Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-05 / 10. szám

's egyszerű sír-emlék jeleli nyughelyöket az abádi temetőben; gyermekeik nem voltak, de nem volt nap, mellyen a' szegény és keseredett-szívü vigasztalást nem talált volna ö nálok, ugy nőtt az árva az ő házuknál, mint édes-szülék szerető kebelén, 's hihető, hogy hátra maradt több ezerekre menő javaikról tett rendelkezésökben ezekről végre is nem feledkeztek meg. Született ö Poroszlón 1766-ik esztendőben, édes atyja volt Szentes Sámuel, poroszlai prédikátor. Tanult Miskolczon, később a' debreczeni fő-iskolában, honnét 8 éves deákkorában saját költségén ment külföldre. Tanult Hcidelbergában és Basileában, de leginkább Ultrajectumban, és ott fel is szenteltette magát lelkipásztornak 24 éves korában. Visszatérve 2 esztendeig segéd volt, annakutána Eger-Lövőn rendes pappá lön, hol két évig szolgált, ekkor meghívatott a' tisza—szöllösi szép jövedelmű egyházba, itt szolgált 17 éveken át. Szőllősről a' tisza-abádi egyházba vitetett, és itt szolgált 18 esztendeig, 's ekkor, nem annyira nyugalom és elpihenés keresete végett, mint azon nemes érzetből, hogy ifjabbaknak engedhesse a1

szép pálya-tért, leszállott a' papi szentszékből , de annakutána is szolgálatával, tanácsával, jóakaratával az egyházat boldogítani meg nem szűnt. Minekutána ő az abádi predikátorságról lemondott, a' közbizodalom, szeretet egyházvidéki hivataláról lemondani öt nem engedte : sőt 16 évekig viselt jegyzői hivatalából esperességre emelte öt, melly föpásztori hivatalt 6 éveken át közkedvességgel és buzgósággal folytatta. Végnapjait egy kis nemesi jószágban — mellyet neki a' hamvaiban is áldott, néhai íloífi Borbély S. úr ajándékozott haláláig — csendes gazdálkodással, folytonos tanulással, írással, olvasással töltötte, 's a' franczia-, görög-, német-, zsidó nyelvekben szembetűnő jártasságot tanúsított. Meghalt fájdalmat alig érezve, 5 napi gyengélkedés után, 's azok, kik valaha vele rokonságban, barátságos viszonyban állottak, mint a' t. Borbély, Sárközi családok, elhunytát fájlalják , a' kormánya alatt volt egyházak 's lelkészekkel együtt. Szent beszédeket tartottak hamvai fölött a' tisza-abádi Szondi István 's Szabó Péter, madarasi lelkészek. Az első alap-igéül vévén II—dik királyok könyve XXIII-ik r. 17. versét. — „És monda a' király : Micsoda temetésnek jegye ez, mellyet látok? felelének neki a' városbeli férfiak : az Isten emberének koporsója ezu

— előadá kiválólag, mért neveztetnek az egyházi szolgák Isten emberének, 's milly nagy fontosságú az egyházi hivatal; a1

második mutogatá a' papi hivatal kellékeit, 's mindketten nagy méltánylattal kisértettek figyelemmel. Végre a' sírnál egyházvidéki jegyző : Kulifay Zsigmond kért szelíd szavakban áldást és békét a1

kifáradt nagy halott hamvaira. — Ó nincs többé, de emlékezete élni fog az ö általa boldogítottak szivében,^ sírjának hantyain koronként emlékvirágokat ültet a' hálás abádi ref. közönség. H. J. Hála-nyilatkozat. Folyó télutó hó elején kibocsátott indítványozó aláírási-ívemre mintegy 150 vforintot írtak alá 's gyűjtöttek össze Ttes Fehérmegyében kebelezett Sár-Tinord-Bogárd közbirtokos urai, hogy azon a' kebelbeli iskolának, szükséges könyvtáracskát, 's némelly nélkülözhetlen tan-eszközöket szerezzenek, ígérve egyszersmind, hogy hasonlót tenni jövőre is készek leendenek, ha a' szükség kivánandja. Hálaérzetem forró köszönetét szavazom a' gyenge nemzedék nevében minden egyes aláíró szives buzgalmáért! Adja az ég, hogy az ez által elérendő üdvös eredmény hasznaiban az adakozók szívességükért bő kamatot, én pedig boldogító öntudatot találják! S a 11 a y P á 1, a' sár-tinord-bogárdi ref. iskola-igazgatója. Köszönft. Kötelességünknek tartjuk e' lapokban t. Wimmer Ágoston urnák köszönetünket nyilvánítani, a' ki a' német gurabi egyház nevendékeit, a' nagy tűz után, mellyben majd minden sz. könyvei hamuvá égtek, minden fizetés nélkül, kegyes vala megörvendeztetni : 114 Magyar Új Test. 28 Bibliával és 50 Bihliai történetekkel. — A' jó Isten áldja és éltesse sok évéig boldogul Krisztus Urunknak e' hív szolgáját, és országának buzgó előmozdítóját. K. S. Alapítvány. Mlgos tehvári Tahy József úr, a' hazai intézetek iránt tanúsított meleg részvéténél fogva, kegyeskedett f. é. február 18-kán kelt alapítványlevele nyomán a1

budai ápoldában — melly az itteni jótékony nőegyletnek közvetlen felügyelete alatt díszlik — egy ezer ezüst forinttal biztosított beteg ágyat alapítani. Ehez képest ö mlga a1

fenálló alapszabályok szellemében az alapítók fényes koszorújába füzetvén, ugyanannak a1

szenvedő emberiség nevében ezennel is legforróbb hálaköszönet nyilváníttatik. Pesten, február 19-én 1848. Külkey Henrik, titoknak. Pápán homiletikai társulat alakult, a' végett, hogy a' növendéklelkészek a' kor újjászületésének buzgó apostolai óhajtván lenni, magukat egyházi beszédek 's a' nevelés körébe tartozó értekezések irásán kívül, a' szónoklatban is lehetőleg tökéletesítsék. Mennyiben törekedtek a1 társulat munkakörét szélesbítni, megtetszik abból, hogy magánosak szives ajánlataiból összegyűlt pénzösszeggel, az idötelve szaporítandó könyvtár alapját megvetették, mellyben már korunk némelly elhírhedt szónokai fel is találhatók. Ezt mindinkább szaporítani óhajtván, egyházi beszédgvüjteményökböl tizet sajtó alá bocsátottak, hogy mint munkásságuk zsenge gyümölcsét, kevés napok múlva a' hon oltárán felmutathassák. *S most munkássága érzetében zsámolyod