Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-11 / 24. szám

A' két protestáns egyháznak egy alapja: a' szentírás; egy czélja: a' folytonos haladás 's tökéletesbülés, levén ; a' bennünket elválasztó dogmák különbsége olly finom, hogy azt a' nép jó formán fel sem fogja; hanem emberszerető keble ösztöniböl jobbját, a' szent frigyre, szívesen nyujtandja. A' nép jobbadán csak a' külsőségekhez ragaszkodik ; ezeknek különbsége pedig olly csekély, hogy csak egy kis jó akarat kell az urak részéről, és megvan az unio. Hiszen a' helvét vallásúak már behozták az orgonát, még Debreczenben is, és már többé nem félnek, hogy ez által elpápistásodnak; az ágostaiak meg letették a' fehér prédikáló öltönyöket, 's tornyaikra a1

keresztekkel vegyest, csillagokat, zászlókat, söt kakasokat is alkalmaznak. Mind ezeket az unio sérelme nélkül, bátran az illető községek ízlésére lehetne bizni. Főakadályai az uniónak, legyünk őszinték: 1-ör Az alapítványok. Mindenik rész féltékenyen őrizvén a' magáét, a' dúsabb gyülekezetek irtóztak az unióból következhető szegényebb lestvérekkeli osztálytól. De már most az álladalom fogván gondoskodni rólunk is, meg van szüntetve az elválasztás egyik fötényezöje, az önzés ördöge. 2-or A' helvétvallásuak, méltán! büszkélkedvén abban, hogy őket a' világ magyar vallásuaknak nevezi, idegenkedtek egyesülni a' magában is nyelvtekintetben többfelé szakadozott ágostaiakkal: némelly ágostai tót papok ellenben, nemcsak oktalan, hanem egyszersmind bűnös czélokból: az egyébiránt igen becsületes^-józan és hazájához hü magyarországi tótságot, fanatizálták. De miután Stúr, Hlavacsek, Hurbán és czimborái, már most alkalmasint örökre el fognak némulni ; miután az egyetértés és testvériség korszaka felvirult: tegyék le a1

helvét vallásúak hazánk szent oltárára, nemzeti túlbuzgóságukat; 1 tótok pedig, kik, mint Tót^Komlós, Csaba, Kis-Körös, Egyháza, Szarvas 'stb. tanúsítja, a' mtígyar elemmel igen is meg tudnak barátkozni, álprofétáik kiküszöbölésével, — bízzanak magyar hitsorsosaikba ; bizony nem fog nekik ártani, ha, kik hajdantában közöttünk a' legjobb latinoknak tartattak, ezután, a' holt diák nyelv helyett, a" magyart tanulják, miben őket az unio legbiztosabban elösegítendi. 3-or A' bukott rendszer jelszava: divide et imperakint, eddig, hivataloknak, czimeknek, 's egyéb kedvezéseknek osztásában, tekintet volt a' két protestáns egyházakban befolyással biró egyénekre; 's ha, fájdalom ! r okan elmellöztettek, azért, mivel protestánsok, sokan megkülönböztettek, azért, mivel protestánsok; általuk az egész felekezetnek mintegy megtiszteltetése czéloztatván. Igen természetes tehát, hogy emberi gyarlóságnál fogva, sokan, kik vagy az egyik, vagy a' másik protestáns felekezetnél befolyással bírtak, vagy oda fen, befolyással bíróknak tekintetni kívántak, az uniót, melly vezéri szerepüket veszélyeztette, nem igen hordozták szivükön. De e1

részben is változván a' körülmények, és a' protestantismus általában, az előmenetelben sem akadály, sem emeltyű többé nem lehetvén, és a' két hiffelekezetüeknek egybeolvadása által, a' partialis befolyásokból következtetett jelentőségek veszedelemben már többé nem forogván , eljött azon időpont, mellyben az unio mellett nemcsak beszólni és irni, hanem tenni kell. Hogy az unio, szellemi tekintetben, hazára, nemzetre, és a' protestantismus jövőjére minő üdvös leend, fejtegetni, szükségtelen ; azt csak az nem látja által, ki látni nem akar; de szabadjon arra, hogy mentől előbbi létrehozása, nemcsak első nemzeti kormányank szellemének, melly igen bölcs tapintattal, a1

két protestáns egyházat egymástól el nem különözte, tökéletesen megfelelő, hanem főleg, minmagunk anyagi érdekeit hathatósan elömozdítandja, csak egykét nézetet elősorolni. Okosan csakugyan nem kívánhatjuk, hogy az annyiféle igénybe vett álladalmi pénztár, az ország minden részeiben elszórt protestánsokat is, kik ^különözve nem, de egyesítve igen is, több ( helyeken gyülekezeteket képezhetnének ; vagy az egy helyben levő, olly gyenge két gyülekezeteket, kik elválva, alig tengnek, összesítve ellenben virágozhatnának, külön külön gyámolítsa, hanem, ha ezek is , amazok is uniáltatnak, jog és méltányosság az álladalmi segedelmet tőlük meg nem tagadhatja. Hát még nevelő intézeteink minő jövendőnek örvendhetnének , ha az unio által czélszerübb elrendezésükre, és sikeresb gyámolításukra alkalom nyujtÉtnék. Fel tehát, hitfeleim! használjuk mi is az átalakulás perczeit; 's ha a1

tökéletes összeolvadás rögtön meg nem történhetnék, uniáljuk magunkat legalább iskoláinkra, 's az említettem kivételes esetekre nézve , válasszunk mindenek előtt egy közös egyházi kormányt, mellynek feladata legyen addig is, mig keblünk sejtelme teljesülend, és Isten kegyelméből egy magyar keresztyén egyház alakuland, protestáns magyar egyházat teremteni, 's utódaink áldása leend rajtunk. G. Őszinte szó a' soproni főiskola tárgyában. Nem akarok én sem az ifjúság reformkivánataira, sem a' két Hunfalvi válaszára felelni, nehogy valaki azt gondolja, hogy vagy az egyiknek, vagy a' másiknak akarnám fogni pártját. Mint hajdani növendéke a' sopr. ev. fötanodának, keblem sugallatát követve sine ira et studio csak ne-24 *