Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-04-16 / 16. szám

A' nagy reform százada, a' XVI. előtt tehát,íjuk az „episcopi oecumenici, és capitis omnium mikép sokan hirdették, ugy többek által megta-1 ecclesiarum" czímet III. Bonifácz által fölvenni, gadtatott a' pápa 's conciliumok hibázhatlansága, és hitczikkely gyanánt nem tartatott, mignem a' reformatio ellen óvszerképen csusztattatott a' hitágazatok közé. Midőn t. i. különféle fejezetek fölött vitatkoznának, u.m. a' bünkedvezinények­röl, megigazulásról, erényeink érdeméről, pur­gatóriumról, miséről 'stb.: hogy az ellenfél min­den kétségek alól könnyen és egyszerre meg­szabadíthassa magát, egyházuknak, azaz, saját magok tekintélyéhez folyamodtak, hol saját tet­szésöktöl visszalépni nem lehetett ildomos, 's különben is annak ész 's vizsgálat nélkül hinni kényszerültek. Biztos út ez a' megfutamodásra, és kényelmes bölcselet — téli időben — a' me­leg szoba pamlagán 's kandalója mellett. A' XVI. százban ez volt az uralkodó planéta, és saját ügyökben mint birák ültenek. Mi átok alatt ha­gyattunk, kihallgattatás nélkül. — Tovább me­gyünk. a' tettleges gyakorlatokat pedig utódai lassan­ként kezdegették, mígnem a' X. és XI. század­ban tetőpontra hágtak. De még ezen századok­ban is sokan ellentmondottak a' papuralomnak; hány császárok, királyok és zsinatok a' ker. vi­lágnak csaknem minden részeiben , szegültek ellene? Sőt a' pápák között voltak néhányan, kik ellenkezően valának meggyőződve, a' mint Du Pin erről elég szorgalmasan értekezik. Bár mint legyen a' dolog, itt nem késedelme­züuk; annyi is bizonyos, hogy ama kellemetlen szakadások 's villongások miatt a' XIV. száz vé­ge felé nagyon meggyöngült a' pápa hatalma. A' pisai gyűlésben (1409) a' pápa 's ennek te­kintélye alárendeltetett a' conciliumnak. Majd a' constantiai (1414) következett a' pisainak ki­egészítéséül, mígnem a' basiliai (1431) mindkét elébbit megerősítette ; még pedig nemcsak hatá­rozatikig, hanem több pápák letevése 's helyet-Vajjon a" hibázhatlanság a' pápában, az általa tesítése által is foganatosították tekintélyöket helyeselt, vagy föltét nélkül az egyetemes gyű­lésekben feltalálható-e ? Megoszlanak nézeteik­ben a' római tudósok, kivált az olaszok és fran­kok. Amazokat a' pápa oldala, 's ezeket a' gyű­lések mellett látjuk. Milly lényeges különbség ez, alább látandjuk, most állítsuk össze rövid történelmét. Születésideje a' pisai gyűlésre nem esik, 1 7 ) Bellarmin a' XV. száz elejére teszi. f 8 ) 0 ugyan is állitja , mikép azelőtt a' conciliumok fölött volt a' pápa, és csak ekkor voltak néhá­nyan , kik a' conciliumokat a' pápák fölé emel­ték. Ellenben a' frankok, kivált Launoius '! ') és Du Pin 2 0 ) Bellarmin véleményét az egész föl­dön ismeretlennek 's csak ekkor kigondoltnak állítják. Miután azonban a' pápa hatalma már ré­gen azelőtt elérte tetőpontját, és nemcsak a' ki­rályok fölött uralgott, hanem az egyházban is fötekintélyt szerzett: sem a' frankok-, sem az olaszokkal egyet nem érthetünk. Hogy felejt­kezhetnénk meg VII. Gergely, III. Sándor, III. lneze, VIII. Bonifacius és többek tetteikről 's intézkedéseikről? kik azon legsötétebb időknek zsarnokai valának: de viszont Bellarmin állítása sem való, mintha t. i. a' XV. századig tartott volna ama határtalan hatalom. Hát a' hat első százban hol és mellyik volt az első főhatalom? Nem ugy van-e , hogy ezen idöfolyam alatt egyenlők valának minden püspökök? és ha első volt a' római: egyenlők 's hasonlók között volt első — a' város kitűnőségéért. Ez időben szaba­don eltértek nézeteitől, és tőle a' conciliumokra mentek, a' hol több római püspökök (pápák) hi­báztattak. Legelsőben a' hetedik században lát­,7 ) 1409-ik év. ,8 ) Bellarmin. lib. II. de Conc. cap. XIII, XIV. |f! ) Part. 1. Epist. X. ad Fauvaenm. 2") Du Pin. De antiqu. eccl. DiscipL Dús*. V. VI. ezen conciliumok. Ezért mennyi mozgalom Ró­mában a' conciliumok ellen! A' florentiait Vl-ik Eugen a' basiliaival ellentétbe hozá. Mennyi vi­szálvok a' frankok és olaszok között még' a' ké­söbbi századokban is a' pisai, constantiai és basiliai gyűlések érvényessége fölött! Mennyi ügyekinények a' frankok részéről, hogy a' flo— rentiai atyákat részükre megnyerhessék ! A' pisai conciliumot V. Sándor, a' constanUait V. Márton, a' basiliait IV. Eugen még azon pon­tokban is helyeselték, mellyekben a' conciliu­moknak a' pápák alárendeltettek. Lássák az olasz theologok, mint szabadulhatnak meg; saját nyi­laik alatt omlanak földre. Azért rendeltetvék-e conciliumok alá a' pápák, mivel hibázhatlanok? söt ellenkezőleg, hogy t. i. hibáztak és több con­ciliumok eretnekeknek ítélték őket. 2 i ) A1 XVI. század elején mindjárt két, a' con­ciliumok és pápák tekintélyéről határozó 's kö­zönségeseknek elismert — pisai és lateranumi — conciliumok tartattak. Az első 1511-ben Maximilian és XII. Lajos pártfogásuk alatt ama kilencz ismeretes híbornok által hivatott össze, miután II. Julius igéretét, hogy t. i. két év alatt gyűlést tartand, teljesíteni elmulasztotta. A' ba­siliai határozmányok itten megerősíttettek, Il-ik Julius pedig felfüggesztetett. Julius azonban, hogy saját ügyében jelen lehessen, Rómában (1512) a' lateranumi egyházba gyűlés hirdetett, mellyet — meghalván Julius — X. Leo folyta­tott, 's ezen gyűlésben a1 pisai atyák, a' con­stantiai 's basiliai határozmányok hibáztattak; a' pragmatica sanctio eltöröltetett, a' conciliumok a' pápáknak alárendeltetlek és maga a' pápa iszo­nyú szidalmakkal az egekig magasztaltatott. 2 2 ) '-') Launoius. Part. 2. Epist. VI. ad Gerb. 2 ) Alph. Turretini Op. Om. Tom. I. p. 539.

Next

/
Oldalképek
Tartalom