Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-02-20 / 8. szám

fokozataként föl az Istenig-, léteznek azon ellálhatlan .csillagözönben, mellyet Üdvezítönk is Isten hajlékainak nevezett Ján. 14, 2. Nem más tehát e' nagy világalkotmány, mint roppant szellembirodalom az Isten hatalmában. Tudom, hogy evvel sem újat, sem feltűnőt nem mondok, mit mondani akarok, csak ebből áll: hogy soha senki helyes Ítéletet nem hozhat e1

földről, ennek embereiről, bibliája- 's vallásáról, ki azt a' nagy Islenbirodalomból kigondolja. Nem kivül van az azon, hanem bele van kebelezve. Istenben élünk, mozgunk és vagyunk ap. cs. 17, 28. Nem is ugy akarom ezt érteni, mintha abban csak egy bizonyos pontot elszigetelve bírnánk, hanem, hogy avval valóságos szellemi összeköttetésben, forgalomban élünk. Ama nagy szellembirodalom, vagy a' biblia szerint mennyország, csak egy bizonyos szövetsége, társasága a' lelkeknek. Külön hajlékokban élünk, de ugyanazon egy birodalomban, egy országfö alatt. Külön munkálkodunk, de ugyanazon egy közös czél felé. Külön törvényeink is vannak, de mindnyájan egy főtörvény alá tartozunk. Van mindenik hajlék- 's családnak külön házi szerkezete, de legfőbb, álalános szerkezet is van, melly mindnyáját kötelezi. Lehet mindegyiknek külön nyelve, de közös nyelv is van. Csak azon különbséggel, nézetem szerint, hogy minden egyéni tulajdonok, jellemek annál jobban múlnak 's oszolnak, minél közelebb ejti egyiket vagy másikat a' tökély az Istenhez. Lám, földünk is bir egyéni élet-meleggel, de teljes élete, melege csak a' többi csillaggali összeköttetésben van; van külön forgása, pályája, de a' többiekkel is együtt kell pályáznia. Nem lehet, hogy a' szellembirodalomban szellemi isoláltságban állanánk. Leér az a'mi földünkre, mi szellemi erőnkkel fölérünk abba. Lábainkkal hozzá vagyunk ugyan kötve ezen ideigleni anyánkhoz, mellynek emlőjét szopjuk, de lelkünk fölegyenesiilve nézeti velünk az eget, hogy onnan más eledelt is szívjunk magunkba. Az ember nemcsak kenyérrel él, hanem Istennek minden igéjével is. Máté 4, 4. Mert ha igaz azon természettani állítás, hogy a" magvakban is az élet. elevenség nem más, mint az anyagisággal összevegyült naperö, napvilár, bizonyosan mi is, a' melly életet élünk, nem egyedül e' föld emlőiből, hanem a" mennyből is vesszük azt. 'S minél jobban fölszabadítjuk magunkat a' természet, az anyagiság hatalma alól, minél jobban égfelé vesszük irányunkat, annál jobban elmondhatjuk Fái apostollal : élek, de már nem én, hanem a' Krisztus él bennem, 's a" melly életet most élek e' testben, az Isten fijában való hit által élem. Gal. 2, 20. E' szerint, láthatatlanul bár a' mennyországgal mindig összeköttetésben lehetünk. Jóra buzdulásunk, abbani megerösülésünk, állhatatosságunk, rosztól visszarettenésünk, nyomorúságokban erényes viseletünk 's megedzésünk az éggeli összeköttetésnek-; roszra, feslettségre, rablás 's gyilkolásra 'stb. vetemedésünk, a' gonoszságban megrögzésünk nem más, mint az égtől elhajlásunk, föld felé sülyedésünk 's az anyagiság rajtunki elhatalmasultának következménye. Hitték ezen a1

föld 's mennyország közti összefüggést az emberek mindig, hitték a' legbölcsebb férfiak is. Sokratesnek jó daemona, akár angyalnak, akármiféle más nevü szellemnek nevezzük azt, koránsem azon egyszerű érzelem volt, melylyet mi elösejdítésnek, linóm tapintatnak vagyjó indulatnak nevezünk, hanem egyenesen azt mutatja, hogy ezen bölcs 's a' szellemvilág közt az ő jó szivüségénél fogva közvetlen szövetség vala. De nemcsak ezen láthatatlan közösülését a' mennyeieknek a' földiekkel hiszem, hanem azt is, hogy az szembetünöképen vagy észrevehetöleg is megtörtént's megtörténhetik. Okaim pedig erre a' föntebbieknél fogva ezek: a' föld *s mennyország nem zárják ki egymást, nincs közlök egymás ellen korlát, van olly főnt *s mód a' kettő közli szellemi nyilatkozatra, melly a' természeti törvényeken, a' földnek egyéni törvényein fölül— áll, mellynek magát ezekbe bejeszabni sem nem lehet, sem nem szükség, de a' melly azért ezeket nem háborítja, nem bontja föl, sem ezek azt nem tartóztathatják vissza. A'földön, mint földön magában, minden csak természeti uton mehet végbe, p. o. az élet-lehellethez tüdő 's levegő, a" szóláshoz nyelv, száj, utazásra láb. kocsi, hajó, légbe emelkedésre léghajó kívántatik: de a' földön. mint a' szellembirodalomhoz tartozó hajié— kocskában supernaturalis események is adhatták 's adhatják elő magokat nem véges, hanem supernaturalis törvény szerint, vagy más szóval: nem szükség az isteni nyilatkozathoz emberi száj. nyelv, 's tiidö,levegő,hajó,szárny stb. Sötépen mi supernaturalis. az naturalis utakon, ha csak testesülni nem akar. mint az ige Krisztussal, nem mehet végbe. Tessék bárkinek ezen oskoskodás még olly absurdumnak is. én a1

földnek a* szellembirodalomból kigondolását, melly a' supernaturalis tünemények, isteni, angyali, krisztusi nyilatkozatok föl nem foghatását. *s el tagadását, vonja maga után, nevezem absurdumnak. Így soha el nem találjuk a" valót. Mig így gondolkodunk, örökké csak kis körűek, csak a' légkörbe beszorított és zárt szellemtelen emberek maradunk, soha föl nem egyenesülhetünk az egek felé, hol atyánk, testvéreink, rokonaink vannak. Sohasem volt erre annyi szükségünk, mint most. Eleinknek meg volt gyermekhoni hitök, 1

s azért nemcsak Isten közelében, hanem annak közvetlen ereje 's igazgatása alatt is éltek; mi fölnevelkedvén, a' kiskorú természettel annak hitét is elhagytuk, semmit nem hihetünk, mire majd kézzelfogható okot nem találunk, 's keressük azt, de nem ott, hol kellene, 's azért nem is akadhatunk rá. Mindent földi kaptafára akarunk húzni, 's mi-