Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-26 / 52. szám

ülteté Krisztus, a' keresztyén isteni vallás fáját, melly a' termőföldben megfogamzott, erős gyökereket vert és szétterjesztő ágait, mellyek árnyékában a' fold népei letelepedőnek. De miv^l azön föld, mellybe a' mag elliinteték, — az emberi szív tudniillik, — természeténél fogva nem egészen tiszta föld : megtörtént, hogy azon fája az új tanításnak rosz és káros nedveket is szíva be, és így keletkezett a' századök folyása alatt — nagyobbrészt csak az ápolók Y kertészek tévedése 's gondatlansága által — a' sok nemtelen kinövés, vagy rothadt, vagy keserű gyümölcsöket hozandó még a' késő maradéknak is. A' reformátorok látván ezt, herólcus haragban a1

fát megragadák is addigrázák, mignem a" századok ezen mérges gyümölcsei — a1

vakbuzgóság, tévedés 's önkény mind megannyi bizonyságai, — le nem hullának örökre. De a'mi illyen esetekben mindig: szokott történni, megtörtént itt is: a rothadt gyümölcsökkel tudniillik itt-ott egy pár egészséges is lehullott. De már nagyon is sokat beszéltem ; mégsem hizelgek magamnak, hogy Szabó úrban egy proselytát csináltam volna az oltárnak' Ha ez azonban mégís megtörtént volna, igen'nagyon örvendenék; ha meg nem történt, kénytelen leszek vigasztalást keresni Goethe ezen szavaiban: „Ueberzeugung soll mir'Nieüiand rauben ; Wer's bess«r weiss, der rmig es glauben'!" Sz te hl o András," dobsinai ev. pap. ISKOLA-ÜGY: Pipái gyfotiáslm 's teendőnk. A' Prot. E. és I. Lap czéljai közé tartozik az iskolák 's nevelés ügyét is tárgyalni, az itt-ott feltünedező hiányokon javítni, a'rejtélyek, 's némelly helyütt tán a' mysticismUs sötét leple alatt lappangó titkokat fölfedni, *s a' teendők ezreit elősorolni: szóval: a'kor igényei szerinte' tekintetben is haladni, 's azelmaradtakat, vagy elmaradozni szeretöket is haladásra bírni. E' czélnak' akarván megfelelni, nem szükségtelennek, söt igen is szükségesnek véltem e* helyütt a1

dunántúli f. t. eg\házkerület Pápán létező fötanodáj^tíoz csátoít. 's ugyanannak atyai gondviselése alatt álló, gymnMutyról néhány szót előterjeszteni. Nem újság az,'a* mit mondok, vagy mondani akarok; sokan tudják ezt, sőt vannak, kik jobban tudják nálamnál; de mivéf sokan hallgatnak, hol szólani, és hátravonulnak, hol tenni is kellene, — a' dolog pedig ollyan, mit mindenkinek tudni, 's minek következtében haladék nélkül tenni kell: illy esetben véteknek tartom hallgatni. Csupán azt kérem magamról megjegyeztetni, hogy e' czélomban jó szándoknál n

s az iskola jóllétének buzgó óhajtásánál egyéb érdek nem vezérelt. A' mult augusztusban Pápán tartatott sup. gyűlésre beadá a', Nra^'alapítvány feletti intézkedés 1 tárgyában működött tudós választmány nézetét, miszerint az alapít vány egyik fele fölött ki is mondatott a' határozat, de a'másik fele iránti ajánlata a' választmánynak, hogy t. i. fordítassék az a'hum'aniorum-osztályba, jelesül a'poétikába, állítandó rendes állandó tanár fizetésére, — nem fogadtatott el; mert az mondatott, hogy a' végrendelet csak főiskolaikathedráról szói — Itt jónak láttam előlegesen is némi észrevételt tenni. Hogy mi határvonalok különítik el a főiskolát a' gymnasiumtól, vagy meddig terjed, mindegyik köre, s miben különbözik e&fyik kaíhedra 1

s professor a' másiktól, vag-y ha mindegyik szükséges, mellyik szükségesebb mégis a' másiknál ? — erről én szólani nem akarok : de hogy főiskolát gymnasium, miként élőfát törzsök és gyökér nélkül nem képzelhetni; és bár külföldön az academiá más tért foglal is el physice, de hónunkban a' főiskola fogalmába a' gymnasiumé is befoglallalik, minthogy physice is egy tért foglalnak el; végre, hogy ama nagylelkű Várady, dicső alapítványával nem a' sup. akadémiának — a melly e' néven egyházunkban nem is létezik — sem a' pápai gymnasiumnak, hanem egyedül a' dunántúli egyházkerület főiskolájának, mellyben az egyházkerület gymnasiuma és akadémiája egy személyben létezik, akart és czélozott használni: erre,ugy hiszem,nem szükség commentar. Tisztelnünk illik ugyan az alapítónak a' végrendeletben nyilatkoztatott akarata sérthetlensége fölötti éber őrködést; de egyszersmind ovakodnunk kell mindentől, mi betiimagyarázgatásra vezetne. Fődolog itt felfogni a' boldogult alapító dicső czélját és szellemét; — ö használni akart a* legsükeresebben; és hasonlag mi is csak ügy használandunk a' legsükeresebben, ha, felfogván magasztos akaratát, a" főiskola legnagyobb hasznára fordítjuk alapítványát. Él keblémben a1

meggyőződés, és velem együtt mindenkiében, ki a1

főiskola boldogságát szívén hordozza, azon hitre nézve* hogy dicső emlékű Vára,dynk örömmel csatolandja alapítványa mellé mennyei hónából is áldását, ha azt a' sülyedt gymnasium fölemelésére, 's ez által a'főiskola legnagyobb hasznára fordítandjuk. Ellenkező esetre, bár próféta nem vagyok, de ki kell mondanom, miszerint félő, hogy ama nagyszerű alapítványnak igen kevés hatása leend, 's nem termend annyi áldást, mennyinek termésére azt a' nagylelkű alapító szánta. Legnagyobb mértékben használandunk tehát a1

főiskolának ugy, ha a' humaniorum-osztályokba rendes állandó tanítókat, vagy mivel az alapítványból csak egy kathedra alapja kerül ki, jelen körülményiek közt, legalább a' költészetibe, állandó tanítót helyezendünk. Mert az eddigi rendszer, miként e' Lapok ez idei 30-ik számában is egy ügybarát állal megjegyeztetek, káros, melly mialt a' gymnasium 's általa a' főiskola nem hogy I emelkednék, söt fokonként alább siilyed. — Igen-