Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-19 / 12. szám

önállását azokkal ugyanazonítja, *s azt hiszi, hogy a' nép kiskorúsága az uralkodásnak legerősebb basisa. Oh pedig ez az elv erőszakos dúlásokban, 's megrázkódtatásokban szokta veszélyességét bebizonyítani. — Francziaországban csak szenvedésekkel teljes háromszázad tette élővé e' hitet, miután a' reformatio némi győzelemre vergődött , 's Calvin nagy munkája gyümölcsözni kezde. A' felébredt komoly kedélyek — számra ugyan kevesen — lelkesen látnak a1

munkához, és a' papismus érezvén, hogy a* inulhatlan végső tusa is közelget, —- hatalommal dolgozik ellene. Francziaország mindig a' két szélsőtől hányattatott, könnyelműség és komolyság küzdtek egymás ellen. Ezt mutatja az egész népkifejlödés, a' mai kor. különösen a' reform ideje. Frivolitas és kéj, kegyetlenség és pompa, vérszomj, az udvari kéjhölgyeknek a' kormánybani befolyása, — lovagjátékok 's tékozlás látható egy részről; más részről a' reforinata egyház tenyésző tiszta jellemével. Amott Medicis Katalin koholja pokolleikében a' vérményegzöt; 's vad lélekkel mosolyg és hízeleg. Itt egy Sully áll az élet minden egyes történetében — olly komolyan és tisztán, mintha lelkismerete az utolsó Ítélet napjához készülne. — így áll szemközt egymással a' király fényes tulajdonaival, Calvin komoly hűségével, 's egyszerű bibliai ismerettel. A' király Spanyolországból tért vissza, léptein sehol áldás nem virult. Egy, ez időbeli történetíró mondja: ,,A' király vétkei, kit az ég haragja már ekkor fenyegetett, — nem engedték, hogy iratainkat olvassa." — A' szavojai protestánsok rövid óvást irtak a' mise ellen, 's elterjesztették egész Francziaországban; 's mivel a' király körül állók többnyire protestánsok voltak, óvásuk behatott a' király hálószobájába is. 0 ez által gőgjét sértve látta. „Ok az eretnekek, okai az ország szerencsétlenségének, — egyházat 's állományt fel akarnak forgatni," így dühöngött a' király, 's a' pápa előtt minden eretnekség gyanújától ki akarván magát tisztítani (mert ö a'német herczegekkel szövetségben állott), egyháztisztitást (lustratiot) tartott. Hat nyomorult protestánsok fogattak el egyszerre, 's a' város különböző utczáin elevenen égettettek meg. Mig e' tűzijáték tartott, a' király egész udvarával processiot járt, fedetlen fővel's égő gyertyákkal maga a' király is, Genovéva képét vitetvén maga előtt, mint trónja védszentjét. Bellay, párisi püspök vitte a1

szentséget, négy királyi berezeg, köztök a' trónörökös is, a' baldachinot. A' parlament minden tagjai vörös ruhákba öltözködtek , — így járták be Páris utczáit; a' király tartván maga a' lázító beszédet. „Ki kell, úgymond, irtani az új pestist; fel kell konczolni a' protestánsokat" 's legnagyobb dühvel tett esküt arra, hogy „ha családjának bármelly tagja bemocskolandja magát az eretnekséggel, azt áldozatul veti." Világos ezen beszédből, hogy a' király nem meggyőződésből szólt, hanem trónját féltette. Az egész királyi lakomával fejeztetett be. Béza mondja : „hogy ha nagy volt a\ király dühe : az igaz hit követőinek hűségök annál nagyobb volt" Margaréthának, a1

király testvérének lelkes erővel kellett volna ez idő szerint föllépni, de ö is,mint többnyire nők szoktak, elvonultságbankönyezte az eseményeket; és mint hajdan alacsony sorsból virágzott fel a' keresztyénség fája, Francziaországban is e' sorsban buzogtak leginkább a' reformatio mellett; mig a' főbbranguak féltek attól, — az alacsonysorsuak küzdének Jézus koronájaért. — Miló nevű csizmadia mester, hat éves beteg ágya körül iskolát állított, mint hajdan Pál a' tömlöczben, 's az új tan mellett apostolkodott. Ezt megtudván a' kegyetlen eretnek égető Morin, dühösségtől elragadtatva rohant Miló házába, kiáltván: „Miló kelj fel" Jézus Lázár melletti szerepét akarván játszani. Miló lélek— nyugalommal felelt: „Uram! nagyobb mester kell arra egy sátánnál, hogy engem felköltsön," — 's néhány óra múlva a' Greve piaezon elevenen égettetett meg. Hasonló történt Bourg nevü kereskedővel, Valetonnal, kit önházának épületfáiból rakott máglyán égettek meg,'sPoille nevü sebészszel, kinek nyelvét átfúrták és orczájához vassal szögezték, hogy beszélni ne tudjon. Mind ezen állatiságot felülmúló kegyetlenség daczára, csaknem minden városban alapított Calvin egyházat, 's illy erős hitű emberekből; segéde Courauld volt. Az üldözés csak ellenhatást szült: szaporodtak a' protestánsok, ugy hogy maga Bellay püspök megvallotta, „hogy ez a' munka Istennek müve" De azért nem elébb, mint 4-dik Henrik trónraléptével szűnt meg az irtóztató kegyetlenség; addig pedig, mint Calvin szokta mondani : „a' máglyák az Antichristus oltárán égő áldozattüzek voltak" Ezen gyilkos eseményekre, mint mondják,maga a' király is megborzadt, 's Melanchtonhoz írt, 's meghívta öt Párisba, reménylvén, hogy majd módot találand ö a' kedélyeket lecsendesíteni, de Melanchton nem jött, mert Toumon bibornok útját állta; különben is az egész dolog csak politika volt, a' német herczegeket akarta a' király rászedni, kikre szüksége volt a' császár ellen. Üldözte színleg az anabaptistákat is, ámbár titokban örült, hogy a' reformatioban olly hamar szakadás történt: de Calvin éles szemei átnéztek a' cselen, 's dolgait még buzgóbb lélekkel folytatta. Ennyi hányattatások közt is bevégezte Calvin „Institutio religionis christianae"czimü munkáját, mellyben a' keresztyénség alapeszméi legtisztábban vannak kimondva; Baselben ki is jött azon nevezetes élőbeszéddel, mellyben Ferencz király szemeit fel akarta nyitni. Ezen előbeszéd bepa* *