Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-09 / 2. szám

Anno 1820. in ecclesiam. baptisati sunt: Numerus 31. Locus, M. tempus die 6. Maji. Infans: Catharina spuria. Parentes: Patre íncerto, tempore messis in H. fabricata; mater infamis bestia : M. K. vulgo J. marito in militia exstincto, 'stb. Papgyámolda. A'barsivolt esperes nt. Burray Miklós úr az aláírási ivet beküldvén, rajta Hlaváts J. és Burray Miklós 1846-ra 2 f. írtak alá. A1

pénz beküldése jövő mart. pesti vásárra igértetik. Könyv-jelentés. Alolírt , néhai t. Matolcsy László, kecskeméti lelkész özvegye Márton Mária asszony által fölhatalmazva, szerencsémnek tartom a1

két magyarhoni tudós világ előtt jelenthetni : hogy, a' heidelbergi catechismus magyarázására kidolgozott egyházi szónoklatai a' boldogultnak, kinyomásra várakoznak. A' tudós szerzőnek híre, neve, személye, honszerte ismeretesb, semhogy szónoki kenetének ismertetésére szót emelnem szükség volna : kinek valamint mindenféle alkalmi szónoklatai olly hatásúak voltak , miszerint egyházkerületünkben alig van szónokszék 's egyház, mellyben azok közkedvességet ne arattak volna: ugy bizonyosan most nevezett munkája is, egyházi irodalmunknak csak nyeresége leend. Azért is kedves dolgot hiszek tenni e' munka jelentésével, minden el nem fogúit szabad elvű vallásbarátoknak ; de közelebb illőnek is látom e' könyvnek, mellynek tartalmában határozódik egyházainkban a' vasárnap délesti rendes papi szolgálat, napfényre törekvését evangyélmi hitrokoninkkal is tudatni, ez által a' czélbavett áldott unió óramutatóját, ha csak egy kis perczczel is, előmozdítandó ; különösen pedig teljes tisztelettel fölkérem hitfelekezetünk t. cz. főtisztelendő püspökeit, a' nagytiszteletü esperes, fötanodai igazgató tanár, jelen országgyűlési lelkész n. t. Dobos János, és más résztvenni szives t. cz. egyházi és világi, és könyváros urakat, méltóztassanak hatásköreikben aláírásra fölhíni, kiket e' tárgy érdekelhet; 's a' begyülendö aláírásokat a1 Protestáns Lap szerkeztőihez, vagy t. Egge n berger József, akadémiai könyváros úrhoz Pestre, vagy hozzám, Buda, Fehérvár, Yelenczén által Ver eb re, ha lehet, jövő 1848-diki józsefnapi pesti vásárig, postán bérmentesen, vagy alkalmilag beküldeni; hogy a1

résztvevők számát tudván, a' többi teendőket a' szerint intézhessem. A' könyv lehető csinossággal nyomva, a' szerző képével, borítékba fűzve jelenend meg ; 's pengőben 2 ft. 30 kr. lefizetése mellett Pestről, a' jövő médardi vásár alkalmával, minden 10 példányra egy ingyen példány ráadással, leszen átveendő. írtam Vereben, december 20-kán 1847. Czeglédy Mihály, lelkész. Az egyetemes névtár ügyében. Eddigi eljárásom szerint felkérettek a' főtiszt, püspök urak, hogy az egyházkerületekről, a' nt. esperes urak, hogy az esperességekröl átalában, ezen utolsók pedig az egyes gyülekezetekről is különösen, legyenek szívesek beküldeni a1

tudósításokat. Az érkező tudósítások azonban azt mutatják, hogy az esperességi 's kerületi iskolák vagy ki vannak feledve a' számításból, vagy nem külön és kimerítöleg közöltetnek. Kérem tehát az esperességi 's kerületi iskolák, (progymn. gymn. lyceum, collegium) tisztelt igazgatóit : bocsássák meg ártatlan figyelmetlenségemet — 's minél előbb közöljék velem illető tanodáik schematicus mibenlétét. — Különösen kérem pedig tiszt. Kühne és Emericzy urakat, hogy iskolatanítókat képző egyetlen és új intézeteinket megismertetni szíveskedjenek. Egyébiránt eddig beküldték az adatokat: 1) Bács-Szerém. 2) Fejér-Komárom. 3) Gömör. 4) Pozsonymegye. 5) A' XIII szepesi város. 6) Kishont. 7) Mosony-Györ. — A' superintendentiákat illető adatokat béküldé : 1) A' tiszai, 2) A' bányakerületi püspök úr. Egyes gyülekezetek illető espereseik helyett hozzám küldték, u. m. 1) B é r, a' nógrádi, 2) P i 1 i s, a' pesti 3) Felső lövő, a' vasi, 4) Szirák a' nógrádi, 5) Körmöcz, a' barsi, 6) A r a d, a' békési, esperességekböl . Én nem bánom, csakhogy zavar ne legyen belőle. Székács J. Külföld. Egy.graczi esemény. A' gráczi köz kórházra nézve egy törvény azt rendeli, hogy az abba felvétetett minden beteget, midőn ennek nyavalyája halálos alakot ölt, az intézetbeli orvos, hivatalvesztésnek terhe alatt,tartozzék felszólítani, hogy illető lelki atyjától a' gyónási szentséget felvegye ; mit tenni ha a' beteg vonakodnék, attól halálában a' keresztyén temetöbeni eltakaríttatás megtagadtassák. Történt nem rég, hogy egy városi hivatalnok, mint megbetegült, a' kórházba bekérezvén, és halálnak válván, az orvos által komolyan felszólítatott a' meggyónásra; egyszersmind az orvos neki egy lelkészt állított is. A' halálos beteg az ismerős lelkészt megpillantván, nyilatkozott, hogy ö ehez gyónni nem kíván, hanem jöjjön el ágyához N. N. lelkész, mint neki jó barátja. Nyomban küldenek ezen lelkészért , de ö nem vala honn; és mig haza érkeztét várták, a' beteg meghalt gyónatlanul. A' fönálló törvény szerint, neki a' temetőbe leendő tisztes eltakaríttatás a' városi plebánustól megtagadtatott. Erre folyamodás nyújtatott a' helyi püspökhez, ki hasonlag szorosan a' törvénynek megölő betűjéhez ragaszkodott. Ezen ellenszegülések hire azonban villám sebességgel terjedt el a1

városban , és a' polgárság között átalános ingerültséget okozott. Az ügy a' császári kormányzó elébe fölebbeztetett, ki minden haladék nélkül a' halottat tisztesen a' temetőbe eltakaríttatni parancsolá, mi meg is történt, kíséretében az egész