Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-19 / 51. szám

Cedens pap fizessen, igen természetes ; valamint az is, hogy annak bőrét a' tractus lehúzni nem fogja, hanem határidőt enged. De hogy bárki a' fizetést évekről évekre halaszsza,vagy még inkább hogy soha napján fizessen, 'segy egész testületet évekig úsztasson : azt, véleményem szerint, a' tractus, épen azért, mert loyalis, mert humánus, meg nem engedheti, megengedni nem fogja. Neki, mint kormányzó testületnek, tiszteben áll, a' határozatoknak, minden törvény- engedte módon, — ha más nem használ, brachiummal is, — sikert eszközleni. Ha ezt teszi, ha ezt részrehajlás nélkül mindenki, pap, nem-pap irányában teszi: akkor humánus; nem, mint értekező véli, akkor, ha paptársa iránt annyira részrehajló, hogy annak személyének a' határozatot, törvényt, a' közügyet feláldozza. Ez furcsa egy fogalom a' loyalítás's humanitásról. A' Krisztus ugy verte ki a1

galambárusokat 's pénzváltókat a' templomból: de hogy öt ezért illoyalisnak, inhumanusnak tartaná értekező, nem hihetem. Mi az özvegyi pénztárt illeti: majd tanakodjunk annak létesítése módjáról, ha Isten akarandja 's élünk, — ez egyet jegyezve meg most, hogy vesz, nem vesz abban részt öreg, ifjú, veteranus, initians , — nem , mint értekező tartja , (vagy tán nyomda hibája?!) initiens: részemről amaz egyházi páriákat, az iskolatanítókat, sem akarom kihagyni a* számításból; mert ők is egyházi hivatalnokok, mikép mi; — mert segélyre jobban szorultak mint mi; — mert róluk senki sem gondoskodik, hanemha mi. Az előadottakból kijővén, hogy másról beszél értekező, mint beszélnie kell; hogy kegyévi határozat az, minélfogva ö is fizetésre szoríltatik, nem pedig özvegy-pénztári indítvány : világos, hogy először értekező,akarva nem akarva nagyon tévelyeg, 's kik neki vakon hittek, tévelypgteti; hogy 2-szor feljajdulása 'sütött lármája nemcsak igazságtalan, hanem méltatlanul sértő is, —mire ha békés természetem, méginkább az olvasó közönség iránti tiszteletem, 's az értekező iránti köleles kiméletem engedné: hozzá illő durva modorban felelhetnék. Igy elégnek tartva kimutatni .mit kelle, befejezem válaszomat az értekező- 's társaihozi azon fölszólítással: Vous n'avez qú' á payer, et obéir; 's az értekezőhezi e1

szíves kérelemmel: hogy jövőben embertársa, annyival inkább egy testület irányában meggondolóbb 's igazságosblegyen.E^y egész testületnek a' közvélemény előtti illy vagy olly állása sokkal kónyesb, a' közügy tekintetéből sokkal fontosb, hogysem azt, bár nem rnalitiáb >1, de gondatlanságból, vagy elfogultságból koczkáztatni lehetne. Ki egyeseket, méginkább ki egész testületet ad át a' világ Ítéletének: nem elég annak azt mondjákra í'p.tni, miről legtöbbször igaz ez az állítás : En generál on dit est la préfaee du mensonge. Hiteles, megczáfolhatlan okadatokkal lépjen elö . különben mint rágalmazó tűnik föl előttem. Nem meniseg az, mivel sokak illy tényeket mentegetni elég szerénytelenek : mi a' gyanúsítás korában élünk. Nem nekünk kell a' világ után, hanem ennek mi utánunk menni. Ha a' só megizetlenül, mivel sózatik meg?! Ám állítsa pelengérre értekező, — ha illyesmiben gyönyörét találja, — azt, kit tetszik, — egyest vagy testületet: de csak ugy, ha megérdemli; különben annak becsülete legyen előtte sérthetlen. Peremartoni Nagy Zsigmond. II. T. Szilágyi Antal úr, a' f. évi Prot. Egyh. 's Isk. Lapokban, már kétszer állott síkra, 's mind a' kétszer — szeretem hinni — nem annyira erős meggyőződés, mint önérdekből, a' k. somogyi e.megye özvegyi pénztárának — így nevezi — „indítványát" támadja meg. Legközelebb az említett Lap 38-dik számában, nemcsak a'maga által is hosszúnak bevallott prologban, hanem az egész zavart szövegben hetethavat össze-hord. . . beszél Szemere, Simonides, simonia , Pap István, Fogarasi, Kölcsey, római régiségekről és még Isten tudja, miről ? egy szóval : egész Conversations-Lexicont ír , de még dalol is , csakhogy andalító édes hangjával az olvasót arra nyerje meg, hogy az helyeselné, ha ö fizetni nem akar. — így van a?., mikor az ember csúsztatni akar, *s kétségbe-esett ügyet oltalmaz ! Én, hogy helyes ítéletet lehessen hozni, megmondom, mi ok indította a'k. somogyi e.-megyét arra, hogy a' kegyelem-évről, 's annak folytában a' papözvegyi pénztárról a'fönt-álló gyakorlat szerint intézkedjék? Van a' dunamelléki e.-kerületnek — a'többek közt — illyen csudálatos szabálya, vagy statutuma : „A' rendes pap halála után a' tractusnak van joga fél, a' superintendentiának szinte fél, ós így a' kettőnek — a' nép kívánsága hozzá-járultával (!) egy egész kegyévet adni."*) így tehát, mivel az az év, mellybe a' pap bele-hal, még nem kegyelem-év, hanem a' papnak rendes szolgálati éve : gyakran megtörténik, hogy az egyház, a' pap halála után, szinte két egész évig is a' pap-Jakban maradt árva csalid által tartott és fizetett káplán hivatalos szolgálatával láttatik el. Látta a k. somogyi e.-megyei elöjáróság, hogy az illyen két év az, melly a' leggyalázatosabb korteskedés 's legaljasb népkegy-vadászásra nyit tágas kaput, mind az árva család, mind a' káplán részéről. Úgy van. A' meghalt pap vagy öreg, vagy javabeli, fiatal. Ha öreg: leányai, — ha ifjú: özvegye csinálnak kinézéseket. A' káplán hiába *) Ebből sokszor az lett, hogy a' kinek a' tractus adott fél kegyévet : nem adott hozzá a' kerület — ha a' család rá szorult is — másikat. Megesett az is, hogy mind a' tractus, mind a' kerület akart adni : de az egyház nem fogadta el. Sok volt a' visszaélés t K. D. 51 •