Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-02-27 / 9. szám

teni szóihatást emberi tüdő- 's nyelvtől föltételezni. Mint legfőbb lélek, mint ki a' nyelvet adá 's az észt a' gondolatok, érzelmek, látások élőszóval! kifejezésére, kinek birodalmában annyi számtalan nyelven imádkoznak, kit földiek 's mennyeiek serege dicsér, 's ki mégis mindnyáját megérti, nem szólhatna-e egyes emberhez is a' nélkül, hogy magát azon pillanatban^ azon egy perczenetért, hozzánk kellene idomítania ? De azt kérdezhetné tőlem valaki: honnan van, hogy hajdan isteni,angyali, szóval: szellemvilági nyilatkozatok többször voltak, most pedig nincsenek? Ha megtörténtek azok akkor, miért hallgat most a' mennybirodalom? Igaz, hogy most az hallgatni látszik, de csak azért, mivel mi hallgatunk. A' benső húr, a' hit, melly a' földöntullal összhangozhatna, nemhogy fölhúzva nincs, sőt egészen megtágula, le van eresztve. Korunk jelleme az anyagiság, hitetlenség, A' boszorkányok korából a1

másik túlságba, a1

semmit nem hivósbe estünk, mintha evvel akarnók megbőszülni előbbi ostobaságunkat. Nem a' pénz, muló kéj, test 's lélek-aszaló gyönyör vadászata, a' fölizgatott gonosz indulatok telhetetlenségének tápkeresése most a' főczél? Nem öli-e a' lélekvilágot mindenfelé a' pálinkafabrika 's a' pálinkacsapszék? Már az emberek majd alig tudják, kell-e valamit hinni, 's kinek, minek higyjenek? Sokan, igen sokan nem is hiszik, hogy van más jutalom 's boldogság, mint a' inellyet az ember magának e' földön akármelly alávaló aljas uton összekaparhat 's élvezhet. 'S lót-fut utána, veszkődik, töri marja magát, hízelkedik, csal, lop, zsarol. Midőn legjobban emlegeti mások javát, midőn legtüzesebben lármáz a1

közjóért, akkor gondol álnokságot az ő szivében, 's eped az önhaszonlesésben. A1

hitetlenek, pálinkaivók, fölizgatott gonosz indulatuak, önhaszonlesök, bűn miatt kiaszott lelkűek országában szólana-e a' szellemvilág? Vallástalanságban elsatnyult ész és szívből, megfonnyadt bűnös lélekből nem származhatik más, mint ismét tévelygés, bün, végre testi lelki nyomorúság 's élhetetlenség. Az aljas, mocskos szenvedélyektől üldözött lélek nem alkalmas az isteni nyilatkozatok elfogadására. A' lélek kis világában van az istenvilág kezdete, annak kell előbb hit által fölébrednie, mindjárt fölébred ez is, 's minél jobban tisztul 's erősül az, annál érthetőbben szól ez neki. Denn nur ein reines, wahrhaft fromines Gemüth kann sowohl höhere Dinge und Wahrheiten selbst einsehen, als auch Göttliches vernehmen, denn wer hat, dem wird gegeben, Mát. 13, 12., mondja Ennemoser az orvos. Egyébiránt az nem igaz, hogy a' mennyország elhallgatott volna. Szól, hat az most is ott, hol a' szívnek mélyéből az Istenhez fölemelkedni tudnak, hol a1

föld 's menny közt összhangzás van. Bizonyosan,ha figyelmesebbek volnánk a' szellemi tüneményekre, vagy nem tartanánk mindent babonaságnak, e' kornak minden hitetlensége mellett is, vehetnénk itt-ott mennyei jelenetet, de még Pál apostolként égbe, paradicsomba ragadtatást is észre. Azért azt sem hihetem, mit Strauss 1 kötetének 86-ik lapján olvasunk : die ganze Vorstellung vonEngeln ist eine solche, welche in unsrer Zeit nicht mehr entstehen würde, sondern ganz nur der alterthümlichen Weltanschauung angehöre. Jól tudom, hogy a'mennyországot kristályégboltozat alatt, az Istent thrónon ülve, angyaloktól körülvéve képzelni, ezeket rang szerint elosztani, elnevezni, ez mind emberi hozzáadás. Tudom azt is, hogy az égaljnak, nemzetiségnek, hitfelekezetességnek, nevelésnek nagy befolyása van a' földöntuliak kiábrázolására; de hogy van Isten, vannak másutt nálunknál sokkal tökélyesebb lények, akármiként nevezzük azokat; hogy Yanmennyország's pokol,hogyaz istenbirodalommal összeköttetésben állunk, ezen hitnek, hanem öröklöttük volna is azt eleinktől, előbb utóbb ínég' kellett volna, vagy ezután kellene megszülemlenie, csak azon egyszerű oknál fogva, mivel mi nem a' falu végére, vagy annál is totábbra vagyunk dobva a' szellemvilágban, hanem valósággal belepolgárosítva élünk. Én minél jobban vizsgálom korunk földöntuliakróli hitének mivoltát, annál jobban meggyőződöm aífelől, hogy mi most az istenbirodaloinróli, 's annak lakhelyünkhez viszonyáróli nézetünknek alig hanem azon pontján állunk, mellyen álltak a' geographiai ismeretben a1

spanyolok épen akkor, mikor Iíolumbus hozzájok menvén, Amerikát nekik Ígérte. A' világért sem lehete velők elhitetni, hogy a' föld gömbölyű, 's annak túlsó felén még száraz földrész is van. Szegény Kolumbus volt a' kinevetett, szánandó együgyű ábrándos; ők! oh ! ők olly bizonyosok valának földünkrőli nézetök alapossága, igazsága felöl, hogy az máskép már nem is lehetett. Alighanem a' tudós egyetemből hozák azt ki. Jámbor eleink világnézetét ócsároljuk, pedig habár sokban megelőztük is őket, a' szellemiekben hátrább vagyunk náloknál. Ugy hetvenkedünk, esküszünk, verjük öklünkkel még az asztalt is, hogy ugy van, ugy kell lenni mindennek, mint azt mostani tudományos, philosophiai miveltségünk tudnunk adta; pedig ki tudja, ha egykor, vagy nem sokára nem találkozik-e egy másik Kolumbus, ki ránk pirít ? Ha nem értük még el az embernem életének közepét, 's ha képes az emberi eline mindig tovább 's tovább fejlődni, emelkedni 1*01, lehetetlen avval ámítani magunkat, hogy világnézetünk már jó, 's hogy az olly nagy krisisen ne menjen egykor át, millyenen átment Kolumbus után a' földteströli nézet. Az iskolák, tudományok dolga megkülönböztetni a* mennyei tüneményeket azoknak emberek általi fölfogásától, nem pedig evvel együtt