Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-09 / 2. szám

sult: mert V. Sándor már a' következő évben 1410, maj. 3-kán Bolognában meghalt és a' min­denféle iszonyok által elhíresített C o s s a XXIII. János neve alatt lön pápává. Természetes, — ha felveszszük, hogy ezen ember ifjúságában ten­geri rabló, későbben sub figura studentis IX. Bo­nifaeius magas egyházi hivatalokra emeltetett — hogy most a' pápa részéről egyáltalában nem le­hete reményleni az egyház reformját. Gerson az egyetemes egyházi zsinat önál­lóságát tartotta az egyház reformjának egyetlen törvényes és veszélytelen módjának; a' lélek üd­vét azonban a' sz. irás tanulásában és a' népne­velés javításában kereste. Clamenge Miklós (f 1440, De ruina ecclesiae), a' ki 1386. óta a' párizsi egyetemet, 1393-ban mint annak igazga­tója, későbben Avignonban a1 pápai udvart di­szesíté; és még azután 30 évig csendes vissza­vonultságban élt, azon érzelemben, hogy eljött az idő, mellyben az Ítélet az Urnák házától kez­dendő, csak akkor várta az egyháznak emelke­dését és felvirágzását, ha az előbb lealázván ma­gát, megjavulna. Azon századnak mysticusai le­hetségesnek gondolák a' reformatiót belülről, kü­lönösen az úgynevezett istenbarátok. Bir­gitta, az éjszak szent neje, a'ki már 1336-ban Wadstenaklastromában (Ordo s. Birgittae seu Salvatoris, confirmatus ab Urbano Y. 1370) olly szerzetes rendet alapított, hol barátok és apáczák együtt lennének, ugy találván, hogy Rómában minden törekvés oda megy ki, hogy pénz jusson a1 római széknek, olly reformot jövendölt, melly nem a' pápától, hanem a' keresztyénségtől fogna kiindulni. Ehez járult még az is, hogy az egyház férfiai közöl is sokan kezdék megízlelni a' régi kor mü­veit, és egész komolysággal törekedtek, hogy a' vallás tanításai sikeresebb modorban tárgyaltas­sanak, és valóban azt czélozzák, hogy a' köznép erkölcsiségében javuljon. Némelly tájakon el kezdték törölni a' sok ünnepet; — így például II. Adolf mainzi választófejedelem 1466-ban olly rendeletet bocsáta ki, melly szerint egyházi kerületében az ünnepek száma nagyon korlátol­tatott. — Es ennek példáját sok más püspökök is követték. Olaszország legvirágzóbb városaiban bő alka­lom nyújtatott megtanulhatni a' görög nyelvet: és nemcsak gyermekek, hanem férfiak is meg­tanulták azt, ha mivelteknek akartak tartatni, — annyival inkább, hogy a' régi nyelvekbeni jártas­ság kezde lenni a' legbiztosabb út statushivatalok elnyerésére is. Különösen Linus Colutius (f 1406), Leonardo Brunus (f 1444) ésPoggius J á n. F e r. Florenz kanczellárai tüntették ki ma­gokat mint szónokok, költök 's történetírók, a' régi Roma remekmüvei után törekedvén. R a­v e n n a i J á n o s (f 1420), Petrarca tanítvá­nya, ki Paduában és Florenczben sok jeles fér­fiút nevelt, is számítható ezeknek társaságába. Maga V. Sándor pápa is születésére görög volt, de még mint gyermek a' franciscanusok kezébe jutott. Azonban Y.Sándor helyét csak hamar XXIII. János foglalta el, a' kinek több gondja volt a' maga székének biztosítására, mint a' reformatióra. Ugyanis ez minden erejét László, nápoly ki­rály ellen szedte össze, a' ki XII. Gergelyt vé­delmezte. Miután minden erőlködések, 1411. óta keresztes predikátziók is siker nélkül maradtak, nagy kedvezésekkel megnyerte János László ki­rályt, ugy hogy ez 1412-ben XII. Gergelyt el­hagyta. Gergely pápa ezután kénytelen volt M a­latesta Károly barátjához menekedni Rimi­nib e. Nem sokára újra meghasonlott László XXIII. János pápával, 1413-ban egész Romáig nyomult, a' honnan a' pápát Felső-Olaszországba futni kényszeríté, ki ezután Zsigmond császár oltal­mába ajánlkozott. Illy körülmények között sikerült a' császárnak a' pápát egyházi zsinat összehívására birni, melly zsinat ezen iszonyú egyházi zavaroknak valahára véget vetne. És ki lön tűzve az egyházi zsinat­tartás határnapja Costniczba nov. 1-sejére 1414-ben. 1 (Yége következik.) Hunfalvi J. által ébresztett eszmék. Prot. Egyli. 's Isk. Lap 1847-dik évi 48-dik számában „Irodalom, III. Ellenészrevételek 'stb. ezím alatt, Hunfalvi J. aláírásával olvasható egy czikk, melly annyiban fontosságot érdemel, meny­nyiben alkalmat ad igazságokat hozni napfényre, mellyek nem egy kebelben hallgatólag veszteg­lenek. E' történt alulírottal is. Látván, miként már onnan is puskázni kezdenek, hova épen puskázni kellene, nem mintha hasonlót tenni kívánna, ha­nem hogy tényeket hozhasson napfényre, mellyek ismét gondolkozásra nyújtanak alkalmat, bízva e' lap szerkesztőségi igazságszeretetében, miszerint engedve a' megtámadást, bizonnyára engedendi a' védelmet is, e' következőkben foglal á e' tárgy körüli nézeteit. Alulírottnak nincsen szándékában H. urat birálni, mennyire czáfolta légyen meg a' tiszai ev. papok által kibocsátott röpiratot, szólaljanak ott azok fel, kiket a' dolog közelebbről érdekel. 0 azonban nyilt homlokkal oda mondván ollya­nokat, mellyek hahogy megállanának, 's meg­czáfolhatlanokká lennének, a' mostani magyar­országi protestantismusnak egészen új színt öl­tenie, 's metamorphosisnak alávetve kellene len­nie : nyilt homlokkal tesz hasonlót alulírott is, mond ollyakat, mellyek hogy H. urnák 's rokon­szenvü társainak nem Ieendnek ínyére, előre

Next

/
Oldalképek
Tartalom