Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-02 / 1. szám

mint megelégedve 's Rómába teljes sajtószabadságot szeretett volna behozva látni, más részről a' régi papi visszaható párt sem fog a' fenforgó rendelettel megbarátkozni. Németországban az ultramontanok bizonyos időben a' radicalokkal szinte sajtószabadságért kiáltoztak ugyan, nem azért, hogy az fegyverül használtassák ellenök, hanem hogy a' protestánsokat és prot. kormányokat, péld. a' poroszt, gátolatlanul gyalázhassák; azonban a' pápai censurai rendelet a' ném.-prot. mostani törvényekhez nagyon hasonlít, mennyiben a' sajtóvali visszaélést csak gátolja 's már csupán e' hasonlóság elegendő, hogye' párt kárhoztassa. Aztán megengedi a' római népnek, hogy a' politikáról szabadon beszéljen. De az ultramontanok azt óhajtják, hogy az csak a1

Historischpolitische Blatler, G ö rr es , Montalembert, 0 'Conne 11 szellemében történjék.A' római censura végre szabad szólást enged meg az egyházi birodalmi kormányrendeletekről. Minő megfértése a' cananoknak ! Mivel az egyházi birodalomban a' pápa vagy személyesen vagy hatóságai, eddig kirekesztölegbibornokok's más papok által kormányzott, az ottani kormányrendeleteket adott esetben gáncsolni annyi, mint a' pápát kritizálni. Mivel ez, Isten helyettesére alkalmazva, nagy vétség, az egyházi jog az ismeretes canonban rendeli: A' pápa minden fölött itél, de fölötte senki ! Szerencse a' mivelt világra és népére nézve, hogy a' mostani pápa máris sok canónon túladott. De G ö r r e s, P h i 1 i p p s, van Bőmmel, L a urent 's társ. mit mondandanak rá? (A. K. Z.) Vakbuzgóság. A' pont-de-loupi papot (Belgiumban), Wemberget, perköltségek megtérítésén fölül 2 évi börtönfegyre ítélték a' törvényszékek. E' pap borzasztóan heves jellemű férfi. Már azelőtt a' templomban vérig megvert egy fiatal leánykát 's 25 fr. birságra Ítéltetett; aztán kaczára a1

világi hatóságoknak jegyeseket megáldott, miért szinte feleletre vonatott. De utolsó elitéltetésének oka a' következő keresztesháború a' protestánsok ellen. Pont-de-Loupban ujabb időben több prot. család települt meg. Ezt W e mberg hallatlannak leié 's illy letelepedési engedelemadást szabadságába avatkozásnak neveze. F, é. máj.-ban predikátzióiban annyira ment, hogy a1

községhatóságokat gyáva embereknek nevezé 's a' protestánsok kiűzését sürgőié. Azonban mivel ez keveset használt, éji keresztesháborút, úgynevezett macskazenét, rendezett ellenök, mellyben az egész helységnek kellett volna részt venni. Egy borbélytól, ki macskazenében részvevés helyett hasznosbnak leié a' borotválást, és hajnvirást, kérdé a' pap : „Miért nem volt a' menetnél ?" Felelet : ,Mert jobbnak láttam 50 ctmet nyerni.^ — Pap: „Ha hozzám jött volna ön, az 50 ctmet megadám vala." Ezek szóról szóra vannak véve a' kihallgatásból, melly alá a' borbély mint tanú vettetett. Aztán szószékről prédikált Wemberg, hogy a' protestánsokat ki kell a1

faluból kergetni. Az utóbbi mondat egyik föokot a' Wemberg ellen hozott 's hír szerint már végre is hajtott Ítéletnek. (A. K. Z.) MÍSSio. A' franczia missióknak végre sikerült újra egy püspököt bevinni Coréába. Az utolsó püspök, miként tudva van, 1839-ben Seoulban, Corea fővárosában, lenyakaztatott 's ezen idő óta utóda F e r r e o 1, bellinai püspök, hasztalanúl tön kísérleteket, hogy egyházmegyéjébe szárazon bevezettesse magát. Miután minden, mit e* czélra tenni lehetett, dugába dőlt, 1815-ben Schankhaiba ment, a" legéjszakibb chiriai révbe, melly nyitva áll az európai kereskedésnek, 's ott várta eljövetelét egy coreai hajónak, mellyet A nd ré alva (tulajdonképeni neve Kim Kai Kim), az egyetlenegy benszülött pap volt hozzá viendő. Ez Chinából surrant be és Seoulba ment, hol azonban olly vigyázónak lelte a' rendőrséget, hogy nem merte anyját meglátogatni vagy létezését tudtára adni. Egy nyomorú bárkát vett, mellyre ö mint kapitány egy halászszal, ki kormányzott, egy asztalossal, ki hajóácsul volt szolgálandó, 's 10 coreai pórral, természetesen merő keresztyénekkel, szállt. Számos veszély után megérkeztek Schanghaibe , hol őket angol hadi hajó védte a' chinai rendőrség ellen 's a' püspököt egy más európaival fölvették. Nagy baj után árboeztalanul érkeztek a' parthoz , hol a' püspököt gyászruhában szárazra letlék, mert az ország fátyolos széles kalapot viselni megenged. Franczia kísérője, Daveluy, legott be az országba egy kis ker. községhez küldetek, hogy ott tanulja meg aT nyelvet, ?

s mivel nagyon nehéz fegott volna knni, két európait egy azon helyen elrejteni. Maga a' püspök 1845—ki oct. 29-kén még a1

kang kien in-i tengeri révben volt, hol egy ker. kunyhójában elrejtve fekvék; de a' fővárosba szándékozék utazni, mivel ott könnyebb elrejtőzni. Általában a' coreai keresztyének jobban szeretnek a* hegyek közt letelepedni, hol kis falukat képeznek, hogy kevésbbé legyenek gyanúnak kitéve, mert főleg a' városokban mindig azzal árulják el magokat, hogy templomi vagy honi istentiszteleti munkát fel nem vállalnak. Az országon felváltva két ministerialis párt uralkodik, mellyek közöl az egyik sokkal bőszebb a' keresztyénekre, m!nt a* másik. Jelennen amaz van a1

hatalom b rtokában, mihelyt megtudandja tehát a' kormány, hogy európaiak vannak az országban, újra keserves üldözés fog kitörni. Csaknem kegyetlenség oda merő püspököket küldeni, kik üldözést hárítanak magokra inulhatlanul 's lefejeztetés legszelídebb, fölnégyelés legszokotlabb bürilelésök. Corea hozzáférhetlennek látszik, holott Cáina teljes türelmet hozott be a' keresztyének irányában. Aztán e' birodalom barbar szomszédai is, mellvtal politikailag függnek 's reszketnek tőle, humanusab— bak leendnek ; de eddig a1

coreai gyönge kor-