Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-05-07 / 19. szám

A' hittani speculatiókat, rendszereket, elméleteket (theoriákat), mellyek a' positiv egyház életét annyira zavarják, — inspice Németország — legczélszerübb volna mindenkor 's egészen a' philosophálólt iskoláinak hagyni 's a' jó eredményeket aztán felhasználni. Magokat a' hitágazatokat 's dogmákat illetőleg szintén nagy óvatosságra van szükség. Mert ezekben tévesztetik el igen gyakran a' fő és lényeges, ismertetik félre az igazság, csempésztetnek be mellékes vagy egészen idegennemü dolgok, hivatik ki az ellenszegülés és schisma, fojtatik el az éltető szellem és eredeti elv, petrificáltatik századok folytával vagy elgépiesedik az életmozgató eszme. Az eredeti nagy, igaz eszme 's a' benne lappangó elv ollyan, mint az ép mag: csak fogékony föld kell (emberi elme 's szív)'sjó időjárás mellett kis ápolás, kertészkedés,— és lombos, virágos 's gyümölcsöt érlelő növénynyé fog fejlődni önkint. A' népek életében a' feltűnő hitbeli nagy, igaz eszme , mint a' feltűnő nap, közvetlenül világít, ébreszt, fejleszt, minden philosophia és dogmatika, minden logikai analysis és metaphysikai synthesis , minden hitvallás és symbolikus könyvek nélkül. A' hatás itt a' forrásnál leghatalmasabb és pedig nem annyira az újság, mint a' közvetlenség által, épen ugy mint a" fiatal, el nem ferdített, ki nem fárasztott organismusban. Hanem az első tiszta lelkesülés elpárolgásával, az emberi elme és szív számtalan gyarlóságai n. att , sokszor mindenféle külső, személyes, helybeli, önző érdekek érdekében, csakhamar bekövetkezik az összeütközés, vita, meghasonlás, eltérő iskolai magyarázgatás, gyűlési határozat, dogma, kanon, speculatio, theoria 's hivatalos hittan. A' mi eleintén, általánosan közvetlen élet, élö elv, szabad meggyőződés volt, lassankint elenyészik vagy csak kivételes lesz 's helyébe beáll a' tanult 's betanított szabály, külső hitvallás, a' századnak 's felekezetnek nézete 's olly élet, melly inkább gépies törvényesség, (melly ellen annyira küzd a' Jézus és Pál ap.) 's egy részt babona, más részt politika és képmutatás, zavaros időkben vakbuzgóság; 's a' ki a' divatozó szokás ellen 's az eredeti elv mellett küzdve lép fel, az eretnek. Egyes tanok és szabályok, az igaz, valamint természetesek, ugy szükségesek is, már csak a' vallásos positiv igazságok közlése 's terjesztése végett: de az eredeti szellem fentartása érdekében felette kívánatos és szükséges a' felett őrködni, hogy először ugyanezen tanok dogmákká ne kövüljenek, hanem legyenek folyvást liquidus állapotban 's felvilágosító , elemező, epanorthotikus, hodogetikus 's gyakoroltató természetűek, másodszor pedig mindig a1

főcentrum, a' pyramis csúcsa felé irányoztatvák. Legyen „in principalibus unitas, in dubiis libertás, in omnibus charitas." Augustin. Jézusnak, a' páratlan tanítónak, néhány egyszerű, világos, határozott nyilatkozataiban félreismérhetlen 's elvilázhatlan igazsággal van kijelentve a' fő és lényeges, a' szellem és elv, a* czél 's az egyszerű biztos út-mód annak elérésére. Az egész felséges evangyéliomnak centralis eszméje az Isten's az ő országa és ezen országnak isteni hirdetője a' Jézus. „Az egy Isten tökéletes szellem, örök bölcseség, örök tiszta szeretet 's mindenható szent akarat, a1

világnak szent alkotója és kormányzója 's minden embereknek, mint fiainak, édesatyja", ez az elv és kútfő, a' többi mind csak corollarium belőle. Mert ha ez és illyen az Isten: akkor az ö országa nem lehet más, mint a' szellemiség, igazság, tiszta szeretet 's szent élet országa, 's 5 szellemben és igazságban imádandó. Ha ez 's illyen az Isten: akkor az általa alkotott és kormánya alatt levő világ nem lehet más, mint legjobb világ; akkor nincs vaksors és véletlen ; akkor mikép ne legyünk nyugottak minden viszontagságok közepette, mikép ne bízzunk benne, az egyedül biztos horgonyban? Akkor félre minden aggodalom és kétség; él Istenünk 's körötte nincs halál, 's az ö képére teremtett emberi lélek el nem veszhet. Ha ez 's illyen az Isten és az ö országa:nemde mindnyájan, mint az ö fiai, az idvességre hivatvák vagyunk-e, nem de mindnyájan az ö országának részesei- 's örököseiül? különösen pedig , kik ezen illyen hit lángkeresztségében megkercsztelteténk 's ezen igazságok nyilvánítójának hívei 's követői vagyunk. (Vájjon szólhatni-e még ezek folytában az illy ujonan szülöttek akaratjának gyökeres romlottságáról, egyes felekezetek sola salvificájáról, az örök kárhozatról, szeretetlenségröl, üldözésről? — Ha nem lesztek, mint e' gyermekek, be nem mentek az Isten országába.) És ha mindezek dönthetlenül igazak, és ha mind ezek a' Jézus tanításának nem csak sarkelvei, hanem magát az igazságért 's az emberiség javáért feláldozó fáradságának érdemei • nemde önkint fog-e serkedni hívei szívében az illy jóltevö iránti legtisztább szeretet és legmélyebb tisztelet? nemde igaz-e az is, hogy öt és csak őt illetik méltán ama szerény , de fontos czímek, hogy ö a' jó pásztor, az egyedüli ajtó, a' szegletkő, az út, a' kenyér, a' víz, a' mester és vezér az ujjá-születés és üdvesség ösvényén, melly czímek felülmúlnak minden egyebeket, különösen mellyeket a' később egyházi metaphysika és mythika gyártott. A' Jézus közvetlen tanaihoz ragaszkodó