Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-04-16 / 16. szám

jobban matatni, hogy a' rajok fordított jóság, milly csekélyen vagy milly dúsan jutalmazta meg az áldozatot : ellenben a1

némelly részbeni rosz sikerülést soha ne méltóztassék tulajdonítani a' jótéteménynek, hanem mindig csak a' gyarló 's bűnös embernek — a' melly meg van a' gazdagok , meg van a' szegények között is ; de meg van mindenütt a' jó is. Isten önnel! Április 8-kán 1848. Többek nevében : V á 1 k a János. Pyrrhonismus a római egyházban, Mióta Bossuet J

) a' protestánsok magasb kifejlettségre törekvés őket nézeteik 's hitmagyarázataik koronkénti változtatásával gyanúsította, bár másfél 's közel két század röpült el az időnek habjain fölöttünk: gyámokaik mégis eredmény nélkül panganak , mivel a' próbatüzet ki nem állhatták. Valóban a' prot. pyrrhonismusban alig van csak egy-két nyomos ok, de ez is, ha komolyan vesszük figyelembe, inkább az iskolákra , mint a' vallás lényegébe tartozik. Vagy adjunk bár igazat Bossuet-nak. és engedjük meg, hogy a' reformatio háromszázados idöfolyama alatt sokféle változásokat szemlélhetni a' prot. egyházban: de mik ennek következményei? csak ez egyetlenegy , hogy olly messze sodordatott el az egyház a' XVI. századig, miszerint nem mindent láthattak meg egyelőre reformátoraink ; és mi, kik már minden emberi tekintélyt nélkülözhetünk, 's csak egyedül magának hódolunk az igazságnak: Aiú ytiQáoxeiv, JioXXa ÖLÖCCÖXOpevaq. — Azon állítólagos változtatásokat, mellyek hitágazatainkban föl sem találtatvák, vagy föltalál— tatvák is nekünk initsem ártanának, a' római egyháznak szemére lobbantani mind könnyű, mind dicső volna. Egyházuk minden tanainak, az apostolok őskorától kezdve, szeplőtlen ugyanazonságáról 's állandóságáról beszélnek: holott bizonyos és köztudomású mindazok előtt, kik az egyház történelmét első fonalnál fogták föl, mikép egyetlen változtatási pont, melly ránk rovatik 's nyomadéktalan, főbb- 's számtalanokban visszatorolható. És midőn több 's méltán ránk rovott változtatásokban — mellyek azonban nem az alapágazatokat illetnék — gyámokaink egészen erönélküliek volnának: de csak egy és a' legkisebb is ezek közöl ama csalhatlanságot igénylő egyháznak metszi meg életerét. Ha a' sokféle 's lényegekben történt változtatások irányában Rómát megtekintjük, világosságra jövend, hogy ha a' keresztyénség ősidejére figyelünk, ha a' vallás, mint az apostoloktól megindíttatott, a' későbbi római vallással egybehasonlíttatik, és végre fokonként a' századokban, hogy mindenütt mit tettek 's mit hittek, kijelöljük: legott rátalálunk a' sokféle 's különböző változ-') Histoire des Variations des Eglises Protestantes. 2. voll. Paris. 1688. ok-tatásokra ; és a1

pápaság történelme nem egyéb levén, mint folytonos és mindennemű variatiók tüköré: mindenütt — hitágazatokban, szertartásokban , egyház-kormányzatban — korábban avagy későbben, lassanként avagy rögtön, titkos útakon avagy nyilvánosan és mintegy yvpiv^ xecpalJi behozott változtatások tűnnek föl. Róma tehát magával következetes, de nem mint Bossuet állítja, hanem az emberi fogyatkozásokban, sokszor káros és vétkesíthetö változtatásaiban. Mennyi fölváltott fordulatok a' képek ügyében ! A' három első században ismeretlen, sőt kárhozatos volt annyira, hogy a' festészet is eltiltatott. Azután emlékeztetés- és tanításképen, majd ékszerül vitték az egyházba, és azok újítása szabados nem vala. 2

) Nem sokára elkezdődött a' képek imádása, melly pogány gyakorlatot azonban a' józanabbak ellenezték. A' VIII. században határozatilag jelent meg a1

képek tisztelete ; magában Rómában a' pápa parancsolta. Az idöfolyam tovább-tovább fűzvén éveit, most kárhoztatott a' képek imádása 3

), majd visszaállíttatott 4

), és viszont nem helyeseltetett. 5

) Végre annyi hadrohamok és olly sok 's magokkal kölcsönösen ellenkező zsinatok átkai után csakugyan erőre kapott. Ha ez nem változtatás, ugy fogalmunk sem lehet a változtatásokról. A' mit pedig a' képek ügyében, ugyan afféléket mutat föl a történettan több másban, hitczikk vagy szertartás legyen bár az. Vegyük föl, mint alaptételt az egyház hibázhatlanságát. Ha kétes és bizonytalan valamelly hitnorma, ha gyönge az alap: ugy minden bizonynyal kétes az egész építkezés jövője is. A' hibázhatlanság előnyeit akár egy főpapban, akár a' conciliumokban gondoljuk összpontosulni : az első századokban kétségkívül egészen ismeretlen fogalom volt, és az akkori egyházi atyák az eretnekek ellen vitázván, ezen köpenyt nem használták, mikép korunkban sem; söt kezünkben vágynák irataik, mellyek épen azon hibázhatlanság ellen bizonyítanak. Nézzük Augustinust: „Fateor, inquit, solis eis scripturarum libris, qui jam canonici appeJlantur, didici hunc timorem honoremque deferre, ut nullum eorum autorem scribendo aliquid errasse firmissime credam; (

í

) és kevéssel alább: „Alios autem ita lego, ut quantalibet sanctitate doctrinaque praepolleant, non ideo verum putem, quia ipsi ita senserunt, sed quia mihi vei per illos autores canonicos, vei probabili ratione, quod a vero non abhorreat, persvadere potuerint." Általánosan ugyan nincs ellene minden emberi tekintélynek a' vallásban, de részletekbe bocsátkozva, 2) Conc. Elib. Can. 36. 3) Conc. Const. A. 754. *) Conc. Nic. A. 787. 5) Conc. Francofurt. A. 794. ') Epist. 19. ad Hieron.