Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-05 / 10. szám

ismertetés érkezett be, ugy annyira, hogy az emberras de richesse miatt, most már azt sem tudom, hol kezdjem. Ennek tulajdonítsák a' beküldő urak, hogy ezikkeikböl kiszemelve a' főt, az egész tömeget egy kalap alá vonva sütöm el, mint mi szerkesztők szoktuk kifejezni magunkat. — A' recensiökat két könyvvel nyomtattam le, hogy valahogy el ne röppenjenek. Lássuk tehát először ezen két könyvet. Az egyik újdonat új, annyira új, bogy még az árát sem tudjuk, minthogy ezt a1 kiadó még nem határozta meg. Ez azonban ne rettentse vissza az azt megvenni akarókat, mert mikorra ezen sorokat olvasni fogják, már meg-1 lesz határozva az ár, 's aztán ha contira hozatja az ember, a' könyvárusok bizony nem feledik el annak idejében megküldeni a' számadást. A' könyvnek teljes ezíme ez : 1) „Corpus maximé memorabilium Synodorum evangelicarum Augustanae Confessionis in Hungaria. Cum praefatione historica in singulas. Quatuor earum denuo, quintam primum edidit Joannes Szeberinyi Theologiae doctor, Dioecesis Montanae Superinlendens. Pesthini, 1848, sumtibus Gustaci Heckenast. Nagy 8-rét XXII. és 165. lap. — Ajánlva van azon dicsőült apáknak, kik az evangyélmi egyházat a' bécsi békekötés idejétől kezdve az utolsó budai zsinatig védelmezték. A' főtisztelendő szerző, ki e' munkával érdemeinek szép koszorúját még gazdagabbá tevé, előszavában emlékeztet, mi gyönyörű és szükséges a1

tarka jelenből a' régi időkre visszapillantani, különösen pedig azon zsinatok határozatait, mellyekböl mai egyházigazgatási rendszerünk fejlődött,leidézni a' mostani időkbe. Szükséges ez, mert ezen zsinatok példányai a'könyvkereskedésekben többé nem kaphatók 's így sem a" papok, sem a1

világiak nem igen ismerik, pedig ez szükséges 'stb. Szükséges ez, mert hiszen ezen zsinatok canonai fázok, mellyek az 179°/i XXVI. tczik 4—ik §-ban megerősítettek: interea vero statuitur, ut canones circa religionem per synodos suarum confessionum suo modo conditi, in quorum nempe actuati usu existunt 'stb. neque per dicasterialia mandata, nec per regias resolutiones possint alterari. 'S itt szerző többek közt azon eredményt hozza ki, mennyire szükséges, hogy a'jövendő zsinatoknak a' régiek legyenek kiinduló pontjai, 's miután bevallotta volna, hogy illy zsinattartáshoz elkeli igazán készülni, nem érthet egyet azokkal, kik azt kérdik : Minek nekünk a' zsinat? Kifejti aztán nyomos okokkal a' zsinat szükségét. Erre egyedül az a' megjegyzésem van,'s ez természetes, hogy a'sz. urat nem illetheti, — hogy igen is szükséges a' zsinat 's ezt kétségbe hozni nem lehet, de előbb, ho gysem elkészültünk reá, én részemről nem sürgetném. Hogy pedig még elkészülve nem vagyunk, azt ezen lapok előbbi folyamában sokan bebizonyították. 'S aztán nem illetvén a' zsinatszükség eszméjét, egy van, mit én szeretnék mindenkinek lelkére kötni, 's ez az : vájjon nem lehetne-e ugy intézni el a'négy-négy kerületek egyetemes gyűléseit, hogy ez felérjen egy zsinattal? Tudom én, mi a' különbség a' zsinat és egyetemes gyűlés között, de azt is tudom, hogy a'fogalmak különbsége nem az életben, hanem a' theologiai kézikönyvekben van följegyezve. Adná Isten, hogy olly egyetemes gyűlést alakíthatnánk évenkint, mellyet négy testvérkerület testvérbizalma forraszt össze, 's én nem sokat törődném a' zsinatl tal. De a' sanctio a' sanctio ! A' sanctio ? Higyjétek nekem, hogy ha a' négy kerület bizalmán alapuló egyetemes gyűlés az egyetértés szent lelkétől áthatva közös megegyezését ütendipecséte gyanánt ez vagy amaz határozatra, én ebben több sanctiót találok, mint akarmi másban. „No de hátha csalatkozol ?" Meglehet! DE ! Denique én a' szent lélek hatására legtöbbet tartok minden időben. No de menjünk tovább! — Végre szükségesnek tartá sz. ezen zsinatok kiadását azon kegyelet és hála tekintetéből is, mellyel azon apák iránt tartozunk, kik egyházunkat zsinatilag rendezték. Itt említi azt is, mi jó volna, ha egy corpusban adnók ki minden protestáns zsinatok actáit, mire a' sz. késznek nyilatkozik, ha a1

példányok birtokába juthatna. Uram ! ne vígy kísértetbe engemet! Két embert ismerek, kik jegyzökönyveinket könyv nélkül tudják: az egyik Osztroluczky,a' másik Fabó. Ugyan jegyezzék fel magoknak, hogy szóba hozzuk valahol az idén, most, midőn az egyet, gyűlés levéltára új kezekbe megy át, vájjon mi van abban a' levéltárban ? vájjon nem képezhetnénk-e egy kis egyháztörténelmi társulatot,gyűjtés,elrakás,porozás,másolás, kiadás 'stb. végett? Török társam is fú hasonló követ 'stb. — Legvégre még egy nyomos okát adja sz., mért jelenteti meg munkáját, 's ez az „me in tentaminibus candidatorum theologiae, quos quotannis explorare soleo, magnum defectum cognitionis históriáé ecclesiasticae domesticae observasse 'S ez csakugyan nem megvetendő ok, én legalább ezelőtt 10 évvel nemigen tudtam, millyen fán terem a' zolnai zsinat. Az előbeszéd végén elszámítatnak azon kútfők, mellyekböl a' magyarhoni protestáns egyház történetei meríthetök, 's itt sz. megvallván, mi sok teendő volna még hátra, azon óhajtását fejezi ki, vajha az egyháztörténetet illető nevezetesebb kéziratok a' protestáns lap utján közöltetnének. A' munka a' zolnai (lölO mart. 28—30), a1 szepesvárallyai (1614 jan. hó), semptei (1622.), rosenbergai (1707 apr. 3-10), a' pesti (1791 sept. 12—oct. 14) zsinatok határozatait foglalja magában, 's mindeniket egy történelmi előszóval kalauzolja. Ajánljuk figyelmébe mindenkinek, de kivált a' létező vagy leendő papoknak 's az ezeket képező