Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-04 / 23. szám

„sok nemes tettet tudattak már e' lapok egyszer másszor az olvasó közönséggel, hadd tudassanak már valahára egy nem nemest is. Néhai Komjáthy örökösök egy utódaikat is kőtelező alapítványt tettek, miszerint a' pazsnyi ref. papnak évenkint 120, a1

tanítónak 60 vft. fizettessék. Horváth Simon ungi segédgondnok örökölvén az alapítók roppant jószágát, a' fizetést, mint hallottam, csak egyszer tette, és továbbra megtagadta azon okon, mert az egyház elhunyt elődének a' szegény lakosoknál kün levő adósságait be nem exequálta". Eddig a1

derék tudósító. Hanem hogy ezen előadás nem egyéb, mint vakmerő hazugságok szövege, a' történt dolog valódi miben léttének következő előterjesztéséből világos ugyanis: Pazonyba lakott néhai nagy anyám Elek Borbála az 1817-ik évi szükség idején, a' pazonyi éhen halással küzdött lakosok felsegítése véget, Pazony helységének kölcsön és fél áron adta gabonáját, 's azt a' helység lakosai közt kiosztván, egy a' másérti jótállást magában foglaló két rendbeli kötelezőt adott magáról az elöljárók aláírásával 2700 ftról vban. Ezen két kötelezőben foglalt öszveget nagy anyám halála után boldogult jó anyám szinte Paz onyban lakott két hajadon testvérei, a' pazonyi ekklézsiának szándékoztak végrendelettel hagyni: azonban ezen szándékukat nem teljesítvén , mindketten végrendelet nélkül haltak el. Én pedig azonnal haláluk után 1832-ik évben, azon csaknem fiúi kegyelettől indítva , mellyel jó néneim iránt viseltettem, a' pazonyi ekklezsiát e' végre összehívott ekklézsiai gyűlésben ünnepélyesen megkínáltam; az egész helység solidaritásával biztosított azon két kötelezővel, mellyeknek még kamatjai sem fizettettek soha; söt a' kétségeskedök megnyugtattására a' meg nem vehetés esetére, még jótállást is akartam vállalni irántok. Mind ezen nem törvényes kötelességből, de csupán jó indulatomból származott ajánlásaim daczára , az ekklézsia, különösen annak akkori fögondnoka néhai Korda László ur tanácsa és hevesebb ellenzése miatt, azokat elfogadni teljességgel nem akarta; hanem fennen és követelöleg azt kívánta: hogy vagy a' nénéim által papnak, tanítónak, állítólag évenkint fizetett 180 ftoknak tökéjét tegyem le, vagy azon fizetést évenkint tovább is folytassam. Ekkor mi volt természetesebb, mint illyen szemtelen és törvényes alap nélküli követelés irányában , a' pazonyi ekklézsia kebeléből, mellyhez addig ott nem lakva is csatlakoztam, kilépni, és protestáns elveinknél fogva melly szerint az egyház embereit az fizeti, a1

ki szolgálatokkal él a' pazonyi paptól és tanító minden segedelmemet megvonni elhatároztam.A'nevezett ekklézsia pedig ellenem politicai visszatételutjánpert indítván ezen alaptalan követelésére nézve, azt Szabolcs vármegye alispánya előtt megnyerte, a' cancellárián pedig, mint előre is tudni lehetett, szerencsésen elvesztette még 1837-ik évben; 's azóta nyugodván a' dolog csak most ébresztetik fel egy, a' mint látszik fogadatlan prokátor által. — Én ezen meddő és gyűlöletes históriát csak azért soroltam elö környülállásosan,hogy az olvasó közönség meggyőződjék,hogy midőn Tót urnák fentebb felhívott sorait vakmerő hazugságnak mondtam, nem mondtam mást, mint a' tiszta igazságot. Tót urat pedig ezennel felszólítom, hogy őszinte előadásom ellenében, idézett soraiban tett azon két állítását, hogy a' Komjáthy örökösök,egy utódaikat is kötelező alapítványt tettek, és hogy én a' fizetést csak azért tagadtam meg, mert az egyház elhunyt elődömnek a' szegény lakosoknál kin levő adusságát be nem exequálta, tökéletesen bizonyítsa be, még pedig nem mendemondával, hanem hiteles adatokkal: akkor elvállalom tettemre az általa süttetett, nem nemes vagy is nemtelen bélyeget; de ha ezt nem teszi, és mig ezt nem teszi, addig mindég hazug rágalomnak nyilvánítom az eddig a' szenynek még árnyékától is megőrzött becsületemet értékenyen megtámadó és sértő sorait; 's a' piszok annak Írójára esik vissza. De nem czimezhetem eljárását jobban, mint a' hogy épen apropos, ezen lap ugyanazon 16-ik számában a1

494-ik hasábon, maga Tót úr, Tompa Mihályhoz irt levele első pár sorában Hégel nagy mesterének általa felhívott íme szavaival czimezi, az eredeti nyelven: „Ungebildete Menschen gefallen sich in Raisonniren und Tadeln"; a' mi magyarrul annyit tesz: bárdolatlan emberek tetszenek magoknak a' feleselésben és becsmérlésben ; aplica regulae. A' felhívott sorok után még tovább megy Tót úr és amolyan divatos modorral, per uram! ön ! nem tudom, ijeszteni vagy lágyítani akar engem, és azt állítja, hogy ha jelen lettem volna a'leirt. gyűlésbe, ha csak köszivein nincs, megszűntem volna károsítani a' pazonyi belső embereket. Erre igen sokat kellene felelni, most azonba nem felelek egyebet, mint hogy vagy tudták a' tárgyalók, mint consistoriumhoz illik, a' dolog miben lettét, vagy nem ; ha tudták, úgy ítéletük csak méltányos lehetett; ellenkezőleg szolgáljon válaszul nekik is az, a' mit Tót urnák fentebb mondottam ; ha nem tudták , úgy kérem, tanítsa meg őket Tót úr az általam fentebb előadottakra. Végre még egy kérést is intéz hozzám a' többes számban, ámde nem mondja, kik társai a' kéréstételben ; 's arra int hogy ne a' hideg törvényességet, de az igazsággal párult szeretetet kövessem. Furcsa megkülönböztetés, mellyet aligha Hégeltöl tanult Tót úr; 's Juris Compendium sem létezik, mellyböl tanulhatta volna. Én pedig ennek ellenében nyilván kijelentem, hogy valamint eddig, úgy ezután is, bár mondassam hévnek vagy hidegnek, mindég a' tör-