Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-05 / 10. szám

ségi és üzleti tekintetben. 4-er az alkotmány. Ezen slatistikai földleírás után következnek 530 —601-ig a' mér-,természettan és az ugy neve­zett politikai földleírásnak elemei; 632-ig a' geo­graphiai nevek lajstroma Szerző úr élőbeszédében könyvét nagyszerű szavakkal ajánlja a' közönségnek; beszél neve­lésről és életről, önmunkaságról és tespedésröl, és még más előleges okoskodások által ügyek­szik könyvének irányát és jellemét meghatározni. Ha talán itten nézetei ellen némi kifogásunk vol­na, elhallgatjuk, csak ott kezdvén a'birálatot, hol a' szerző igérelei a' könyv tartalmával ellentét­ben állanak, pedig olly ellentétben, mellyet szerző semmi dialecticával ki nem egyenlítend, ha csak munkáját át nem dolgozza, vagy czimét és élő­beszédét meg nem változza. Kérdem sz. urat, vájjon valóban meggyőződése-e, hogy könyve tankönyv legyen ? hisz ez merő mystificatio, és hogy épen a' szerző szavaival mondjam, ráfogás, vagy inkább szelídebben szólva, tévedés, félreér­tés: mert ha szerző úr az élőbeszédében meg­érintett eszméket mélyebben elemezi, könyvé­vel, hogy nevelési segédkönyv legyen, föl nem lép vala. Szerző úr az iskola és élet közt rést és ellen­létet lát, látja pedig sokhelyütt a' tanítóknak pro­letárius állásaikban, kiknek ismeretlen marad a1 gyakorlati élet eszméje, „ködbe burkolt eszmék után kapkodnak, tanulmányaikat ferdén fogván föl, tanítványaikat is tévutakra ragadván magok után, egyoldalulag képezik, 's így öntudatlanul, legjobb igyekezetök mellett is az élettel ellen­tétbe estek.u Ez, fájdalom! gyakori panasz és gyö­keresebb orvoslást kiván. mintsem hogy efféle könyvek által eszközölhető volna, ha csak szerző ott nem látja az orvoslást, hogy könyvének még az iskolán túl is kört tartván föl, ezt mintegy kapocsul akarja tekinteni. De épen itt rejlik köny­vének legnagyobb hibája, nem mintha szinte köd­be burkolt eszmék után kapkodott volna, de mi­vel a' földleírásnak nevelési momentumát föl nem fogta és anyagát, a' mennyievolt, nem tudta vagy nem birta az iskola igényeihez alkalmazni. A1 könyv, mint szerző úr mondja, a' földleírási tanulmány második folyamának tekintendő. Már ki azt tudja és a' könyv terjedelmét látja, bizo­nyosan nem veszi, mert következetesen inkább tudományos kézi könyvnek fogná tekinteni, mint ollyannak, mellyböl 10—12 éves fiúnak tanulnia kell. Hát tanodákba való az illyen minden mód­szer nélkül — a1 módszere csak privát manierje a" szerzőnek — összehalmazott rideg anyag ? nem bukik-e itt a' szerző paedagogiai bölcsesé­ge, ha e' tanulmánynak könyvével akar szellemi irányt adni ? Nem puszta formalismus-e a' kér­dés- és feleleteknek egész rakása ? Én részem­ről nein tudok iskolát képzelni, mellyben a' könyv használható és alkalmazható volna. Régen túl van már a" nevelői közönség jobbika azon a' né­zeten, miszerint a' tankönyveket anecdotákkal tárkázni kellene, nem tudom miféle könnyítési okból — boldog a' kí hiszi, én nem hiszem — szerző úr azt nem telte, mi méltánylást érdemel, de tarkázta mással, a' mi nem csekély kárára van. Szerző maga tanító e' szakban, és vágyom tudni, hogy győzi köayvének rakását és milly követ­kezetes marad paedagogiai okoskodásához ? Te­kintsük a' könyv terjedelmét és megijedünk; ugyan hány évre kellene annak tanulását ter­jeszteni ? négy év talán elég lehetne, de négy évig egy és ugyanazon könyvből tanulni nem le­het növendéknek, mert akkor a' tanítás nem lesz nevelési, nem fejlődési, pedig az a' czélja. Hiszen nem szükség, hogy ollyan tankönyvben a' tudo­mány legcsekélyebb részleteibe bocsátkozunk; nem tartozik az illyen tankönyvbe, Lichtenstein herczegségnek mennyi szántóföldje, rété, kertje, erdeje, ugara és nem tudom még mie van, — pe­dig Kanya úrilly részletekbe bocsátkozik, mely­lyek tulajdonképen nem is a' földleíráséi. — Mi­nek az? Küszöböljük már ki egyszer iskoláink­ból az elme dressurdt; fejleszszük, gvarapítsuk és növeljük az ifjú elméket, de azt el nem érjük puszta adatokkal. (Hogy nyilatkozott e'tárgyban már Rousseau Emiljében, K. úr a' párizsi 1844-diki kiadás 105-dik lapján olvashatja.) Hirlap­olvasoknak ajánlhatni Kanya úr könyvét, de nem, kinek leginkább szánta, a1 növendéknek. Eines schickt sich nicht für Alle. Én ha találok iskolai könyvet írni. bizonyosan ollyat nem írok, mellyet a' tanítvány, ha áttanulta, eldobhasson, hanem hogy későbben is legyen hasznára és érdekére — ide is alkalmazható, mit Jean Paul mond : melly könyvet nem érdemes másodszor is olvasni, nem érdemes egyszer sem olvasni, — de ollyasmit nem írok belé, mit tanulnia nem kellene. Továbbá kérem szerző urat, hogy tehette föl, ha iskolai viszonyainkat ismeri, és mint tanító­nak ismernie kell, hogy könyve már drágaságá­nál fogva is pártolásra találjon ? vagy csak gaz­dagok számára írta? nem gondolnám. Némethon­ban , hol naponként annyi iskolai könyv jelenik meg, egynek ára sem terjed négy pftra, szerző és kiadó lehető jutányos árakat szabnak. Jelen munkának drágasága pedig honnan származható? hogy a' szerző olly tárgyakkal terhelte, mellyek az iskolába nem tartoznak, pedig a" szegény ta­nuló minek űzesse azt, mi nincsen számára — inkább kárára — írva ? Jelen munkának bibéje hál csak quantitatio ? akkor kár volna olly lemondólag ítélni,mert ügyes tanító könnyen hasznát veheti; de lássuk a' qua­litatio jellemét is. Szerző úr a' földleírás már el­avult fogalmából még ki nem vetkezett, pedig már lehetett alkalma rá. Mager jeles Revueje már néhány czikket hozott, mellyekben a1 tudomány fogalma mélyen fejtegettetik és mintegy emanci-

Next

/
Oldalképek
Tartalom