Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-05-21 / 21. szám

rezni. Az előbbi kérdést tehát tulajdonképen ugy kellett vala tennünk: Ki által vizsgáltassa a' status a' leendő lelkészek vagy tanárokat? Hogy magok a' tanárok már az ifjakhozi .viszonyoknál fogva tökéletes részrehajlatlansággal nem bíráskodhatnak, az elismert dolog. Más részt az is bizonyos, hogy senki nem képesebb vizsgálni, mint a' tanár, ki a' tudomány haladását legjobban ismeri és képviseli. Mindeneket meghányva, mi e' következő intézkedést javasolnék: Föltéve, hogy apróbb istenészeti facultások a' pestin kivül más tudományos intézeteken is lennének , évenként augustusban 3 vagy 4 város- j ban összeülne egy vizsgálati bizottmány, melly előtt minden istenészettanulókazon városok környékéről examináltatnának. E' bizottmány kijelölése ismét az egyházi közgyűlés dolga lesz, a1

kinevezés pedig a' cultusministert ílletendi, ki a' tagok számának egy harmadát, a1

facultás tanárai közöl választja. A' vizsgálat elébb az elméletre iránvoztatik, aztán az elmélet alkalmazását veszi szemügyre és a' tárgyak szóbeli megvitatása felváltatik Írásbeli dolgozatokkal. De ama tudákos szemfényvesztegetések , a1

thesesek meg a1

defensiok, örökre eltörölendök. Ki a'tudorczimet nyerni akarja, az különös szigorúbb examennek vesse magát alá Pesten, azonkívül tudományos értekezés írására köteleztessék , melly szinte szigorú bírálat alá jusson. A' tudorczímmel megadatik a'szabadság, tanárjelöltképen fölléphetni. Ezek volnának, dióhéjba szorítva, nézeteim az alapítandó theol. facultásról. Végül azonban legyen szabad lelkem meggyőződését kifejeznem az egész papi ügyre. — Sokan, kik e' vázlatomat olvasandják, igényeimet a' leendő lelkészekre nézve talán túlzottaknak mondandják. Mi általában könnyű vegét szeretjük fogni a' dolgoknak, és arra, hogy valaki agendáját elkintornálhassa, egy halotti prédikációt elmondhasson, épen nem látszik szükségesnek, hogy annyi készületeket tegyen. 'S ha a' dolgot ugy nézzük , a' mint sokan csakugyan nézik is, az a' sok mindenféle csakugyan felesleges lom gyanánt tekinthető. Ugy is „theologia contemnitur" és a' jobb eszű ifjú, ha csak módjában van, más életpályán keresi boldogulását. Illyen 's hasonló veszékelések fognak felhozatni szigorú tervem ellen, 's fáj mondanom , hogy nem ok nélkül szólalandnak fel. — De uraim! nem a1

theologiában fekszik a' hiba, hanem a1 theologusokban. A1

theologiában a' szellemiségnek leggyönyörűbb virágai nyílnak a' gondolkodónak. A' vallás, hol igazán az, minden időben a' kor általános műveltségének fejleménye, ugy hogy minden korszaknak tulajdonképen saját credója van. Az eszme ugyan örökké való, l változhatlan, de az emberi ész, melly azt fölveszi, a' fokonkénti érlelés és tökéletesedés törvénye alatt áll. A' mi elébb egyes emberek szellemi tulajdona, lassanként a' sokaság meggyőződésévé válik, akkor az ész üli diadalünnepét, az Isten országa terjed és a' vallás egy lépéssel előbbre ment a' tökély felé. Az igazság ma az, a' mi évezredek előtt volt, mi csak abban vagyunk előbbre, hogy a' mi akkor kevés választottaknak volt sajátja, az most a' nagy sokaság tulajdona. Ez az emberiség tökéletesedésének örök folyamatja. A' papnak magasb hivatása pedig nem egyéb, mint hogy a'népnek vezére le-i gyen azon tökéletesedés felé. A' mit a' kor érlelt, a' mit az emberiség jobbjai Isten és a' természet titkaiból föllepleztek, a' társadalmi élet kifejtett, azt ö, a' nép embere és a' szellem avatottja, gyökereztesse meg a' sokaság közt. Azonban ebez e' jó akaraton kivül nemcsak nagy készültség kívántatik, hanem folytonos szellemi munkásság is. Ehez nem elég ismerni a' jelent, nem elég ki kutatni a' multat, hanem az emberi lélek mélyire szállva, szakadatlanul bányászkodnia kell a' szellemi világ titkos alapjaiban. De ez nem minden ember dolga és minden esetre ahoz csak hosszas szellemi foglalkodás vezethet. Azért kívánnám minél hosszabbra szabni az egyetemi élet cursusát, hogy megszokás által a1

leendő lelkésznek a' szellemi foglalatosság szükséggé , a' tudomány mindennapi kenyerévé váljék. Pap, ki máskép érez, ki magas hivatásáról elfelejtkezve, népszolgává szegődik, üres formák őrévé aljasul, azt méltán sújtja a' jobbak megvetése , mert az embernek legszentebbjét tapossa. Olvassátok figyelemmel a' nagy apostol szavait Timotheushoz, és kivánatimat mérsékelteknek találandjátok. Dr. B lo c h Móricz. A1

magyar nevelési ministerium teendői. (Folytatás Lásd 17-ik szám.) A'husvéti szünidőkben tett utazásom miatt kissé későn folytathatom e'czikket. Ezen utamban igen sok körülményt találtam , mik a' nevelési ministerium teendőit sürgetik, pedig nem nevelési szempontból tevém utamat. Hátha illyenböl teszi vala valaki, mennyit talál ?! Van egyfalú, Dobicsán nevű, Gömör szélén, a' putnoki útban. Itt meglálogatám az iskolát; a' legnyomorubb állapotban találám mind a' tanítót, mind az iskolát, mind a' féligépült egyházat, ugy hogy illyen körülmények közt gyermeket és népet nevelni teljes lehetetlenség. Nem akarok én szólani a' szegény tanító ügyetlenségéről, ö ennek nem oka. Miért nem nevelték azzá, a' mi tartozik lenni? Mellőzöm azt, hogy négy—öt gyermek a* düledező fal alatt ült, mint megannyi kis gép czélszerütlen könyvet tartván kezében abból szajkóskodott, mert a' szegény tanitó másképen tanítani nem tud. Nem említem azt, hogy az istentisztelet azon tanszóbában, vagy inkább tan-