Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-04-09 / 15. szám

zete is, ki Paroles d'uii croyant-jával legna­gyobb figyelmet ébresztett, most pedig legújabb könyvében az „Evangyéliomokról" : Les Evan­geles : Traduction nouvelle avec des notes et des réflexions á la fin de chaque chapitre (1846. 3. édition) az egyház és status reformatiója mellett ismeretes élénkségével 's a' nyelv megkapó ha­talmával lépett föl. Krisztus nézeteit, mellyek egész életviszonyainkban olly kevéssé vannak még valósítva, megvalósítva, istennek országát e' földön valóan helyreállítva, igazságosságot és szeretetet nemcsak fötörvényeiül a' ker. vallás­nak kimondva, hanem az életben is valóan gya­koroltatva akarja látni. A1 szeretet általi közös­ség ker. elvén épiti az új világot fel; az egyház és status legyenek erkölcsi intézetek, fölépítve a' ker. vallás erkölcsi elvein. Az ugyanaz, mit a1 német philosophia, mit a' rationalis theologia, mit a' miveltek közvéleménye kíván! „Istennek országa", mond Lamennais, a' tör­vény uralma. De istennek törvénye kell, hogy ugy egyes emberben, mint az emberi társaság­ban uralkodjék; egyes emberben, hogy szere­tetét és cselekedeteit meghatározza ; a' társaság­ban , hogy valódi rend szerint összetétetve az legyen, minek isten akarja, hogy legyen test­véri család, melly igazságosságot és szeretetet, czélját az emberiségnek, elérni törekedjék. „Isten tökélyességét elérni embernek lehetet­len ; de folyton kell törekednie, hogy azt job­ban megközelítse. Ez úton kellett volna az em­beri nemnek kezdet óta járnia; ez út fárasztó ugyan és darabos, ha gondolunk a' nehézségekre, mellyeket minden lépten találunk; de vigasztaló és édes azon gyümölcsök által, mellyekkel meg van hintve, mellyeknek utóisója 's legföbbike a' testvéri béke, az igazságosság és szeretet ural­ma , a' nagy egység leend. Hanem e' szabadság nem egyéb, mint egyesült lények bensőbb ösz­szeköttetése, egyes életének összeolvadása a' többinek életével 's valamennyi életének minden egyesével, 's ezt valósítani nincs más eszköz, mint kibontakozni mindenből, a' mi elválaszt és elkülönít 's épen az alapja az ev. tannak, melly­nek összege isten és minden teremtménye iránti egyetemes szeretet." „Másoknak azt tenni, mit mi akarunk, hogy mások tegyenek velünk, ez a1 törvény, törvény minden hely, minden idö számára, törvénye a' jövendőnek miként a múltnak, az örök törvény. De a' törvény soknak van ajakán 's nincs szivé­ben ! Mi sokan hirdetik azt szóval 's megtagad­ják tettel! Mi sokat fog, midőn : uram. uram !­ot mondandnak, visszautasítani az Ur, mert cse­lekedetek helyére üres szavakat, holt szentes­kedést, képmutató szólásmódokat állítottak." „Mi az egyház? Az egyház az emberi nem nagy, egyetemes családjában egyesülése azok­nak , kik magok előre menve másokat vezeten­dök, azoknak, kik Jézustól okulva tanát veszik zsinórmértékül 's azt jó magként terjesztik. 'S mi Jézusnak e' tana? Istent mindenek fölött 's felebarátunkat mint magunkat szeretni. E' két rendelet, Jézus saját szavai szerint, mindent magában foglal: törvényt és prófétákat. 'S vala­mint a' lélek erkölcsi élete, söt maga a' testi élet is, csak közösségben lehetséges, ugy minden közösség is e' törvényen alapúi, melly ollyan régi ugyan, mint maga az ember, de tökéletesen csak Jézus által van tanítva 's gyakorolva. Jézus tanítványainak , azoknak , kik törvényét kapják 's tanítják, valóban megvannak a' mennyország, azaz, tökéletes emberi társaság kulcsai." „Semmi sem világosabb, mint Jézus Krisztus szavai, mellyekkel a' két rendeletet, mellyek az egész törvényt magokban foglalják, megje­löli; 's mégis mi ritkán értettek azok meg! Mit nem csináltak az emberek ezen egyszerű 's olly termékeny törvényből ? Mi sok van azok közt is, kik Jézus tanítványinak nevezik magokat, kik tanát többé vagy kevesbbé elferditék 's majd hozzátesznek majd elvesznek belőle valamit 's szellemök különböző előítéletei szerint saját gon­dolataikat hozzák a' törvény e' gondolatai he­lyett ? Látták, hogy az evangyéliom a' hit szük­ségességére . a' hit hatalmára szakadatlanul em­lékeztet 's valóban miként teljesíthetjük a' tör­vényt a' nélkül, hogy benne higyjünk, a' nél­kül, hogy a1 kötelesség, mellyet parancsol, va­lódiságát és szentségét higyjük? Isten iránti szeretet, mellyböl a' felebarátunk iránti szere­tet foly, miként lehetséges istenbeni hit nélkül ? Hit és szeretet elválaszthatlanok; ki semmit nem hisz, semmit nem szeret 's ki semmit nem sze­ret, az holt minden jó iránt. De fájdalom, min­denki saját gondolatait, legyenek ezek bármi­nők , saját szemlélődő nézeteit tevé e szükséges hit tárgyává! Innen van kezdet óta a' szám­talan felekezet, mellyek a' keresztyéneket el­választva a1 keresztyénséget letériték az egye­nes útról 's késlelteték isten országa eljövetelét. Vélemények miatt számüzék egymást, abból a* törvénynek lényeges részét, födolgot, melly a' szeretet cselekedeteit is kipótolhatá, csináltak, söt a' cselekedeteket, hogy felmagasítsák a' hit becsét, haszontalanoknak nyilvánították, feledve az isten fia egyik apostolának szavait : ,Ti hisz­tek, jól cselekszitek; az ördögök is hisznek és rettegnek.' Tágítsátok ki szíveiteket 's Jézus va­lódi tanítványai lesztek! Ö nem azért jött, hogy közölje velünk a" legfőbb lény mysteriumait vagy a' teremtés titkait; ö nem jött tudást tanítani, melly feltartóztatlanul fejlődik 's fejlődni szünet nélkül fog, a' szellem, melly istennel, minden világosság kútfejével, örök összeköttetésben áll, emberi belátásának természetes, folytonos tö­rekvései által. Jézus azért jött, hogy tanítsa az élet törvényét, mi nem egyéb , mint a szeretet

Next

/
Oldalképek
Tartalom