Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-26 / 52. szám

ják aztán a* illy tanítót leendő tanítványi ? ! Is­kolánkivüli rongálásáról a' tekintélynek nem szó­lok. — Mindezek szomorú következményül isko­lában és iskolán kivül eszközlik a tanítói tekin­tély 's iskola alásülyedését, — *s a' rosz terjed, és terjed kiirthatlanul, mathematicai progressióval, iskoláink 's a' nevelés rovására. A' gymnasium gyöngeségét's következőleg az iskola alapjábani siilyedését, legnagyobb mérték­ben, a' tanítók alkalmazásában használni szokott 's használandó hibás rendszer okozza, —minek kell tulajdonítani a' tanítói készültség 's képesség hiá­nyát is. Darab ideig a' tanítói hivatalnak három évig tartóssága csak tett valami jót; mert bár ha­nyagabbul teljesíté is tisztét a' tanító utósó éveiben: de szerzett készültsége 's hivatali ügyessége a' ha­nyagságból eredt hiányokat csak helyrepótolá, — a1 mellett nem kellett az iskolai igazgatóságnak is minden évben kétségbeesni a' tanítók tevése iránt: hanem ez az egy évig tartó, minden évben változó,pályáját végzett, vagy sokszor nem is vég­zett, ennélfogva minden előleges készületnélküli, tapasztalatlan, — sőt, mondhatni, éretlen, — ifjak nyakára, sokszor hivatás ellenére, minden eset­ben pedig kellemetlen iskolai adóul feleröszakolt tanítóság mire viszi az iskolát és nevelést, csak az tudhatja, ki az iskola és nevelés ügyét figye­lemmel kíséri. És ha az illy figyetmezönek szíve van, 's szivében a' nevelés pártolásának, a' köz­ügy szeretetének, egyházunk és honunk fölvirág­zása reményének csak egy szikrája is él még : lehetlen keserű fájdalommal nem telni 'él keblé­ben annak tudására, hogy egyházkerületi gym­nasiumunk olly kezekre van bízva, hot a1 nevelés vesszeje igen könnyen az ifjúi szenvedély tüzé­nél fölgyúlt lángostorrá, a' tanítás szelíd igéje éles késsé, vagy a' tanuló termékeny kebléből minden életcsirát kioltó jégzáporrá válhatik. Igenis, már fölebb említém , miszerint jelesebb-tehetségű if­jaink közöl ritka, de ritka marad ben végezni a' hosszú tanulói pályát; minek következtében kény­telen az igazgatóság minden évben e* veszélyes elvet alkalmazni a' tanítók tevésekor : millyen «a«, ollyant kell tennünkaz alkalmazandó egyén pedig, gyöngesége tudalma mellett, illy önbizta­tással élni : n fae totem, talis ero.u — Alsóbb is­kolákban, hol könnyebb tanokkal, 's némelly ta­noknak csak elemeikkel kell foglalkozni, köny­nyebben megy; holott ki tagadhatná, miként mi­nél kisebb tárgyakkal kell bibelödni, és minél gyöngébb tanulókkal vesződni: annál nagyobb ügyesség, alkalmazkodás, belátás, türelem és ki­tartás szükség a' tanításban; de a'felsőbb iskolák­ban^' humaniorum-osztályokban,hol a1 száraz sza­bályok tanultalása, 's a' latin nyelv általi gyötrés helyett, mellyekben határozódott a' már említettem régibb tanrendszer, — egyéb is, t. i. életbehatóbb reálismeret - terjesztés, élethivatásra - vezérlés, életirány-jelölés , 's átalában a' scientiae at­tium humaniorum teszik az iskoták körét — tanuló padból egyszerre, minden tariítói készültség nélkül, tanszékbe ültetni ifjú embereket : nem a' termé­szet törvényének megtagadása-e ? Tanulónak és tanítónak, valamint növendéknek és nevelőnek lenni nem mindegy; nálunk pedig e'kettő egynek vétetik; mert itt, akár moraliter, akár physice te­kintjük, tanító a' tanulóval egy categoriába so­roztatik. 'S jelen körülményink közt nem is lehet máskép i de épen azért nem is lehet csodálnunk, ha e'viszonyból olly sok anomáliák és természetel­leniségék fejődnek, lebontásával minden nevelési elveknek ós sülyedésével az erkölcsi erőnek 's 'iskola hitelének. íját a' tanítói buzgóság, lelkesült­ség, jó kedv, és az áldást termő erély, mellyek egy jó tanítónak lételemei, mellyek nélkül a' ta­nító minden inkább, mint tanító, hol vannak ? Bi­zony nem csoda, hogy midőn az ifjú embert, cha­osba-halmozott ismereteivel, egy iskolába beta­szítják, hogy ott most már a' mit tanult, mint áz egyszeri doctorinas a' czérnára fűzött recepteket, olcsó pénzért és sovány kenyérért árulgassa; 's az ifjú ember azt sem tudja, jobb lábával lépjen-e be kathedrájába, vagy ballal; 's itt isméi, liogy egy bámuló tömeg elölt, mellynek minden tagja magasra emeli a' ferde nevelés következtében ki­nőtt szarvait, és semmit sem tud bölcsebben, mint tanítójánál magát tudósabbnak tartanr, annak hi­báit fürkészni, és ha nyelve megtévedt, vagy krétája a' táblán roszul fogott, kinevetni; vágy ha gyermeki hiúságának s bele öröklött elkapá­toltságának előbbi tanítójánál meg jobban hizeleg­ni, vagy vele komázni nem tud vagy nem akar — boszantani, vele daczolni; mondom, mivel az ifjú ember azt sem tudja, hogy kathedrájában «-n kezdje-e, vagy w-n; 's ezen módon, midőn a* szünteleni sántikálás ós bukdosások után egy vé­getlenül hosszú éven keresztül, fiatal erejének csaknem végkimerülésével, átkínlódolt, hálát ad Istenének, hogy legalább ép lélekkel megszaba­dúlhalott : illy körülmények közt, ismétlem, nem csoda, ha az iskola nem terem kivánt gyümölcsöt. De nem szólok többet, mert tartok tőie,hogyaz iskola sorsának elgondolásánál különben mérsékelt kedélyem hévre, *s ez túlságra ragadna: hanem, az okok és okozatok hosszas fejtegetésé helyett, kije­lentem utójára abbeli meggyőződésemet, miszerint hiszem, hogy ama halhatlan-emlékü Vdrady, ha ennyire ismeri iskolánk állását, használni akaró szelleme indításából, mindkét alapítványát határo­zottan a'czélra hagyja, hogy a'humaniorum-osz­tályokba állandó tanárok alkalmaztassanak;'s kije­lentem meggyőződésemet, miszerint hiszem, hogy a1 f. t. egyházkerületi gyűlés is, méltányolván az okokat 's belátván a1 sürgető szükséget, a' nagy­lelkű alapító szellemében, az alapítvány föltétlenül hagyott másik felét hasonló czél elérésére, 's ek­képen a' főiskola legnagyobb hasznára, fordí­tandja. Vikár János, ácsi néptanító.

Next

/
Oldalképek
Tartalom