Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-12 / 50. szám

A"1 hegyek rengetegséget, És egész föld kerekségét Hatalmával körül-karolja. Övé a' tenger, a-1

mellyet Partokkal gátak közé vett, — A"1

szárazt is ő teremtette: Neki azért térdet hajtsunk, Nevére áldástsot^ajtsunk, Kitől menny, föld a1

léteit vette. Nekünk is ő Atyánk, Urunk, Kezének mívei vagyunk, Bennünk hordjuk lelke szikráját. Oh 1 fussuk ugy ez életet, Hogy ha majd sírunkba fekter

t, Megláthassuk-mennyben orezáját, XCVJ. zsoltár. Énekeljen ajka mindennek ••*. Uj éneket a? nagy Istennek ! , ő róla zengedezzetek Minden népek és nemzetek, Kik felett nap és hold átmennek 1 tv _ » Ezer oltáron égjen tömjén E' felségnek, egész föld szinén ; < f

Minden szem őtet keresse, Minden szó nevét hirdesse, Egész földet hangja betöltvén. -. * Jertek! menjünk az Ur elébe, Szentségének lakóhelyébe, Kérvén lelkünk üdve végett, Tegyünk neki tisztességet, Nyújtsunk hozzá áldozatot be. , XCIX. zsoltár. Az Ur országol; Ha szól, parancsol, — A' nép megrémül TekintetétüL Ha karja eget Felettünk dörget: Reszketve rengenek ; E' földön mindenek. Nagy az Úr Isten Dicsőségében ; Nincs ollyan erő, Melly töle nem jő. ! Imádják őtet, Kiket teremtett Ott fenn és ide lent, Mert az ö neve szent. Istent áldjátok, Magasztaljátok J Hulljon térdére Minden nevére 1 0 róla szóltak, Kik hajdan voltak, De már elpihentek, Sok bölcsek és szentek BaksayDániel. VEGYES KÖZLEMÉNYEK, Belföld: Halálozások Tizenegyed hó 25-dike nemcsak ev. főtanodéra, hanem a' hazára nézve is szomorú nap vala, mert t. Benedikty János hült tetemeit az 3rök nyugalom helyére kisértük ki. Mi, kik a' holdogultnak erős, megtörhetlen lelkét ismertük; kik őt még pár nappal azelőtt tanítói székében láttuk: hirtelen halála hirét mint ijesztő álomképet fogadtuk, — de a' valóság nem volt álom. Nehezen van tudományos intézet e' hazában, melly több veszteséget szenvedne halál által, mint az ev. fötanoda Késmárkon. Mintegy 18 év alatt nyolczan temetlettek el, tehát az öszszes tanári kar kihalt ezen rövid idő alatt, 's benne mind fiatal, vagy. legjobb korában levő, az egy Mihályik Dánielt kivéve, volt. — Benedikty János 1819. óta volt itt nyilvános tanár; 1824 — 1840. a' történeteket, országrajzot és szépségtant, 1840. óta pedig a'bölcseimi tanokat kitűnő sikerrel tanította. A' megholtnak buzgósága, egyenessége ós igazságszeretete bizonyosan eleven emlékezetben van mindazoknál, kik vele érintkeztek. Ö korán jutván.hivatalba, még számos évig látszott nemcsak a1

bölcselmet, hanem bölcseséget is taníthatni. A' boldogult született 1795., Nagy-Libercsen, Nógrádmegyében; tanulmányait Késmárkon végezte, mert Pozsonyban csak rövid ideig tartózkodott.; 1817., a1

jénai egyetembe ment, hol akkor a' nagy hírben álló Fries bölcselő volt, többek között, tanítója. Innen lett, hogy Benedikty ugy tanításaiban, mint mindenütt Kant tanítványa fvala. Jenából hivatott Késmárkra eleinte a* syntaxis osztályába, mellyből 1824., a' felsőbb osztályokba tétetett át* Most sírban nyugszik, a' fötanoda mély bánatára, melly benne erős oszlopot vesztett el. — Lengjen béke hamvaira! Hunfalvy Pál. — — — Nov. 24-kén végezte földi életét egy igen agg 's hivatalában megőszült férfiú, a' Pest megyei ev. ag. vallás-tételt köv. esperességi iskolatanítók Nestora, néh. Dobronyovszky János, élte 79-dik évében. Tanítói hivatalt 53 évig viselt, 3 évig a1

pilisi — mint segéd, — 50 évig pedig a' péteri gyülekezetben, mint rendes tanító. Öt azon kevés halandók, fontos 's egyszersmind terhes hivatalt viselő boldogok közé számíthatjuk, ki, kiváltképen öregebb korában, változhatatlan ép egészséggel 's testi erővel birt, ngy annyira, hogy hivatalát, néhány napot kivéve, örömmel 's szorgalommal viselhette halálig* A' péteri gyülekezetnek egész most élő nemzedéke, néhány öregebbet kivévén, az ö tanításában részesült, — őt, mint második atyjokat 's hív tanítójokat, mindnyájan tiszlelék. Mint család-atya nem kevésbbé szerencsés volt; 3 fija : Károly, Lajos 's János öröme valának, kik igazi szeretettel viseltettek agg atyjok iránt. A* legöregebb, a1

szécsényi ev. gyül. lelkésze's levitája, mihelyest a" szomorú hír atyja súlyos gyengélkedéséi-öl hozzá érkezett, nem késett édesatyja