Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-12 / 11. szám

hivatalt, csak azok lehetnek oktatókká 's csak azok bocsátatnak csődülethez, kik az illetíi szakból doctori diplomát mutathatnak elő. No most már jöjön ide olly ember, ki külföldön promoveált, az a1

csődülethez bocsáttatni nem fog, mert diplomájának elfogadásától felsőbb helyen eltiltatott. Arra kényszeríteni pedig ifjainkat, hogy az itteni egyetemnél promoveáljanak, kissé kényes dolog, mellyröl igen sokat lehetne mondani. Pedig jó volna gondoskodni, hogy a' nemzet egyetlen egyeteme ne legyen merő r. kath. intézet, hanem benne működhessenek protestáns emberek is. Ezt pedig annál inkább, mivel ez által egy új mező nyittatnék a' protestáns tudós embereknek, kik most gyakran kénytelenek elásni tudományukat, vagy hatástért nem lelve, tovább fejlesztésökröl lemondani 's valamelly progymnasiumban vonni meg magokat. Ugyanis a' protestáns egyház az, melly nálunk legtöbb tudományos embert nevel, nem azért, mintha ezen egyház tagjai némi kiváltsággal bírnának e' részben, hanem igen egyszerű oknál fogva. Csak egyet lássunk a' sok közöl. Tegyük a' protestáns papok számát szerény és kerek számmal csak'2000-re. Mindeniknek száz oka lesz megházasodni 's már csak jó példaadás végett is, a' szent házasság czéljátlelkismeretesen teljesíteni. És ezen lelkismeretes eljáráson Istennek látható áldása szokott lenni, melly a' számos gyermekekben mutatkozik. No már mit csináljanak aztán ezzel a' sok gyerekkel ? Ha számba nem vesszük is a' közös gyarlóságot, melly neveltetésük körül működik, például, hogy sok tiszt, úr restellené fiát inasnak adni — mi, köztünk maradjon a' szó, nagy fonákság — a' legnagyobb rész igyekezni fog fiából, ha lehet, még derekabb embert nevelni, mint maga. Ezen igyekezetnek első gyümölcse az, hogy csaknem minden esperességnek megvan középponti iskolája — 's tán itt is fekszik egyik oka a' sok iskolának nálunk; második gyümölcse pedig, hogy az iskolákból kikerültek száma, kik no már névre legalább mind meg annyi tudósok, ugyancsak jókora ; harmadik gyümölcse pedig, hogy ezek aztán kapálni nem akarván, koldulni szégyenelvén, 's nemesebb törekvés lelkétől ösztönöztetvén, hatáskört keresnek; negyedik gyümölcse, hogy az egyház körében nem lelhetvén elég hatáskört, ostromba vesznek minden egyéb hivatalokat 's ha ezektől elüttetnek, no hát összecsapnak a' bajok hullámai fejeik felett. 'S itt nem hallgathatok el kettőt: az egyik az, hogy elegen vannak hitünk sorsosai között mindennemű hivatalokban, kik hosszú küzdelem után dicsőséges pályán haladnak, egyszersmind egyházuk büszkeségei; a' másik az, hogy sokan vannak közöttünk, kik a' küzdelmet megúnván, a' czél elérése felöl kétségbe esvén, tévutakra térnek, és ismét mások, kik hivatalhoz csak egyházuk megtagadása árán juthatnak, 's illyenek legtöbbentaláltatnak a'rkath. clerus jószágain. Én ugyan soha ezen eljárást elvben pártolni nem fogom, de voltak illyen egyes esetek, mellyekkel találkozva, nemcsak, hogy a' pálezatörés nem jutott eszembe, de sőt a' keserűség könyeit vigasztalással törekedtem letörölgetni. Tért tehát, munka- és hatástért a'legszélesebb értelemben ! És így önkényt következik a' 3) Hogy ne csak az egyetem, hanem egyéb hatóságok és hivataloknál is, ne a' hitvallás, hanem az ügyesség és az érdem legyen az elhatározó. Mi nem kérünk semmit, mit másnak megadni vonakodnánk; de ha azt látjuk, hogy hitsorsosaink csak a' szín, a1

látszat megmentése végett alkalmaztatnak, 's az elsőség felett a' hitvallás határoz: ez fájdalommal tölti el kebleinket. Egyszer egy nagy úr azt vetette szememre, midőn egy hívem mellett ügyködém, miként ö hiszi, hogy én ezt bizonyosan nem tenném , ha az illető más akolba tartoznék. Bocsánat, válaszolám, én meg azt hiszem, miként —god okvetlenül pártolni fogná öt, hanem az én aklomba tartoznék, 's épen azért ügyködöm mellette, minthogy ezt hiszem, 's ezen hitemet adatokkal támogathatom. 4) Egy nagyszerű fájdalmat és óhajtást fejezett ki a' mult évi bányakerületi gyűlésen főtiszt. Szeberinyi János, püspök úr, mellynek nem volna szabad a' pusztában elhangoznia. Panaszkodott az iránt : a) Hogy számos híveink, kik mint katonák, gács, cseh, morva, horvát 's egyéb országokban szolgálnak, istentiszteletben 's az úrvacsorában részt nem vehetnek. b) Hogy híveink a' bécsújhelyi katonai, a' velenczei tengeri tanodákba 's a' Theresianumba Bécsben csak ugy vetetnek fel, ha rkatholiku sokká lesznek. Az előbbi esetek, mellyek aggodalmat ébresztettek bennünk, a' bécsújhelyi katonai intézetben történt áttérések voltak, hol az válaszoltatott, miként az ott tanuló ifjaink azért tértek át a' rkath. vallásra, mivel helyben és a'vidéken protestáns lelkész nincsen. Az utolsó eset a' Tlieresianumban történt egy pesti ügyvéd és jogtudor fiával, kinek a' felvétel csak azon feltétel alatt adatott meg, ha a' rkath. egyház tanaiban fog confirmáltatni. Az atya — egy köztiszteletben állt protestáns pap fia, ezt még is megsokallta 's készebb volt fiával haza térni, mint ama súlyos feltételbe beleegyezni. Üdv neki! De kérdezem, milly okok lehetnek azok, mellyek Isten színe előtt egy nyilvános intézet illy eljárását igazolni bírnák? Márpedig Bécsre nézve nem mondathatik, hogy ott protestáns papok nincsenek, valamint jelenleg ez, sem Velenczéröl, sem Bécsújhelyről nem állhat többé. Az ok tehát mélyebben keresendő 's én attól tartok, minél mélyebben keressük, annál mélyebben kell sülyedniök a7