Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-04-09 / 15. szám

mikép én állitám — k. János szavai, világos, mi­után Mát. 4. 17-ben — tehát utóbb — csak is­métli azokat Jézus. Miket én a' Rel. és Nev.-böl mondok, nem enyimek. — Hogy én kivonatokat szorul szóra közöljek a' Rel. és Nev.-böl nyil­vánítom , mikép nekem czélom summa cacumi­na rerum a1 rom. kath. tan egyes felötlő elveit 's eszméit egypár szóban ismertetni, ut contraria juxta se posita, magis elucescant. Ugyanis : „Európa minden fejedelmei közöl ellenmond­hatlanul a' pápa az, ki legkevésbbé élt vissza hatalmával. Erényes királyokra mondtak-e át­kot ? Egyenetlenséget 's háborút inditottak-e boldog és nyugalmas nemzetek között?" (egyh. lit. 3. sz.) Oh, Kelemen, Orbán stb., szent föld, és ti 8 expeditiói a' keresztes hadaknak! „A1 kath. tanok hathatósan elősegítik a' gaz­dasági tudományt, a' vagyonszerzés és felosz­tás dolgában." (3. sz.) — III. István Pipint fran­czia királylyá tette, 's ez meg is szolgálta, mert az exarchatus-t a' pápának ajándékozta; Miklós kimondotta a' 9-dik százban, hogy a' királyok a' pápa kegyéből birják koronáikat; IX. Bencze ugy vette's el is adta a' pápaságot; a1 XII. száz­ban a' keresztes hadakban is jelen volt és egy­kor jól vitézkedett teutonok Brandenburgiát nyer­ték jutalmul, kiknek azonban mesterök utóbb re­formálódott; III. Incze Jánost, Angolhon kirá­lyát letette ; a' XIII. százban Henrichnek Floren­tiában a1 calix vitae lett calix mortis; a' XIV. százban 8. Bonifacius kettős koronát tett jel, elébb pedig III. Coelestin harmadik Henrikhet koronázván, lábával taszította le fejéről a' ko­ronát ; *) X. Leo vesztegető volt, utóbb Péter templomára gyűjtött pénzt; ismerjük a' kolosto­rok meggazdagodási módszerét, stb. stb. — Hogy Luther a' kath. felszentelést lélekbenjáró dolognak nem tartván, egy kissé erős felhevü­lésében „mázolás- 's nyirésnek mondotta, 's szerinte minden állaton véghezvihető e' műtétei, és papi ruhát is minden tuskóra aggathatni :" megvallom, miután semmi physicai lehetetlenség nincs e' dologban , még is indelibilis charactert nem eredményezne, Luther nézeteit osztva, az eíféle kézimesterségeket lélekbenjáró dolgoknak nem tartom. (Lásd a' 9. sz.) „Nincsenek a' prot. papok bizonyos elvhez, vagy ponthoz kötve, miután küldőik régen ef­hunytak." (9. sz.) Nevetséges dolog. Hát az any­nyira féltett hagyományok szerzői — Ágoston, Ambrus stb. — hát a' trienti zsinatban jelen volt egyházi atyák nem szintúgy régen elhunytak-e? Fiat applicatio. — „Hogy a' protestánsok a' misét kiküszöbölték, mintegy az Isten mindenhatóságát tagadták meg. (10. sz. 74.1.)" *) Az egyh. lit. 3. sz.-ban mondatik az is, hogy a' p á­pák szent homályt- nyomtak a' királyokra; csakhogy az feketébb volt a' koromnál. A' Tóm. katholikusoknál gyakorlatban levő azon esküíbrmának: „Isten engem ugy segéljen, a1 boldogságos szűz Mária, 's Istennek minden szentjei" megváltoztatása inditványoztatik (10. sz. 78. 1.) eképen : „Isten engem ugy segéljen; a' boldogságos szűz Mária, és Istennek minden szentjei ugy esedezzenek érettünk." Máriát és a' többi kegyeseket ugy tekinti értekező, mint köz­benjárókat és eszközös segítőket; szerkesztő úr meggyőződése szerint pedig mint Isten előtti bi­zonyságok és tanuk állanak Mária 's a' többi el­hunyt kegyesek. Azt igen jól jegyezte meg a' tudós szerk. úr, mikép a' protestánsok — kiknek megnyugtatására indítványoztatott a' változtatás — igy sem fognak a' kath. egyház esküformá­jával kibékülni. Ugy van; mert avagy szüksége van-e Isten mindtudóságának bizonyságokra és tanúkra ? és ama meghalt kegyesek olly minden­tudókká 's mindenhatókká lettek-e, hogy az egész földkerekségén lakozó sok millió halandó­nak minduntalan közbenjárói, bizonyságai 's ta­núi lehetnének? 's eképen nem mindentudóbbak-e Mária és a1 több meghalt kegyesek magánál Is­tennél ? Oh, miért kegyelmeznék meg tinektek ? A te fiaid elhagytanak engemet és esküsznek azokra, kik nem istenek. Jer. 5. 7." ,,A' karácsonfa (Christbaum) tövétől hegyeig gyönyörű jelképe a' legszebb vallási eszmék- és érzelmeknek ! A' naptár t. i. karácson elönapján Ádám és Eva nevét tünteti föl, kik engedetlen­ségböl a' jó és gonosz tudása fájáról evén, ma­gukat az egész emberinemmel a' kárhozat rab­jaivá tevék; a' rákövetkező éjjel születik a' vi­lág megváltója, ki viszont engedelmességből, a' gyalázat irtózatos fáján múlik ki, 's győzödel­mével a' pokol fiait az áldás és örök élet fájához vezeti." (10. sz. 79. 1.) Pozsonyban Kaliwodánál kapható illy föliratú könyv : ,,A' bold. szűz Mária szeplőtelen szent szívének tiszteletében egyesült, és a' hitetlenek, eretnekek, 's minden bűnösök megtéréseért imád­kozó pannonhegyi jámbor társulat tagjainak szen­telve." Czimlap gyanánt Mária képe áll; fejét 12 csillag övedzi, mint erényességének jelei; a1 belső fehér ruha 's a' kezébeni liliom, szíve tisztasá­gát jelképezi; a' külső ruha, kék palást, színe pedig az alázatosságot jelenti; a' bő köpeny azt képezi, hogy mindazokat, kik Isten előtti hatha­tós közbenjárásaért esedezve , hozzá folyamod­nak, szeretetének palástja alá veendi. (11. sz. 85. 1.) — A' most említett pannonhegyi ima­társulatnak czélja, hogy a' magyarok Nagy-asz­szonya, Mária, különösen a1 végből tiszteltes­sék, hogy esedezése által Isten ö szent felsége megengesztelődve (hát van-e Istenben harag 's egyéb emberi erőtlenség ?) minél elébb teljesí­teni engedje azon 1550. évi 12-dik törvényezikk óhajtását, hogy az egész országban szűnjék meg minden eretnekség, a' róm. kath. szent hitnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom