Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-12-26 / 52. szám
ják aztán a* illy tanítót leendő tanítványi ? ! Iskolánkivüli rongálásáról a' tekintélynek nem szólok. — Mindezek szomorú következményül iskolában és iskolán kivül eszközlik a tanítói tekintély 's iskola alásülyedését, — *s a' rosz terjed, és terjed kiirthatlanul, mathematicai progressióval, iskoláink 's a' nevelés rovására. A' gymnasium gyöngeségét's következőleg az iskola alapjábani siilyedését, legnagyobb mértékben, a' tanítók alkalmazásában használni szokott 's használandó hibás rendszer okozza, —minek kell tulajdonítani a' tanítói készültség 's képesség hiányát is. Darab ideig a' tanítói hivatalnak három évig tartóssága csak tett valami jót; mert bár hanyagabbul teljesíté is tisztét a' tanító utósó éveiben: de szerzett készültsége 's hivatali ügyessége a' hanyagságból eredt hiányokat csak helyrepótolá, — a1 mellett nem kellett az iskolai igazgatóságnak is minden évben kétségbeesni a' tanítók tevése iránt: hanem ez az egy évig tartó, minden évben változó,pályáját végzett, vagy sokszor nem is végzett, ennélfogva minden előleges készületnélküli, tapasztalatlan, — sőt, mondhatni, éretlen, — ifjak nyakára, sokszor hivatás ellenére, minden esetben pedig kellemetlen iskolai adóul feleröszakolt tanítóság mire viszi az iskolát és nevelést, csak az tudhatja, ki az iskola és nevelés ügyét figyelemmel kíséri. És ha az illy figyetmezönek szíve van, 's szivében a' nevelés pártolásának, a' közügy szeretetének, egyházunk és honunk fölvirágzása reményének csak egy szikrája is él még : lehetlen keserű fájdalommal nem telni 'él keblében annak tudására, hogy egyházkerületi gymnasiumunk olly kezekre van bízva, hot a1 nevelés vesszeje igen könnyen az ifjúi szenvedély tüzénél fölgyúlt lángostorrá, a' tanítás szelíd igéje éles késsé, vagy a' tanuló termékeny kebléből minden életcsirát kioltó jégzáporrá válhatik. Igenis, már fölebb említém , miszerint jelesebb-tehetségű ifjaink közöl ritka, de ritka marad ben végezni a' hosszú tanulói pályát; minek következtében kénytelen az igazgatóság minden évben e* veszélyes elvet alkalmazni a' tanítók tevésekor : millyen «a«, ollyant kell tennünkaz alkalmazandó egyén pedig, gyöngesége tudalma mellett, illy önbiztatással élni : n fae totem, talis ero.u — Alsóbb iskolákban, hol könnyebb tanokkal, 's némelly tanoknak csak elemeikkel kell foglalkozni, könynyebben megy; holott ki tagadhatná, miként minél kisebb tárgyakkal kell bibelödni, és minél gyöngébb tanulókkal vesződni: annál nagyobb ügyesség, alkalmazkodás, belátás, türelem és kitartás szükség a' tanításban; de a'felsőbb iskolákban^' humaniorum-osztályokban,hol a1 száraz szabályok tanultalása, 's a' latin nyelv általi gyötrés helyett, mellyekben határozódott a' már említettem régibb tanrendszer, — egyéb is, t. i. életbehatóbb reálismeret - terjesztés, élethivatásra - vezérlés, életirány-jelölés , 's átalában a' scientiae attium humaniorum teszik az iskoták körét — tanuló padból egyszerre, minden tariítói készültség nélkül, tanszékbe ültetni ifjú embereket : nem a' természet törvényének megtagadása-e ? Tanulónak és tanítónak, valamint növendéknek és nevelőnek lenni nem mindegy; nálunk pedig e'kettő egynek vétetik; mert itt, akár moraliter, akár physice tekintjük, tanító a' tanulóval egy categoriába soroztatik. 'S jelen körülményink közt nem is lehet máskép i de épen azért nem is lehet csodálnunk, ha e'viszonyból olly sok anomáliák és természetelleniségék fejődnek, lebontásával minden nevelési elveknek ós sülyedésével az erkölcsi erőnek 's 'iskola hitelének. íját a' tanítói buzgóság, lelkesültség, jó kedv, és az áldást termő erély, mellyek egy jó tanítónak lételemei, mellyek nélkül a' tanító minden inkább, mint tanító, hol vannak ? Bizony nem csoda, hogy midőn az ifjú embert, chaosba-halmozott ismereteivel, egy iskolába betaszítják, hogy ott most már a' mit tanult, mint áz egyszeri doctorinas a' czérnára fűzött recepteket, olcsó pénzért és sovány kenyérért árulgassa; 's az ifjú ember azt sem tudja, jobb lábával lépjen-e be kathedrájába, vagy ballal; 's itt isméi, liogy egy bámuló tömeg elölt, mellynek minden tagja magasra emeli a' ferde nevelés következtében kinőtt szarvait, és semmit sem tud bölcsebben, mint tanítójánál magát tudósabbnak tartanr, annak hibáit fürkészni, és ha nyelve megtévedt, vagy krétája a' táblán roszul fogott, kinevetni; vágy ha gyermeki hiúságának s bele öröklött elkapátoltságának előbbi tanítójánál meg jobban hizelegni, vagy vele komázni nem tud vagy nem akar — boszantani, vele daczolni; mondom, mivel az ifjú ember azt sem tudja, hogy kathedrájában «-n kezdje-e, vagy w-n; 's ezen módon, midőn a* szünteleni sántikálás ós bukdosások után egy végetlenül hosszú éven keresztül, fiatal erejének csaknem végkimerülésével, átkínlódolt, hálát ad Istenének, hogy legalább ép lélekkel megszabadúlhalott : illy körülmények közt, ismétlem, nem csoda, ha az iskola nem terem kivánt gyümölcsöt. De nem szólok többet, mert tartok tőie,hogyaz iskola sorsának elgondolásánál különben mérsékelt kedélyem hévre, *s ez túlságra ragadna: hanem, az okok és okozatok hosszas fejtegetésé helyett, kijelentem utójára abbeli meggyőződésemet, miszerint hiszem, hogy ama halhatlan-emlékü Vdrady, ha ennyire ismeri iskolánk állását, használni akaró szelleme indításából, mindkét alapítványát határozottan a'czélra hagyja, hogy a'humaniorum-osztályokba állandó tanárok alkalmaztassanak;'s kijelentem meggyőződésemet, miszerint hiszem, hogy a1 f. t. egyházkerületi gyűlés is, méltányolván az okokat 's belátván a1 sürgető szükséget, a' nagylelkű alapító szellemében, az alapítvány föltétlenül hagyott másik felét hasonló czél elérésére, 's ekképen a' főiskola legnagyobb hasznára, fordítandja. Vikár János, ácsi néptanító.