Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-05-23 / 21. szám

noduo Tarczaliensis anno praetenti seculi fíl-o praeside venerandosene Stephano Kopácsio, primo reíormationis antesignano, Ecclesiae et scholae Patakiensis tunc reformatore,pastore, ac moderatore gravissimo, modestis et amicis disputationibus, muluisqve collationibus composuit." Az ö idejében építette fel Perényi Gábor a' reformátusok részére a' cártemplomot, a' mint ezt Szikszai Fabriczius Balázs akkori pataki oktatónak Perényi Gábor felett 1567-ben julius 28-án elmondott halotti beszéde világosan bizonyítja, mellyben ezt olvashatjuk : „hogy pedig az egyháziszolgálat tiszteletéhez képest az egyházi gyűléseknek tisztességes helyet is fundálna, ezen S.-Patak városában, a' hol gyakorta egész udvarával mulatóit, saját költségén, ezen vidékhez képest költséges és felséges templomot építtetett." Ezt bizonyítja Szirmay is Zemplin megye leírásában. — Hogy pedig épen ezen vártemplomot építette, 's ebben nyugosznak mind ö, mind szüléi: mutatja a' Perényiek síremlékére metszelt, 's az említett halotti beszéd végére is kinyomatott ezen sírvers : Pannoniae Proceres inter clarissimus Ileros, Unica spes stirpis, lux, glória sola Perenae, Relligionis honor, Patriae páter (heu breve Regni Solamen) populi dubiis in rebus asylum. Pacis amans sanctae, bellis civiiibus hostis Imperioqve bonis clemens, ut sontibus asper, Securam solitus reqviem praestare colonis, Musarum portus, tuus o Ecclesia vindex. Qvo duce Pannonicis spes fulsit laetior arvis, Qvo moriente labant, et sqvallent cuncta videmus, Hic jacct ad Iuctum Regni Patriaeqve perennem Illustris Gábriel Procerum decus ille Perenne In templo sibi quod pridem fundaverat ipse, Ovi licet hic summis perfunctus honoribus amplum Jam nomen meruit, cui fanéra nulla nocebunt Stemmatis ecce tamen fatalia stamina prisci Qvod per sexceutos nunqvam defecerat annos Finiit et patriis obdormiit ipse ruinis « * • Hunc Petrus in tumulum sua ctauscrat ante Perenus Ossa Parens, hanc qvi vaüavit moenibus urbem. Clara dehínc mater Zekelini sangvinis, atqve Rarbara dicta soror, raquit qvam parca priorem Ultimus his Gábriel, jungit se nominis haeres Qvae nunc tota domus plangit super aethera Christum. A' Perényiek ezen síremléke, a' két utolsó verssoron kivül, még megvolt 1776-ban, midőn a' vártemplom újíttatnék, 's akkor iralta le róla a' most idézett sírverset Csizi János pataki pap. Ismét előkerült az 1787-ben, de már a' sírboltból kiürített emlékkövek közt széttöredezve, a'mikor is Ori Gábor és Szombathy János oktatók figyelmeztetésére, báró Vécsey camer. tanácsos, ki akkor, mint a' vártemplom megújítására felügyelő, jelen voll, az említett síremlék egy részét, a1

Pálócziak sírköve mellé, a' falba tétette.'Ezekből kell megítélni Bombárdi és Tímon jesuiták, és Bcnger Miklós paulinus barátnak azon állítását, h°gy Perónyi Gábornak alyja is, Péter, a' terebesi templomba temetlelctt el$ „de nem engedle Isten, — a' mint ök mondják, — hogy őseinek szent hamvai közé elegyedjenek a* Perényi hamvai; a' honnan esztendőnként, temetsége napján, midőn legtisztább volt is az ég, mennykő verte a' sír azon oldalát, melly szíve felé volt, mindaddig, míg a* Péter hamvai és csontjai a'sírboltból és templomból ki nem hányattak békével, 's a* t. Az említett templomban van a' Pálóczi Antal és Mihály emlékköve is, veres márványból kifaragva, ezen felírással : Hic situs Antonius Michaelqve Palócia proles Qvos prius unus amor, nunc habét urna duos. lile domi clarus, regali clarus in aula Altér, jam supero est clarus uterqve Polo. 1519. Hogy ez jézsuita koholmány, 's hihető, annak bebizonyítására, hogy ezen egyházat nem o' refor^ Perényi építette: mutatja az, hogy Pálóczi Antal a1

mohácsi harezmezön esett e\ 1526-ban, 's így neki 1519-ben síremléket emelni nem lehetett; de mutatja ez is, hogy a' síremlékre kifaragott zászlón a' jézsuita czímer van kimetszve, hololt ezen rend 1540-ben alapíttatott, hazánkba pedig legelőször 1559-ben jött be. Szlárai Mihály, pataki ferenczi szerzetes és 1526. táján Pálóczi Antalnak udvari káplánja, 's a' mohácsi harezban kísérője, majd azulán egy ideig Kopácsi Istvánnak az egyház reformálásában és igazgatásában tisztilársa. De ö innen nem sokára elköltözött és elébb Debreczenbcn, majd Baranya, Tolna és Somogy megyékben, és különösen a' Dráva mentiben, melly akkor a' török birtokában volt, terjesztette a' reformatiot. A* régi énekes könyvben, a' dicséretek közt, sok énekei vannak, meilyeknek versfejeiböl nevét ki lehet olvasni 1. Lampo. Hist. Eccl. ref. Hung. 1. 662 's a' t. Ezen híres reformátor még élt 1557-ben, mint baranyai super., 'sakkor adta ki Athanasius éleiét magyar versekben. Pap Tamás. Egyedül Wagner emlékezik róla. „Circa annum — mond ö — 1530 — 1540 teinporibus Joannis Zápolya Regis, fűit qYÍdam Tho— mas Pap qvi Plebanuui égit Patakiensem." Vájjon református volt-e ö, nem állíthatjuk bizonyosan: azonban igen nehéz elhinni, hogy Perényi Péter megszenvedett volna azon időben Patakon mást, mint református papot, vagy, a' mint akkor nevezték Píebanust. De Szirmai is azt mondja Zemplin megyo leírásában : Michacl Iiáskai — comiti qvoqve Antonio Pálóczi sangvinis necessitudin& junctus ullimus fűit Curio Sáros-Palakiensis. Ö pedig 1526-ban volt pataki plebanus, és így a' kik ö ulána következtek, azok már a' reformala vallást követték és terjesztenék. Az sem bizonyít ellenkezőt, hogy ö plebanusnak neveztetik: mert a' református papok még a' XVÍI-ik században is hívattak plebanusoknak. Igy nevezi Melius Péter illy czimü munkájában: Az egész sz. Írásbólvató igaz tudomán az egj Jehova Istenről. Debr. 1576. így szólván : „akkor ége meg nz templom és a&