Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-03-19 / 12. szám
köze a1 Protestáns Egyházi és Iskolai Lapnak, j eme világot megrázkódtató eseményhez ? ) Valóban, csak per associationem idearum szülemlett ezen czikkecske, eszünkbe jutván : miképen sokan, igen sokan vannak, kik minden protestáns emberben egy született, megrögzött, túlzó ellenzékit szeretnek látni, — miképen elleneink el szeretnék a' világgal hitetni, hogy a' trónok legerősebb támasza a' katholicismus, a' protestantismus ellenben olly valami, mivel igazán kibékülni nem lehet, mit, mint malum necessariumot, tűrni kell ugyan, de csak addig, mig kiirtására rés mutatkozik. Ezen tévtant, mellyért sok könyek folytak, sok vér ontatott; mellyért a' fejedelmeknek 's népeknek számtalan reményei meghiúsultak, ismét megczáfolta a' katholikus Frankhonnak legújabb forradalma. És ha körülnézzük magunkat, látjuk: Portugált és Spanyolországot, hosszú tusa után, csak féligmeddig lecsillapítva; — a1 lengyeleket erőhatalommal fékezve; — Siciliát, egész Olaszországot, forradalmi lázban; — látjuk ellenben a' protestáns országokat, habár itt-ott erösebben is lüktetnek üterei, férfias kitartásban, példás nyugadalomban; — látjuk az új világban a' katholikus déli Amerikai statusokat, szűnni nem akaró zavarokban; az éjszakiakat, a' prontestansokat ellenben, a' belbéke malasztit élvezni; — látjuk az emancipatio-bill után is zavargó irlandokat,— a' jezuiták vezérlete alatt, dynastiájukat elűző belgákat, — de látjuk egyszersmind Szászországot is, a' protestatismus bölcsőjét, katholikus uralkodó házáhozi tántoríthatatlan hűségben és ragaszkodásban. Ezek tények, mellyeket, elvitázni nem lehet, — és honnan van ez ? tán a' dogmáknak kifolyása ? nem gondoljuk ! megengedjük: hogy a' véralkatnak, — az éghajlatnak, — a' protestáns országokban, nép és kormány közötti papi hatalomnak nem létele, 's több effélék, hatással lehetnek, de legfőbb okát, a' protestantismus szellemének, a1 felébredt emberiség szellemével szerencsés találkozásában, rejleni hiszszük. Az emberiség a'halladás és tökéletesbülés lobogóját kitűzvén, — természetes, hogy a' protestantismus, ki egyháziakban már századok óta ezen zászló alatt életre halálra küzd, tulajdon múltján tanulva 's okulva, sem vérmes reményektől elragadva tulságokra nem fakad, sem a' mutatkozó nehézségek miatt kétségbe nem esik, hanem az új eszmékkel, mint egy rokonszenvü baráttal ölelkezve, tapasztalás-edzette ildomossággal halad a' kitűzött irányban; — a' katholicismusnak elve ellenben stabilismus levén, ismét igen természetes, hogy, miután az álladalom szekerét, a' világiak, a' tapasztalatlanság túlbuzgóságával, rendén túl is hajtani, az egyháziak ellenben, ismeretes ultramontanus vaskövetkeze-Itességgel visszatartóztatni iparkodnak, összeütj közések elkerülhetetlenek, természetes, hogy a' járatlan ösvényen, az állományok legnagyobb veszélyeknek kitétetvék. A' Punsch czimü angol újság azt jósolja, hogy pár száz esztendő múlva minden nemzetek, még az amerikaiak is, Angol alkotmánynyal fognak birni, 's ugyanazért tanácsolja mindenkinek, hogy idein korán angol constitutióra praenutneráljon; nem birunk ugyan jóslói tehetséggel, sem a' tanácsadásra felhíva nem érezzük magunkat, anynyit azonban, az emberiség, a' béke és szeretet érdekében ohajtásképenmégis kimondani bátorkodunk: vajha a' keresztyének közti tökéletes kölcsönösség, mentül előbb, édes hazánkban is, életbe léptettetnék, — vajha a' római katholicismus, az egyetlen egy üdvezítö hit és a' római csalhatatlanság tanairól lemondani tudna. Angolhonról levén szó, ismét az eszmék lánczolatánál fogva, Albion hatalmának alapja felett gondolkodván, azt tétovázás nélkül, a' törvények iránti törhetlen tiszteletben, melly a* királytól fogva le az utolsó hajóslegényig, minden britt kebelben, kiirthatlanul honosul, helyheztetjük. Nevetjük az ugy nevezett angol szeszélyt és különczködést, melly a' legrégibb, ma már fonák törvény rendeleteit, ájtatos pietással megőrzi, 's mindaddig szentül megtartja, mig törvényes uton meg nem változtatnak, — szerintünk, épen ezen megtestesült törvénytiszteletben rejlik az angol nagyság fötényezöje, — és ha meggyőződésünk áll, szomorúság tölti el kebleinket, midőn tapasztalni kényteleníttetünk, hogy nálunk magyaroknál, a' törvény iránti tiszteletlenség, fent is, alant is, fenekép rágódik nemzeti jellemünkön, — sírhatnánk, ha jelesen tulajdon protestáns fegy és féktelenségükre tekintünk. Valljuk meg őszintén, vannak minekünk többnél több, 's szebbnél szebb megyei, kerületi és egyetemi intézkedéseink 's végzéseink, — de biz azok , autonomiánk bal felfogása miatt, jobbára csak papiroson vannak, — minek oka azonban részint abban is keresendő, hogy végrehajtói hatalommal nem birunk. Teendőink legföbbike tehát, hogy azok , kiknek kezeikben a' népnevelés letéve vagyon, a' felsöbbségek és felsöbbségi intézkedések iránti, buzgó tiszteletet és engedelmességet ébreszszék, terjesszék, szilárdítsák; — azok pedig, kik akár közvetve, akár közvetlenül a' törvényhozásra hivatvák, az 1791. évi 26. törvény czikk 11-ik §-nak valahárai foganatosítását, a' consistoriumok létesítését, eszközöljék. *) G. *) Nincs ideje, hogy szemrehányásokkal illessük egymást. G. úr véleménye sokban áll. De jelenben a' fődolog az, hogy ne legyen az alladalmak életében egyetlenegy felekezet s«, melly mindnyájunk által testvér gyanánt ne tekintessék, melly az egyetemet testvére gyanánt ne tekintse 's ezen testvéri összeolvadás mutatkozzék érzelemben, gondolatban, tettben, necsak ajkakon, hanem az életben is. Sz.
