Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-02-13 / 7. szám

alól: „Vom Hímmel lioch kam Licht herab ;w — és a' mint az emlékkönyv mondja : „Az utósó gor alatt Hermann egyházi 's kormányszéki ta­nácsnok úr a1 cella melletti emeletre állt, és Lu­ther zárdai életét rajzolá elevenen — föstvén az ő a1 reformatiomunkájáhozi előkészületét, "s vál­lalatának a' vállásos képzettség, művészet 's tu­dományra! nagy hatását." Szózatát így zárta be: „Holnap, én, és a' többi királyi kormánytagok, minden reformált vagy lutheri vallástétel különb­sége nélkül (oline Unterschied der reformirten und lutherischen Konfession) az évangyélmiak ágostonegyházában, a' szent vacsorát, egészen isteni szerzője szavai szerint (ganz den Worten des göttlichen Stifters gemász) kenyérmegtörés­sel (mit Brodbrechen) fogjuk legelőször fölven­ni." A' beszéd ünnepélyes imával rekesztetett be. Majd a' Luther készítette híres „Erösvá­runk"-at kezdték rá, 's amen-ét háromszor han­gozván vissza a1 tanuló kar, dicső hatást szült az egyház mélyében. És az egész ünnep alatt tisz­teletteljes csend uralkodott azon épületben, mellyböl egykor L. templomba járdáit, hova szá­zadok múlva buzgó sereg gyülend hasonló hálá­ra. De az ünnepélyes felszólítás, fájdalom ! foga­natlanul hangzott el, mert Erfurtban ekkorig sem létesült az unio. A' rom. kath. székesegyház hegyen fekszik, 's kivülbelül méltóságos. Benne egy emlékkép Erzsébetnek Il.d. András magyar király leá­nyának szentté avatását ábrázolja, melly Érfurt­ban végeztetett nagy ünnepélylyel. Az öskirály sok magyar országnagyokkal volt akkor ott je­len a'képes ábrázolvány szerint is. Közel ez egy­házhoz Bonifácz kápolnája látszik, mellyben a' pogányokat ker. hitre térítette; az épület pará­nyi, millyen az akkori keresztyénség volt. Másnap reggel 8 óra tájon az Orsolyaszüzek zárdájába mentünk. Bejelentés után egy közép­korú, igen jó külsejü apácza várt ránk az elő­szobában ; 's mielőtt a1 kolostorban meghurczolt, nömüveket mutatott, mellyek közöl drága szabott áron akaratunk ellen is vennünk kellett. Vásár­lás után az egyházat és a' szüzek karzatoni ima­helyétjártuk be. Közebédlöjökben, minthogy evés előtt és után fenszóval imádkoznak 's elmélked­nek, könyvekkel megrakott szónokszék áll. Ren­desen leves, hús- és főzelékkel élnek. A1 cellák egyesek 's nagyon szűkek, mindenikben ágy, asztal, feszület, varró műszer, virágbokréta. Ak­kor tanításra voltak elcsukva, és vágyunk : csak egyet is láthatni, sikeretlen volt. Vezetőnk egy ujoncz cellájába is vitt, 's magasztalólag rajzolta szépségét, mintha meggyónni akarta volna, hogy regényes szellemnek vagy remény-hagyott sze­relemnek révpartjára jutott. Asztalán hervadt vi­rágbokor volt; 's bár a' párhetes szép áldozatot nem láthattuk is : egyegy szálat huztunk ki az edényből. Vezetőnk mosolygott: és mi szivünk­ben üdvözlők az ismeretlen, az örök magányba temetkezett szépet. Nem kiméivé 's nem méltá­nyolva andalgásunkat, jelt adott indulóra; ajtóra mutatott: meghajtotta magát — kijöttünk — 's kicsukott. Uti naplójából közli Vályi Pál. A' königsbergi szabad év. egyház állást magá­nak a' föegyház és a' m. é. mart. 30-kai pátens közt vön 's e' szerint szabad ugyan mind e' ket­tőtől, de a' kettő közé is szorult. Hogy ez ké­nyelmetlen állás 's mindenféle csodálatos fordu­latok- és ugrándozásokra kényszerít, magában értetik. Ezt a' két utóbbi hónap dúsan bizonyítja. A' vasárnapi gyülekezetek részint a1 német Res­sourceban, részint a' zsidó Harmóniában folytat­tattak. Ama helyen Rupp körül még mindig né­hány száz ember gyűlt össze 's miután a' nyil­vános előadások aug.-ban a' Ressourcekertbe tétettek át, a' hallgatóság mintegy 400-ról is­mét mintegy 800-ra szaporodott; mi tán azon körülménynek is következménye, hogy aug. 15-kén 5 héti szünet után ismét egy keresztelés, ez úttal egy földbirtokos, Papendiech tisztviselő ál­tal végeztetett. Ennek folytában Ender papjelölt is daczára a' vizsgálatnak, mellybe a1 zsidó Har­móniában jul. 11-kén megkísértett keresztelés öt bonyolítá, ismét bátorságot kapott 's aug. 22-kén, vasárnap, ugy nevezett keresztelést egy czipész magzatán végzett. Papendiech kereszte­lését Rupp beszéddel külön papi rend nélkülöz­hetéséröl vezeté be. Már az valóban eléggé ne­vetséges, hogy Rupp e' szélmalmok elleni har­czot ollyan rend ellen, melly az év. egyházban általában nincs, a' legnagyobb kitartással foly­tatja ; még nevetségesb, hogy buzgó férfi-és nö­párthiveinek köre illyen örökös beszéd által tett­leg azon dőre babonába esett, hogy az év. egy­házban hemzseg a' sok pap; legnevetségesb pe­dig az, hogy a' világiak keresztelése illy módon igazolandó. Minden jól oktatott confirmálandó tudja, hogy a' keresztelés olly cselekvény, melly­nek hatályossága a' keresztelő méltósága- vagy rangjától épen nem függ; de minden okos ember tudja, hogy minden dolgokban, egyháziakban is, rend helyes, rendetlenség helytelen 's hogy az apostol is egészen egyszerűen parancsolja : „Mindenek ékesen és jó renddel legyenek ti köz­tetek^ (Kor. I. 14, 40); de hogy nagy oktalan­ság, miután bizonyos személyeket ige- és szent­ségszolgálatra előkészítettünk, elkülönítettünk 's kirendeltünk, őket e' szolgálatra nem , hanem helyettök más hívatlanokat használni. Azon el­lenvetés pedig, hogy az, miként Papendiech mondá, ,,a' kedves tanító súlyos állása miatt" történt, magában enyészik az által el, hogy En­der, ki szintolly súlyos állásban van, maga mód­ja szerint mégis keresztel. Ha pedig e' két úr keresztelésénél a' főpontot, t. i. a1 keresztelési formulát, kissé pontosabban megnézzük, Ender

Next

/
Oldalképek
Tartalom