Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-02-21 / 8. szám

kintély, a* kibékitÖ harmónia nélkül, vészesen dühöng egymás ellen : mivel az isteni tekintélyt nem tisztelő ész rendesen elferdül, az észt nem tisztelő tekintély pedig leggyakrabban félre ves&et. Igaz, hogy a' müveit ész valóban nagy tekintély ; sőt ennek fölsége van a' philosophiában: ámde másnemű a'hit tartománya. Ezt illetőleg, el Síeli ismernünk, hogy a'tiszta észvallás, végelemzésben csakugyan a'kijelentés müve, — és midőn ínég ma is csodáljuk, mi fenséges eszményt állít— nak elönkbe már az ó szövetségbeli próféták Istenről és tökélyeiről: ugyanakkor le kell szállani philosophusi önhittségünknek, midőn látjuk, hogy a' világ minden metaphysikája, Piátótól Hónéiig, kielégítő hitrendszert Összeállítni nem birt. Tisztelet tehát a' kijelentésnek és a' bibliának! Szívbeli nagy örömünknek második tárgya az, hogy a'jelenszázadban alakult bibliai társaságok az apostolok óta alig szemléltetett korszakot képeznek az enropánkivüli pogány népek térítésében, és polgárosításában. És ez üdvös fordulat elóhozása leginkább a'derék britt nemzetnek örökemléket érdemlő müve. Ismerem jól az angol népet, vannak ennek jellemében szennyfoltok, mint a' napban ; nem helyeselhető jelesen az, mit tesznek ennek lordjai az irhoniakkal; nem szolgál dicséretökre az, a' mit a' frank menekvökkel tőnek Quiberonban, a'dánokkal Kopenhágában 1801, és 1807, és egyebek : de azt is állíthatom, hogy mindezek mellett is, első nemzete ez n földnek. Világpolgárok ők a' szónak teljes értelmében ; mert anyagi negyságukat a' világ minden részeiből merítik ugyan: de ennek értelmi fölvilágosodását és polgárosítását is eszközlik Londonból j ugy, mint Washingtonból, és Calcuttából. Tudom, tiogy az angol, mint kereskedő nemzet, önző; mint túlhatalmas nép, gőggel teljes: de azt is tudom, hogy nincs illyen értelmes, törvénytisztelő és szabad nép sehol e' széles világon. Innen az ö polgári élete igen nagyszerű,—mi száraz-földiek vele egybehasonlíttatva igen kisszerűek, hogyne mondjam, törpék vagyunk. Honnan már ezen erkölcsi, szellemi és anyagi nagysága e'jeles népnek ? Welcker ezt a' sajtó-szabadságnak tulajdonítja; *) „kik, úgymond, ennek segél} ével jutottak ama bámulatos nagyságra, szabadságban ugy, mint hatalomban, műveltségben ugy, mint becsületességben, mellyben fénylenek a' föld minden népei felett." Mi bátrak vagyunk ezen nézetet kétségbe hozni és állítni, hogy e' nemzet kitűnő fényének oka ennek vallásosságában rejlik; mellynek fötápláléka azon előszeretet, mit tanúsít a' szent könyvek olvasásában és terjesztésében. E' nép az életkönyv világánál jár, és életelveit ettől kölcsönzi; tiszta forrásból iszik, ós nem tisztátalan kútfőkből. De térjünk örömünknek fölvett tárgyára, az <angol missiók eredményére. Előre lehete látni, "*) Staatslex. art. Ceosur d. Sitten. hogy az isteni ige ma is olly rendkívüli hatással leend a* vad és fél vadnépek polgárosítására, minőt tanúsított az kezdetben az apostolok, a' középszázadokban a' népek vándorlása korában. Vezérnézetünk az, hogy az életkönyve, vagy a* szentírás, az erkölcsi világnak ama nagyszerű nehezkedési ereje és törvénye, melly előbb mindenütt mozgalomba hozza az erkölcsi egyetemet, ezután kellemes sulyegyent és harmóniát létesít. Bízvást elhihetjük, hogy a'tisztán emberi műveltség és boldogság az isteni igének kivillámlása, eífulguratioja; és amazok hasenlítnak a' roppant folyókhoz, miknek eredete mélyebben rejlik, mint gondolnók. A' nagy folyók magas hegyek barlangjaiból törnek elő,—és véljük,hogy itt erednek? |nem : az isteni nap ezeknek teremtője, melly gőzkörünk nagy laboratóriumát ugy igazgatja, hogy a* levegő hévmérsékletének és nedvességének változatai örök láplát nyújtsanak amazoknak. Így a'bibliát is emberek irták ugyan, de isteni szellem lengett felettök. A' mult század elején néhány protestáns társaság támadt olly irányból, hogy az evangéliumot terjeszsze a' pogányok között: de,ezek a1

segédkútlők kiapadása után, elmultak, és említett század vége felé működni megszűntek. 1804. keletkezett Londonban egy biblia-társaság, melly szinte idevaló, és Londonról nevezett missiotársulattal, és az ángol főegyházéval együtt, — mivel roppant erővel bír, és harmadfél millió forintnyi jövedelemről rendelkezhetik, — felette nagy erőt fejt ki a' keresztyénség terjesztésében. Mellyröl hogy helyes fogalmunk lehessen, figyelmezzünk e' következőkre, fölvévén a' világrészeket. Említett társulatoknak , magában Afrikában, 65-néI több missio-telepjök létezik, főlegSenegambiában és a'hottentoták között; ide küldöznek az angolok ollyan térítőket, kik a' britt növeldékben képeztettek, és a'kik már is, magában Senegambiában, 13,000 lelket vezettek az evangyéliomi világosságra. E'világ- részben Freetown és Libéria, híresek szép nagy templomaikról, kórházaikról, és ollynemü műveltségi elöhaladásukrói, mit Afrikában alig várna az ember. Sierra Leona nevű tartományban tizenhét kisvárosban és faluban taníttatik a' néger-faj olvasásra és írásra, — oklattatik a' szent vallás elveire, serkentetik szorgalomra, műiparra és földmivelésre; átalakult tehát azon faj, mellyröl századdal ezelőtt az tartatott, hogy mivel kiképezhetlen, rabszolgai sorsnál jobbat alig érdemel. A' hottentoták átalakulása is dicsőségére válik az angol missio-telepeknek. Ismerjük e' népet a' földiratokból, és most már annál örvendetesb azon fordulat, mellynek ellenébe néz ezen népfaj ; azok tehát, kik még a' mult században gyökerekkel,'s vadászatból és szorultságból megsütött bocskortalpakból éltek; azok, kik nélkülözve minden vallásos fogalmakat, a' gyámoltalan személyeket magoktól elűzték, az