Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-04 / 23. szám

Kiiencz észrevétel a' prot. egyházi szolgák státus-pénztárbóli díjaztatása ügyében. Miután a' magyarhoni két evang. testület már valósággal felhíva van, a1

ministerség előtt megjelenni, kétségkívül olly czélból, hogy az egyházak 's iskolák elláttatása és az egyházi szoláknak státus-pénztárból díjaztatási terve véle közöltessék; és az evang. egyházak és iskolák statisticája közvetlen maguktól a' prot. rendektől nyujtassék be : a' minden felekezetű egyházi szolgák státus-pénztárbóli díjaztatásának életbeléptetése többé nincsen messze. A' ministerség tervével ugyan, bizton reményijük, könnyen megbarátkozhatunk. Mert e' tárgyban cynozurául alkalmasint a' sokat vesztett és áldozott r. kath. clerus vétetvén fel; a1

teljes egyenlőség pedig minden felekezetekre nézve törvényszerüleg szólván : a' jótétemények mostoha kezekkel mérve nem lehetnek. Mivel azonban falusi lelkészeknek nyomasztó sorsbóli kiemeltetésöket a' prot. világi rendek és hivek bizonyos féltékenységből nem épen szívesen óhajtják; sőt maguk az evang. lelkészek között is találtatnak ollyanok, kik e' jót csak némi kikötések mellett vélik elfogadhatónak: tehát a' ministerségben bizunk, miszerint az leend olly nemes lelkű, hogy az illy önjavukkal ellenkezők daczára is, evang. egyházi szolgáknak, a' catholicusokkal egyenlően, ki fogja szolgáltatni, a1

mit. mint méltányost lélekszám-aránylag kinek-kinek elszán. Hanem saját hiveinkkeli viszonyainkban merülnek itt fel nehézségek, mellyekröl szándékunk néhány észrevételeket az olvasó közönség elébe terjeszteni, és főleg az evang. papságnak figyelmébe ajánlani, hogy az midőn jobb léte és a' hazai mostohafmságból az édesfiuságba áttétetése terveztetik, a' reform által az eddiginél még roszabb sorsba ne sülyesztessék. I. Elvül vétessék, hogy prot. hivek jövendőre se maradjanak épen minden fizetési teher nélkül, egyházi szolgáik iránt. Mert ezen alapszik a' hivek és lelkész közötti legfőbb viszony, a1

hívás, és szerződés. A' hivek speciális előszeretetüket és hajlamukat, valamelly egyén iránt, csak igy nyilváníthatják tettlegesen; és csak igy válogathatnak az egyénekben. II. Névszerint maradjon meg, bár csekély összegben, az u. n. palástdíj (stóla), ugy nem különben a' bizonyítványok és anyakönyvi kivonatok kiadása; a1

hivó levélben meghatározott taxa szerint. Ha pedig a1

palástdíj eltöröltetnék, tehát III. Az egyházi functiók legegyszerüebb formáikban alkalmaztassanak mindenkor, és minden személyválogatás nélkül. Akarom mondani: hogy a1

lelkész palástdij nélkül tartozzék betegeket gyóntatni, helyben a' templomban a1

szülötteket keresztelni, az új házasokat összeesketni, az agendai formulák szerint; halottakat is elkísérni, éneklés és agendai imádságok mellett. De midőn valamelly egyes gyülekezeti tag e' szent dolgokban fényűzést kiván gyakorolni, pl. a' lelkészt ujdon született gyermekének keresztelésére házához kéri; vagy midőn különös szertartással és szónoklattal járó esketést követel, alán e1

végett a' lelkészt templomon kivül meszsze fiókegyházba is elfárasztván; vagy midőn halott fölött predicatiót és búcsúztatást rendel meg ; mind ezen esetekre a' hivólevélben meghatározott palástdíjak nyújtassanak. IV. Legkülönösebben még is palástdíj alá vetendök okvetlenül a' temetési eljárások modorai, mellyeket ha a1

prot. lelkész minden alakaikban, és a' hivek önkénye szerint meghatározva, palástdíj nélkül teljesíteni lesz köteles: ezzel ő végetlen új vexáknak leend kitéve, és a' hivekkeli békés viszonya feldulatik, a' midőn olly teher rovatik reá, mellynek népes és fiókegyházas fárában télen nyáron megfelelnie, segéd és legjobb akarat mellett is, physicai lehetetlenség. De egyébiránt is a' minden halottak fölötti szónoklás nem egyéb, mint az Isten igéjének hirdetéséveli visszaélés; melly azért sok helyen nem is divatozik, pl. a' győri egyházban a' nagy Ráth Mátyásnak eszközléséből örökre eltörlesztve. Miért ne lehetne ezt határok közé szorítani, az összes prot. egyházban általán? Most van jelen az idö, hogy híveink közöl ezen elhatalmazott rosz szokást irtsuk ki, vagy legalább megszüntetéséhez előkészítsük. Valóban a' melly lelkész e' négy pontba bele nem egyez, az saját érdeke ellen dolgozik; sőt meglehet, veszedelmére. Mert V. Az európai nemzeteknek e' felzajdult harczában ki merészel jófállani azért, hogy a1

statustól kifolyó díjazások, bár dicséretesen elkezdve , nem fognak fönakadni, sem alább nem csökkentetnek ? A' megtörténhető rosz esetben aztán melly jól esendik prot. lelkészeknek magukat híveiktől huzamosan ápoltatva látni! VI. Még egy aggódást kell nyilvánítanom, mellyre egy e' napokban nálam felmerült eset ad alkalmat. Mult vasárnapon szentszékről gr. Zay Károly urnák körlevelét felolvasván, azt kevés paraphrasissal magyarázgattam, használván az épen akkor hozzám is elérkezett meghívó levelét a' ministerségnek. Mi történt? Másnap reggel csak belép ám hozzám egy közrendű polgárnő, mint gyermekágyból egyházhoz kelendő szülöanya, 's többek közt azt mondja, hogy neki ez 's ez vitte volna liirül a' mult vasárnapi hirdetést, miszerint az egyházhoz keléskor már ezentúl nem kellene fizetni semmit. íme! melly kész a' nép minden szóból azt magyarázni és érteni ki, a' mire amúgy is ollyan igen hajló, és a' miről már előre álmodozik, az egy-