Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-26 / 13. szám

kikerülés tekintetéből mint szemtanú mondhatok, hogy a' nevezett k. pálcza csak aranyreczébe foglalt vékony hengerüveg — 's alakjára nézve gombban végződő buzogány, vagy vezérbot. 20—21. 1. Nemzeti nyelvünk hátramaradtának okait 5 pontban nyomatékosan, 's jó tapintattal fejtegeti sz., de kihagyta a' legfőbb okot, 's a1 fürkészőt e' részben a' hazai történetek évlapjaira utalja, — mit, sz. állását tekintve, elfogadhatunk. 38. 1. „A1

jankováczi uradalmat az Orcziaktól Meyer bécsi kereskedő vette meg, 's gyermekeit már magyarul is taníttatja." Szerintem ez eseményben reáuk nézve semmi öröm nem rejlik; mert részemről én ép olly szomorú cserének tartok egy terjedelmes magyar uradalmat egy külföldi egyénért, — habár bécsi kereskedő is az,— csak azért, hogy gyermekeit magyarul — mi hasonló viszonyok közt különben is kötelessége, — taníttatja: mint kivetett pénznek tartanám árát a' külföldön drágán csak azon okból vásárlott játszóórának, mivel ez egy csárdás magyart is játszik. Sz. szerint talán megköszönnünk kellene említett szívességét Meyer urnák, — de biz ezt nem teszszük. 62. 1. Ugy vélem, hogy „Szilicse, Szadellö," — Szilicze és Szádelö helyett, csak nyomdahiba. 63. 1. Miskolczon nem gymnasium, hanem lyceum van a' reformátusok részéről. 3) Szelleme az illy czélu könyvnek hármas alakban nyilvánulhat, 's e' hármas alak : a) hazafiság; b) pártszinezetlenség; c) tanmodor. Sz. e' tekintetben omne túlit punctum. Ugyanis a) A' nevelésnek — azon két fömozzanaton kivül, hogy a' gyermekből egykor erkölcsi és értelmes ember váljék — feladata levén alkotványos hazában még egy harmadik's ama kettővel elválhatlan kapcsolatban álló kelléket a' honpolgári erényt is a' növendék szivébe csöpögtetni : e' czélt sz. épen megközelíté, mert sorait tiszta honfiúi szellem lengi át, mi kitűnik ezekből : «) Élőbeszédének végén az európai főbb nyelveket előszámlálván, hathatósan buzdítja a' növendéket édes honinyelvünk szeretetére. /í?) 16. 1. A' királyi felségről, 's ennek azon ígéretéről hogy közöttünk is fog lakni — szoltában, így nyilatkozik : „reméljük, miszerint ö felsége kegyeskedni fog ollykor ollykor megjelenni közöttünk is, e' nemzet között, mellynél fejedelméhez hivebb nemzet talán e' föld kerekségén sincs, de európában bizonyosan nincs.u y) 17. 1. „E1

hon, hála Isten-és eldödeinknek, goha a' meghódított tartományok közé nem tartozott." Ugyanott e1

kérdés olvasható : „Honnan veszi eredetét a' magyar alkotvány?" mire a' felelet ez : „A' magyar nemzet nem fellázadva csikarta ki szabadságait valamelly határtalan hatalmú uralkodótól ! a' magyar alkotvány nem elrablott zsákmány, sem nem ajándék. Szabadságunk 's polgári alkotványunk egykorú nemzeti létünkkel; nem fejedelem adott a' magyarnak jogot és szabadságot, hanem polgári alkotványa által önmagának adott ö igazakat is, uralkodót is." b) Ment minden polgári és vallásos pártszinezettöl. — Tapasztalásból tudjuk, miként a' felekezetesség hibájától még az irodalom mezeje sem tiszta. A' zsidókat egykoron a' ,sibbolett

a' szicziliai benszülötteket a' ,ciceri4

szónak kiejtése ismerteté meg. Sz. e' müvében minden politikai és vallásos sibboletféle charybdisen és scyllán szerencsésen áthatolt. Benne nem a' feketeruhás szerzetest, hanem a' fehérlelkü, tiszta keblű barátot, — nem a' pápista egyházit, hanem a' valódi embert, a' derék honpolgárt szemléljük, ki megerösíté jogaiban a' latin régi közmondást: „vestis non facit monachum." Nem ollyan ő gyászöltönyében, mint a' kihamvadott gyertyának fekete kanócza, 's a' vészes égésnek kormos üszke ; hanem mint az ébenfuvola, melly bájos hangokat ad,— mint távolban sötétlő hegy, mellynek bérczein viruló élet tenyész, — mint kövér esőt harmatozó borús ég, mellynek fellegein túl fénykirály honol, — vagy mint korfeketíté egyház, mellynek beljében lélekemelő zengzetes ima kel az ájtatos nép ajkain. — De még azonkívül, hogy szeplőtlen honfiúi elvekbe mártá sz. tollát és felekezeti pártérdek, hajlam, és viszketeg nélkül írt: c) Dicséretére szolgál a' helyes tanmodor és tapintat, mi hasonló műben fökellék. Benne a' tér karöltve jár az idővel, az az : a1

helyek leírása honunk történeti eseményeinek, 's a' polgári és irodalmi pályán babért érdemlett, sok, részint elhunyt, részint még élö féríiainknakfölemlítésével köttetik össze. Legjobb mód arra, hogy a'magokban száraz topographiai jelenetek a' növendék emlékébe oltassanak. Az elősorolt okoknál fogva e' könyv, mellynek szerzője — miként alább következő munkácskájában Epaminondásról maga mondja — „szegény létére is megtudta őrözni lelki függetlenségét," minden vallásfelekezetü kisebb iskoláknak kézikönyvül ajánlható. 5) Magyarország ismertetése: Erdélyi nagyfejedelemség,— Dalmát,- európai Török-, és Görögországok rövid leírása. — A* honi ifjúságnak kézikönyvül irta Horváth Pius, kegyes szerzetbeli közoktató. Pest. 1847. 40 lap. Ára 12 kr. e. p. E' kis könyv folytatása a' föntebbinek. A' szellem, melly rajta elömlik, hasonló az előbbihez. Kitűnőbb helyei : Erdély története és viszontagságai, — Székelyföld, Görögország kormányzása. Miként lehessen kevés szavakban, kevés lapokon sok hasznost elmondani; hogy a" növen-