Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-05-28 / 22. szám

együttműködése előhoz természetesen bizonyos eredményeket, gondolatokat, szokásokat, közszellemet, szellemi müveket 'stb., 's a' mennyiben ezeket az egyén készen előtalálja, annyiban azok rája nézve a' substantiát képezik, mellybe magát bele kell élnie 's mellyet magába föl kell vennie, melly tehát rája ébresztöleg, serkentőleg hat, de csak ugy, ha az illető egyén életrevalósággal bir. Ha az úgynevezett absolut ész és szellem magában nem holt tömeg volna, hanem élettel birna, akkor, minthogy mindnyájunk légkörét teszi, minden egyének szelleme egyenlő fokozatra emelkednék, 's akkor visszasülyedés a' történelemben nem volna lehetséges. A' szellemi munkánál tehát nincs egyénibb munka, 's ebben a' kül segítségnek legkevésb hasznát vesszük; mert hol a' szellemi munka a' munkafelosztás elvénél fogva többek közt felosztatik, ott mindig csak silány és gépies mű fog keletkezni, pl. midőn regényt többen írnak. — Mind a'mellett a' szellemi munkára néz ve is egyletbe léphet és lép az ember, mert a" munkaközösség ösztönöz vagy oklat; 's mert a' szellemi érdekek épen ugy válnak ki, inint az anyagiak,'s érdekegységet szülvén, társulatokat, osztályokat is szülnek, de csak a' mennyiben külsöülnek, küllétet magokra öltenek. Az ember öncselekvö lény; a1

munka, tökéletesedésének eszköze vagy is életének külméje (forma) ; a' családból kiszakadt ember tehát okvetlenül valami munkakört választ magának, mellyben alkalmasint már másokat is talál, kikkel tehát érdekközösségbe, társulatba, egyesületbe lép. Igy különböző érdekközösségek, osztályok, rendek, társulatok, egyesületek 'stb. támadnak, mellyek mind a' munkafelosztás elvén alapulnak, 's mellyek az úgy nevezett társadalmat alkotják. Az ember e' szerint a' családból a' társadalomba szakad's tagjává lesz bizonyos osztálynak, hogy hajlama vagy végzete szerint valami különséget magában kifejtsen 's így bizonyos érvényt magának kivívjon. De a' különség, fogalmánál fogva, nem foglalhatja magába az ember egész lényét, a' vargaság pl. nem zárja magába az egész embert ; hanem egyetemes oldala okvetlen emeli öt a' minden egyéb egyetemiséget magában foglaló, 's azon egyetemiségeket, mik mind az ö irányában csak megannyi különségekké válnak — szabályozó egyetemiségbe , 's ez az állam. — Minden ember természetesen ennélfogva az állam tagja, mert teljes elégséget csak az ad neki 's különségét csak az ótalmazza. Az állam az emberi lét azon sarkát, melly pusztán küllét, foglalja magában, 's így alapja a' jog, hatásköre is a 'jog mezején van 's eszközei is a'jogtól, melly tehát kényszerítéssel is jár, kölcsönözvék. Az állam tartalmát képezi a' társadalom, — De minthogy az embernek bensösége is van, azért az államon kivül, melly minden jogi egyetemiséget 's minden egyetemiségnek jogi oldalát karolja át, — más egyetemiségnek is kell még lennie, melly minden erkölcsi egyetemiséget 's minden egyetemiségnek erkölcsi oldalát átöleli, 's ez az egyház. — Az egyház tehát azon egyetemiség, melly az emberi lét másik sarkát, a1

bensöséget foglalja magában,melly azért nem a' jogon, hanem az önkényes, közös hiten alapszik, hatásköre tehát nem is forog a' jog, hanem az erkölcsiség mezején, hol kényszerítés nincs , 's ha az belopódzik, csak gyilkolólag hat, — hanem hol csak tiszta szabadság van. Az egyház szintén természetes és szükséges, 's minthogy mindenkinek van bensösége 's többé kevesbbé világos és biztos hite, azért föltesszük, hogy mindenki egyházban van, épen úgy, mint a priori föltesszük, hogy mindenki az államban van, — hacsak világos és kétségbevonhatlan akaratnyilatkoztatás által valaki az ellenkezőt nem bizonyítja be magáról; sőt még akkor sem lehet neki hinni, Ő csak nem érzi's nem tudja, hogy egyházban van, mert abban való létének szükségét nem érzi, ép úgy mint sok nem érzi, hogy az államban van, — mert semmi józan ember nem tépheti ki magából a' bensöséget 's nem tűzheti ki magának czélul az erkölcstelenséget, habár erkölcstelen tetteket elkövethet. — Az államnak nincs joga valakit az államból kirekeszteni, de lehet joga öt, ha az állam czéljával ellenkező akaratot és cselekvést fejt ki, ártalmatlanná tenni, kivégezni; az államnak nincs is joga valakit arra kényszeríteni,hogy általában egyháznak tagjává legyen, vagy hogy e' vagy más egyházba lépjen, mert esztelenség volna arra kényszeríteni, mi természetes, pl. ha az állam a' fiúnak parancsolná, hogy nöjjön, vagy hogy csak öt lábnyira 's ne magasbra nöjjön, — 's mert a' bensöség körében nem parancsolhat az állam és senkisem, hitet nem kényszeríthet senkire sem; — az állam csak föltenni kénytelen, hogy minden ember bizonyos egyházban van. Az egyház fogalmában különösen két bélyeg van, először határozatlan sokaságnak (exxltioía), 's azután azon sokaság egységgé, vagy vallási egészszé való összeköttetésének bélyegei. Az egyháznak továbbá két kapcsa van, belső kapcsa a' közös hit, külső köteléke a' közös kötelezettség. Azon kötelezettség az egyház külső szükségeiből ered. A' mennyiben az egyház külső intézet, úgy hogy tagjait kötelességek és jogok illetik, annyiban a' jog mezejére lép át 's annyiban szintén az államban van 's neki alá van rendelve. Krisztus maga illy egyházat nem épített föl, hanem annak megalapítására választotta tizenkét apostolait's kiküldte azokat az ige hirdetésére 's községek gyűjtésére, 's külső jelül és kötelékül rendelte a' keresztséget. Azon első egyház volt egy, mert egy Istent, egy Krisztust, egy kereszt-