Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-01-03 / 1. szám
egy egész hazát annyira érdeklő, mondhatni, legnevezetest) tervnek kereszteli Azonban a' t. cz. szerkesztőség E.L. úr észrevételei alá tett jegyzésében nyilván folhí, tervem mellett szót emelni. E* fölhívásnak és a'nevelés ügye iránti szent kötelességemnek kívánok tehát eleget tenni jelenleg, midőn azon t. cz. közönség számára, melly tervemet még nem olvasta, de ezen lapokat tartja, I. Aztfejtendem ki, minő alapelvre, miért és mikép építem tervemet? II. Azt mutatom meg, hogy az általam tervezett képezde ügyes és a1 kor kivánatinak megfelelő tanítókkal látná el alsóbb iskoláinkat. III. E. L. és N. T. uraknak tervem ellen e' lapok nevezett számában közlött rágalmait czáfolandom meg. E. L. és N. H urakat kicsinyes gúnyolódásaikban utánzani nem szándokom. Nem: mert a' jobbra használható észnek olly fattyu-sarjadékait, minemüek a' hirlapi gúnyolódások, sem e' lapok szent czélja iránt tartozó tiszteletemmel, sem nevelői állásommal, sem végre tervemnek magasztos feladatával egybeférönek nem tartom. Czélom, nem személy ellen, mi mindentől telik, hanem dologhoz 's férfias fölvilágosítással szólni. És most lássuk: I. Minő alapelvre, miért és mikép építem képezdei tervemel?/ Azon alapelv, melly gyúpontját teszi E. L. úr véleményének, igy hangzik: Ideiglenes és nem holtig szolgálandó tanítókat képezni igyekezzék, általánosan, praeparandiánk. Ez elvet én igy értettem: Kössük össze a' felállítandó főiskolának akadémiai osztályát a' képezdével olly módon, hogy midőn a' gymnasiumot végzett ifjú bölcsészeti pályára lép, ugyanakkor, ha kedve hozza magával,elkezdhesse a'naponként erre kiszakasztandó időben magát egyszersmind a' képezdében foglalkoztatni. Ép ugy, mint eddig tudtak ifjaink főiskoláinkban a' bölcsészeti, törvény-, hittani stb. tanulmányokkal foglalkozásuk mellett, naponként, egy pór órát fordítni az ugy mondott privata institutiora , mi a' jelen tanítás mellett épen némi tanítóságra képzést is eredményezett. Igy azok, kik szegényebb születésűek, hogysem akár szüleik segedelmével, akár ön-keresményökkel máskép elérhetnék a' holtiglani kenyérpályaul magok elébe tűzött lelkész-, orvos-, ügyvéd,- mérnök-, gazdatiszt-, jegyzői stb. hivatalt, e' most nevezett pályákra-készülés mellett iskolatanítóságra is kiképeztetve, a' főiskolai tanulásnak illetőleg végzésével 3, 4 évre iskola-mesterséget vállalnának; ezen idő lefolytával pedig más ujonan képzett tanítóknak engedvén magok után helyt, a' tanítóságban, félretett keresményökön, holtiglaninak kinézett pályájokra segíthetnék magokat. — Ez intézkedést, — föltéve, mit alább a' maga helyén világosan kifejtendek, hogy ifjainkat jó tanítókká képezve bocsássuk ki az ideiglenes tanítóságra, 's ne akkor hagyják azt ott, midőn már belejönnének a1 tanításba, hanem inkább akkor álljanak abba be, midőn már a'képezdében jól belejöttek — számtalan okok ajánlják. Nem akarom én kétségbe hozni, hogy egy állandó tanító, kedvező körülmények közt, annál sikeresb és több-oldalu tanítói ügyességet fejt ki magából, minél több éven keresztül működött hatáskörében: de azt sem tudom feledni, hogy az állandó tanítóságra ezen áldást igaz értelemben 's teljes mértékben, conditio sine qua non-ként a' tanítónak kedvező körülményei adják meg. Mert. ha az észszel, szívvel, czimmel és kötelességgel honoratiorok közé számított tanító nem ehetik, nem lakhatik, nem ruházkodhatik 's mindezekkel egybeköttetcsben nem házasodhatik, maga tovább képzésének eszközeit be nem szerezheti, gyermekeit nem neveltetheti, élte estvéjét nem biztosíthatja, özvegyeit és árváit nem hagyhatja ugy, mint honoratiorhoz illikj: bizony nem hogy lépést tarthatna ő a' szakában haladó tudományos világgal, de még maga magától is elmarad: doljgozik nem vonzalomból,csak szigorú kenyereért; 'növendékei lelki szegények igen is, de az írás ! szerint azért boldogok nem lesznek^ magán pedig testi 's lelki értelemben a1 paupertas magna meretrix gyászos nyomai látszanak. Már hogy kivált falusi tanítóink legtöbbjeit ez ínség martalékai közé méltán számíthatjuk, ezt csak az tagadhatja, ki nem tudja, hogy honunk több faluiban a'borju-pásztor fizetését alig haladó évi dijért iskolamester, orgonista és falujegyzője szerepét tartozik egy és ugyanazon egyén vinni, ki a'két utóbbi által el nem foglalva, nehezen felelhetne meg magának az elsőnek is. Vagy ki feledi honunk statistikájából, miszerint a1 magyar szent korona alatt, a' királyi egyetemtől kezdve le az utolsó falusi iskoláig, minden névvel nevezhető tanintézetekben és házi nevelés körében tanítással foglalkozó külön-hitü "s nemű egyének száma összesen 10,000-re, fizetésök pedig csak 4,000,000 vfra menvén évenként, középszámítással sem jut egy-egy egyénre több 400 vfrintnál. Pedig tudjuk egy részről, hogy ezen föld, buza 's más deputatumnak a* kész-pénzzel összeszámításából kijövő 400 vfrt, családapának, ki e' dijból gyermekeket is táplálni, ruházni 's neveltetni kénytelen, a' kevésnél is kevesebb: más részről, hogy a' közép-számítás gyakran olly tetemesen csal, mintamaz ismert példában, miszerint két utas egy vendéglőbe térvén ebéd idején, onnan egy óra múlva távoztukkor a'pinczér számolt két tál ételről 's a' fogadós azt hitte, hogy mindegyik vendég egy-egy tál ételt élvezett, holott egyik maga ette meg mindkettőt, a' másik étlen pihent 's tovább ballagott. Hányan vannak tanítóink közt, kik ez utóbbi utassal foghatnak kezet, hozzá lehet ehhez vetni ha meggondoljuk, miszerint a' nevezett 4'000,000 vfrlból 400 vfrt. van