Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-03 / 32. szám

ses. Ki nem tudja a' keresztyén felekezetek közt is, kivált ezelőtti sötét századokban, a1

divatos türelmetlenség-eket, szóvali sértegetéseket, egymás templomaik 's javaiknak erőszakos elrablását, lerombolását? Sokkal világosabbak ezen tények, hogysem szót kellene e' végett emelni. De nem csoda; a' tanok, különösen bölcsészeti, istenészeti, a'philologiai, hermeneutikai, természeti 's aesthetikaiak nem voltak ugy kifejtve, tökélyre nem jutottak, 's ennélfogva mind a' fők, mind a' tagok nem voltak ugy felvilágosítva, hogy máskép cselekedhettek volna; és ha voltak kivételek, ugy kell és lehet nézni, mint üstökös csillagokat. De hogy mai századunkban, a1

tanoknak illy nagy haladtával, egy keresztyén pap — ki békesség szolgája tartozik lenni — mint Mátyás királyunk is mondá 11-dik Pius pápa árulkodó követének — a' más felekezet ellen, ki vele egy apostoli hitformát vall, és a1

hitet mindegyik nem a' holt betűben, hanem az erkölcsi tények-, főkép a' szeretetben állatja, — ugy lépjen fel, mint egy görög Eumolpida: — ez valóban felvilágosodott századunk s vallásunknak gyalázatja és büntetést érdemlő, a' minthogy honi törvényeink fegyelemre méltónak ítélik. A* gyümölcséről ismeretes 's többire protestánsokból álló S.-n, V.-egyyház r. k. egyház leány-gyülekezetében történt pünköst másod napján, hogy egy külföldi, idős refta leánynak — ki a' boldog párosodásra régóta hiába várakozott, — végre egy éltes r. kath. molnárhoz, a' kitérés feltétele alatt, sikerült férjhez-menni. Ez mind helyén van. A' róm. kath. lelkész úr tehát elkészítvén a' leányt a' szükségesekre, 's előre bocsátván, hogy böjtölni szükséges, egy szóval : a' sz. trienli gyűlés minden rendeléseit meg kell tartani, 'sat. — az ujságlátás kedveért nagy számmal felgyülekezett protestánsok jelenlétéiben, mocskolódó — nevezetesen, hogy a' protestáns vallás, mellyben a' leány eddig élt, kárhozatos, veszedelmes, tévelygő és hit nevezetét nem is érdemlő vallás, — szókkal nem átallotfa országunk törvényein alapuló hitvallásunkat gyalázni, rágalmazni 's kárhoztatni. Melly sértő beszédekre lön nagy zúgás, botrány és sirás, érezvén ezek vallásuknak, mellyet isteninek tartanak, egy halandónak túlbuzgóságátóli megsértetését. Ezen helytelen tettét a' tisztelendőnek a' jelen volt józan-ítéletü, igaz keresztyén jellemet 's nevet érdemlő műveltebb róm. kath. hallgatók is sokaiták , az ott volt idegen urak pedig e' piszkos tényt mindenfelé elhíresztelni mondották. — Vétkes dolog a' k. tanítónak ugy szólni *s cselekedni , hogy a' békeség 's szeretet helyett ültessen hallgatói szivökbe szeretetlenséget, botrányt és keserűséget. — Hát nem eshetnék ezen act máskép is meg? szelíden, Jézus lelkével egyezöleg,—ki ezt hagyá végrendeletéül : Ebből ismerteltek meg tanitványimnak lenni, ha egymást szeretitek, — ki ezt mondá boszút állni kivánó tanítványinak: Nem tudjátok, micsoda lelket vettetek ? — ki a' szeretetet fő, királyi törvénynek, a' törvény öszvegének nevezi? Hát tanít-e 's parancsol-e ezzel ellenkezőt a' róm. kath. egyház ? Ne fogja rá senki, mert nem is parancsolhat, különben fejének a' Jézus Krisztusnak nyomdokit és parancsolatit nem követné. Nem azt mondja-e Urunk : Ki inkább szereti apját vagy anyját 'stb. nem méltó az énreám. Nemde Istennek inkább kell-e engedelmeskedni, hogysem az embereknek ? Nemde e/.t cselekedték-e Istennek minden szentei ? Ugy van, ez az igazi katholic. közönséges és szükségesképeni törvény. — Én tehát inkább minden botrány éskeserítés eltávoztatása végett, mint Jézus Krisztus szolgája, így szólottam volna: Édes leányom! te eddig az ugy-nevezett ref. keresztyén egyházban neveltettél, éltél; abban is a' teljes szentháromság egy Istent kelle imádnod, 's ugyanazon apostoli hitformát vallanod; abban is a' keresztyén vallás főczéljául az ember megszenteltetése állíttatik 's taníttatik, — tudván, hogy szent élet nélkül senki az Urat nem láthatja: — mostan pedig, bizonyos okoknál fogva, és mint mondod, meggyőződésből inkább kivánsz a róm. kath. egyház követője lenni; tudd meg azt, hogy ebben is csak azon Isteni kell imádnod, 's ezenkívül még 'stb. — De ezzel ne elégedjél meg; mert a" legroszabb emberek is véghez szokták vinni a' külsőket: hanem tartsd meg ezek mellett az isteni parancsolatokat is, törekedjél tiszta-szivü, feddhetetlen-erkölcsü, felebaráti szerető lenni 'stb. Igy használni fog neked ezen mostani vallásod, különben valamint az egyikben, ugy a' másikban sem fogsz üdvezülni. — Ugyan nem ezt súgta volna- e neki, az Isten helyett, önszive : Jól vagyon jó és hiv szolgám, kevesen voltál hiv, ezután többre bizlak! Minden okos hallgatók nem hogy zúgtak és sírtak, söt örvendve így szólottak volna : Ez az igaz Krisztus szolgája, kinek szája csak szeretetre és türelemre nyilik. — Méltó volna tehát, hogy az eddig sok lelkésztől gyakorlott mocskolódás, mint megannyi vallási anarchia, féktelen és önkénytes békebontás 's zavarás a' csendes lakosok közt, szigorú fenyítékkel büntettessék. Költ S-n, május 25-kén 1847. K. I., r. p. 4) Mi, hála az égnek ! szebben vagyunk ! F. évi január. 17-én Indncs kath. helység jegyzőjének ns Major Ferencz urnák neje ns Penyigey Zsuzsdnna jobblétre szenderült. Az elhunyt, mint szintén férje is, helv. hitvallásuak. A' hidegnek legnagyobb fokoni létét érezvén a' siralmas felek, nem kivánák tőlem, hogy szabad ég alatt, egészségem veszélyeztetve, tartsam a' tanítást az elhunyt felett : hanem közakarattal elhatározák, hogy a' test Ináncson énekszóval eltakaríttatik, a* papszó pedig Szent-Andráson, mintanyaegy-