' kor­mányzással megbízandó presbyteri tagok új vá­lasztás alá rendeltetvén: lelkészeink közöl a' népszerűség emberei minden tétova nélkül, 's egész bizodalommal bocsátották új választás alá az elnöki széket; mások — mint háztulajdono­sok — kérdés alá sem vehetőnek nyilvánították

Next

/
Oldalképek
Tartalom