Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-05-21 / 21. szám

Höke József ireghi ref. lelkész a" k.-somogyi h. h. v. egyházmegye föesperese f. 1848-ik év april 10-ikén Látrányban tartatott közgyűlésen írás által föesperesi hivataláról, május 6-ik napján pedig néhány napokig tartott betegsége után az életpályáról is lelépett. A'szomorú szertartáson Kállai Lajos tbiró köröshegyi, Szilágyi Antal ságvári lelkészek, a' sirnál Laki Mihály somi segédpap minden várakozásnak megfelelöleg szónoldottak. A' boldogult, mint pap, igen buzgó, mint hivatalnok, erőteljesen pontos és ügyes, mint férj neje bizalmát és hűségét- folytonosan biró, mint atya okos növelő, mint barát közkedvességü levén, mint illyent, mély gyászba borult szerelmesein 's hivein kivül minden ismerők méltán fájlalnak. Közkedvességét gr. Viczai ház, különösen a' grófnőtől az ireghi ref. egyháznak sz. asztalhoz igen diszes és drága készületnyerés, 's önmagára nézve szinte temetőbei kikisérés tanúsítja. Gyönyörű példája a' hitfelekezetüség 's nagyságoni felemelkedettségnek. A'halál után az elhagyott körben jó emlék, a' holtnak sírboltján csend 's béke éljen! — K á 1 m á n d y, főjegyző. Keserűség. A' P. Hírlap f. é. 58. számában a' Nyitrából jött tudósítás folytán ezen hír fordul elő : „A' bizottmányi ülések idejében megjelent székvárosunkban, Nyilrán, két ágostai vallásfelekezet pap, mindkettő megyénk szakolczai járásából, és mindkettő e' szép számmal jelenlevő , nagy részben tót ajkú néphez intézett veszedelmes irányú beszédek és hasonló szétosztott szláv proclamatiók miatt letartóztatott." Mi hála Isten a' szabad sajtó korát éljük 's épen azért felkérjük Markhot János urat, ama közlemény iróját, legyen szives azon két lelkészt megnevezni. Az evangyélmi egyház, mint illyen, nem áldhatja eléggé a1

gondviselést azon áldásokért, mellyeket a' legújabb törvényhozásnak köszön. Ezen egyház nem állhat ugyan jót egyes papjainak kicsapongásaért, de hiszem, hogy elég erővel bir valamint megvédeni azokat, kik ártatlanul üldöztetnének, ugy megbüntetni is, ha polgári vétkek elkövetése állal szent kötelességökröl megfeledkeznek. Mi tehát nemcsak neveket, hanem tetteket is kérünk 's nyilvánítjuk ünnepélyesen, hogy az ártatlanokat védelmezni, a1 bűnösöket megtéríteni vagy büntetni 's mindeniknek eszközlését hatalmunkban álló minden szabados eszközökkel foganatosítani fogjuk. Régóta hallom az ellenszenvek gyengébb vagy erösebb fuvallatát egyházam tótajku lelkészei ellen; de mindaddig épen csak szélnek kell azt tartanom, mellyröl nem tudni, honnan jő, hová megy, — mig adatok nem mutattatnak fel. Húrban, Hodzsa és mások ellen némi adatok is küldettek be, de mindig névtelenül, mi gyávaságra mutat; mindig csak gyanusitólag, soha tettek, hol, mit, mikor, hogyan vétkeztek. Adatokat kérünk, hogy ítélhessünk. Az evangy. egyház valamint nem türendi a' szennyet, mellyet egyes tagjai reá hozhatnának evangyéliomellenes, a' polgári hatóságok iránti engedellenségök által, de söt legszentebb tisztének tartja, megtorlani az illy vétkeket; ugy más részről merő hirek után nem indulván mindaddig, mig azok nem valósulnak, papjainak jó hirét és nevét védelmezni erélyesen kész. Székács. Dunánlúli h'rek. Nem mondok új dolgot, ha említem, hogy hol kelten vagy hárman együtt vagyunk ez eseménydús napokban, az egyház körül létre hozandó ujabb változások foglalják le figyelmünket, a' ministeri kihallgatásra készülvén, felmerül köztünk a' sok terv, jelentkeznek a' sok ohajtások gyökeres javítások iránt. Tisztelt püspök urunk is, még a'ministeri felhívást megelőzőleg, körlevelében felhivá figyelmünket a1

szükséges előleges készületekre. Töröknek is, az ez érdemben teendőink iránt e' lap J9-ik számában közlött, 's a' dolog körül kellő tájékozást nyújtó czikkét igen szívesen véltük. Mindenesetre ohalanók mi is egyetemes gyűlésünket még jul. hó végén összehivatni, az érintett czikkben kijelelt ösvényeni műkő lésre. A' soproni tanulók, miután a' mozgalmaikról értesült, püspök urunk őket nyomban meglátogatván csendre és béketűrő várakozásra birá, és az ifjúság is, mi dicséretére legyen említve, elöljáróik iránt kellő engedelmességet fogadott, május hó elejétől ismét rendesen járnak ugyan a' leczkékre , de hír szerint, ezen hó végével végkép elbocsáttatnak. Ujabban az iskolai imák megszüntetését is sürgeték, holott ezt pelitiójokból kifeledék, 's midőn lielyettök az illető tanárok * akarák végezni az áhitatosságot. ezt, mint halljuk, félbeszakasztották, kijelentvén, hogy az imádság nem az iskolába való ! Ezen hirre egy lelkész azon észrevételt teszi, hogy ezen imádságelleni hősök, ha majd nyájvezérekké lesznek, nem fogják-e ferdébben vezetni azokat, mint kiket az ismeretes petitióban félrevezetéssel gúnyosan vádoltak? Az ifjúság kivánatait minden kerületi lelkészeinkhez megküldötte, két— ségkül azon bizalommal, hogy azokat ezek pártolják. És ekkint épen azoktól várja a' czélszerübb intézkedések létre hozatalát, kiket, közölök legtöbben a1

soproni főiskolában tanulván, félrevezetési váddal illet. De azért bocsánat az ifjúságnak, melly hő kebellel ragadja meg az átalakulási mozgalmakat. És ámbár távol vagyunk felette pálezát törni, de a' 4-ik pontban foglalt kivánatok haladéktalan alkalmazását még sem helyeselhetjük és a' hibás kormányzási rendszernek a' tanárokat hozni áldozatul, sem az igazsággal,sem a1

méltányossággal nem egyeztet-