Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-26 / 13. szám

a" protestantismus jelleme 's mindene az énség és nem a' másság. Innen érthetők az ellenei vádak, t. i. hogy a' protestantismus merő subjectivitas és önkény, az objectivitas és a' tekintélynek megvetésével. Más részről az egyház maga természeténél fogva társaság, tehát többség; maga azon köz akarat, melly a' társaság lelke, többnyire csak többség vagyis vota potiora, 's koránsem átalánosság. Hogyan lehet tehát gondolni prot. egyházat ? Nemde az annyi, mint az egyéni többség, alanyi tárgyiság, énségi másság, valódi semmi ? Lehet-e tüzet vizzel megegyeztetni? Micsoda egyessége van Krisztusnak Beliállal ? Vagy micsoda egyezése van Isten templomának a' bálványokkal 2. Kor. 6, 15. 16. Innen következtetik, hogy a' protestantismus önméhében hordja a' feloszlatás magvait, 's állítják , hogy épen ezen egyéni természeténél fogva nem ecclesia, de még csak ecclesiola sem lehet; 's ennek bebizonyítására mutatnak a' protestantismus magországára 's eredeti typusára, a' némethoni egyházra, melly egyre növekedő szakadások következtében utolsó, azaz kimúló stadiumában látszik lenni. Bizony felette aggasztók az eféle nézetek a' prot. egyházat rendezni tervezőkre. Azonban nagy köszönet illy figyelmeztetésekért; mert ha valók, megkímélnek hasztalan munkától, és a' protestantismus, ha meg nem tartható, veszszen; ha pedig nem valók, akkor tartalmuk felvilágosítása 's elhárítása felderíti egyszersmind a' czélra vezető utat 's megóv a1

tév-utaktól. Es ugy is van; mélyebben behatók *s belátók csak elevenebben győződnek meg , hogy a' protestantismus és az egyháziság, nemcsak nem egymást megsemítö elemek, hanem inkább prot. egyház minden más társaságok archetypusa, melly után mint isteni békés lak után egyházban és államban sejdítve vágyakodnak a' halandók. A' protestantismus ugyanis megegyezik a' társasági és így az egyházi eszmével is. Protestantismus egyéniség ugyan, de nem puszta, hanem okossági egyéniség. Az okosság természete pedig egyeztetés, és egyeztetés nem lehet többség nélkül. Az okossági egyéniség tehát megegyezhetik a' mássággal, ha az is ugyanazon oknál, ugyanazt állító okosság. Akkor az okosság és az ok egy, noha az egyén több. Lehet tehát több egyén egy okon, 's íme okossági egyéniség annyi, mint külső társaság vagyis, több embereknek egy okon, egy czélon megnyugvása; már pedig a' keresztyénség lelki,és ígyokossági érdek. Az én beszédimiélek és élet, monda Krisztus. Ján. 6, 63. — Összefér tehát a' keresztyénséggel a' társasági és így egyházi eszme; igaza van tehát a' prot. egyház eszméjének is, miszerint a' prot. énség csak az okok énségét követeli, vagy—is meggyőződni kiván ; és az okok énsége szépen megfér az egyének többségével. Hiába vádoltatik továbbá a' protestantismus csupa subjectivitással. Subjectiv minden ember, mert nem lehet egyszersmind én is, te is. — Ha pedig subjectivitás alatt az értetik, a' mi hibás; objectivitás alatt pedig a' mi igaz: akkor figyelemre méltó, hogy a1

subjectivitás objectivitássá válhatik. Hibázó ember megjobbíthatja hibáját,'s felkarolhatja az objectivitást, vagyis az igazságot; 's így nincs értelmes különbség a' subjectivitás és az objectivitás közt,mihelyest a'két fogalom felváltja egymást. Protestansféle subjectivitás is válhatik tehát objectivitássá, söt mi protestánsok lelkünk egész erejével azon vagyunk, hogy naponként fogyasszuk hibáinkat, kivessük subjectiv salakjainkat és az igazi objectivitást közelítsük. Csak az a' kérdés, hol van az az objectiv átalános igazság? 's mi feleljük, hogy a' keresztyén objectivitás egyedül a' szentírásban található; de egyszersmind vitatjuk, hogy annak subjectivitássá átváltoztatására egyedüli út a' protestantismus, az énség és nem másság, vagyis a' protestantismus lélekismeret szabadsága. Annálfogva önkénytes is a' protestantismus; de nem vak önkény az, hanem van neki tekintélye, mi is az a' tekintély ? nem egyéb, mint elismert igazság. 'S mi az illyen tekintélye a' protestánsnak ? nem másság, nem római pápa, nem zsinatok, hanem a józan okosság öszhangzó eredménye. — Hát nem a' szent irás? Csalódás ! Hiszen a' szent irás vallási tartalma a' legjózanabb okosság eredménye; és így józan okossággal felfogott szentírási vallástan legfőbb tekintélye a protestánsnak; csak az előtt hajol meg, csak annak engedelmeskedik : mert tudja, mije van, 's miért teszi. És ismét az egy józan okosságban megegyezhetnek több egyének is, — 's így a' keresztyénségnek protestáns értelembeni felfogása szépen megfér az egyház eszméjével. A' mi végre prot. egyházban tünedező szakadásokat illeti, azok hol ne volnának? talán a' római egyház olly szeplőtlen e' tekintetben ? koránsem ; ott is vannak Jansenisták, Molinisták, görög egyesültekés a'legujabb időkben a'keresztkatholikusok 'stb. Ugy látszik azonban, hogy a* katholikusok sokkal ovakodóbbak haeresisi gyanusítgatásokban; a' protestánsok ellenben idő előtt is kígyót békát kiáltók. — Katholikusok a' szentirással tartják, miszerint csak azon ág nem hoz gyümölcsöt, melly elszakad a' törzsöktől Ján. 15. 1. Ha valaki fő elvét a' katholica egyháznak nem bántja, melly a' prot. énség ellenében, a' másság, az egyházi egység központja a1

pápa és az egyház; a1

ki tehát a' pápa és az egyház tekintélyét nem tagadja, azt, ha a' többiben még olly eltérő is, tűrik és az egyház sorompóiból ki nem zárják. A' protestánsokra is illenék illy bánásmód. A' ki a' ker. vallás dolgában az énségét, a' tekintélyt, a' szentírásban józan okossággal feltalált vallási tanokat, és azokra juthatási