Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-12 / 50. szám

esetet — protestánsokká lenni, — katholikus szülék, kiknek még- 18 évet el nem ért gyermekeik vannak : nem fognak-e ezek visszarettenni szándékuktól annak meggondolása által, hogy ők ezen lépésnél fogva, melly őket a' prot. egyházba vezetné által, félig-meddig elszakadnak egy, más felekezetben maradandó kedveseiktől ? — Férjhez-megy a' leány, 's így elérte az időpontot, mellynél vallását meggyőződése szerint szabadon változtathatja ; egy év múlva legtöbbször anyává lészen. Vájjon el fog-e ekkor vallás-tekintetben szakadni csecsemőjétől, kiben még önvérének melege párolog? — És vájjon illy esetekben, midőn a' vallásos meggyőződésnek a' szülei hő indulattal kell harczot vívnia, függetlenül marad-e a' lelkiösmeret, mellynek vallás dolgában megkötözöttnek lennie nem lehet, nem szabad? — Még itt fenmaradnának azon fi-nemüek, kik a' 18-dik évet elérték, Ki nem látja, hogy e' tekintetben is — nem említve az élet különféle viszonyaiban rejlő akadályokat — legfelebb 5 — 6 évek hagyatnának fel az áttérési szabadság gyakorolhatására ? — 'S így gyakorlatilag véve a' dolgot, egy nőnek, egész életében csak egy kurta évre, a'fi-nemüeknek 5-^-6 évre volna szorítva vallás-szabadságuk ! azon szabadság, mellyet évekhez kötni a' lelkiösmérefen elkövetendő legerőszakosabb zsarnokság nélkül nem lehet.— Én nem mondom, hogy a1

Yen. klérus, ezen eljárásaiban^ a' maga javára jól számolni nem akart volna: de azt Isteny

ember előtt mondom, hogy számítása kivül-esik a' törvényhozás számításainak határán. Azonban szabad legyen egész tisztelettel kérdeznem: hogy akkor, midőn a'ven. klérusa' kuth. egyházba áttérő protestánst, minden korra való tekintet nélkül, átfogadni — mi ellen nekünk semmi kifogásunk — nem kétkedik : mi okon adja meg önmagának, mit tőlünk megtagadni helyesnek talál ? Azon előjognál fogva talán, mellyel egyháza egyházunk felett dicsekedhetik ? Ezt nem hihetem ; mert a' ven. klérus bölcsesege minden bizonynyal belátja azt, hogy ha az állödalom ad is valamelly egyháznak polgári előjogokat : ezeket az egyház, fensőbb természetének magas fogalmánál fogva,lélek-kényszerítésre föl nem használhatja. - Vagy talán attól tart a' ven. klérus, hogy, ha az áttérési törvényt a' czélba-vett utölí' nem veszi gyakorlatba, ugy majd a' végrehajtó hatalom által kötelesség-mulasztással fog vádoltatni 's kötelessége teljesítésére utasíttatni ? Én teljesen meg vagyok győződve, hogy az a' bölcs és igazságos fejedelem, ki magos királyi székéből a' lelkiösmereti szabadság és vallási viszonyosság szent szózatát hangoztatta különbözöhitü alattvalói közé — örök hálára kötelezöleg — széllyel, soha sem fogná rosz néven venni a' ven. klérustól, ha az áttérési törvény körül is a' viszonosság szabályait tartaná szemei előtt. Mindezek után arra kérem egész tisztelettel és keresztyéni szeretettel a' magyarhoni ven. klérust, ho»y dicséretes buzgalmának hevével maradjon saját egyháza szent határaiban, 's annak égető erejét ne éreztesse azokkal, kik lelkiösmereti meggyőzödésöknél foüva más egyházban keresnek és találnak lelki nyugalmat és idvességet! Kérem erre az Isten szent nevében, ki elölt nincs személyválogatás, s minden nemzetségből kedves az, ki öt féli és igazságot cselekeszik. Kérem erre a' Krisztus szent nevében, ki tanítványait arról kivánta megismertetni, ha egymást szeretendik. Kérem erre a' magyarnemzet nagy nevében, hogy főkép most, midőn e'nemzet, dicső királyától vezettetve, egyesült erővel közlekedési utakat létre-hozni készül, — utakat, mellyek a1

haza legtávolabbi lakóit is egymáshoz közel hozzák, 's együtt, egy czélra összetartsák: ne válaszsza el egymástól az egy haza gyermekeit azon vallás által, mellynek végczélja a1

szentek egyessége. De kórem erre a' tisztelt klérust saját érdekében is. Én nem hiszem, hogy azon súrlódások, mellyeket túlragadott buzgalmánál fogva a' haza minden részében, 's magokban a' törvényhozás termeiben is előidézett, reá kellemetlenül ne hatottak volna. Igaz, azzal vigasztalta ezek között magát: szenvedni a' szent ügyért kötelesség, 's egyszersmind dicsőség. Ugy van! de szabad legyen kérdenem : Vájjon a' kath. szent vallás, mellynek fentartása, virágoztatása a' klérusnak legfőbb kötelessége, — ezen szent vallásnak hittanai, szertartásai megvoltak-e valaha támadva a' törvényhozási termekben ? A' kedvetlen szóviták sértegetései nem egyenesen magára a' ven klérusra voltak-e viszonyozva ? és pedig nem azért, hogy szent egyháza mellett buzgókodott: hanem azért, mert a' kath. egyházhoz nem tartozókat vallásuk szabad gyakorlatába bebocsátani nem akarta. Bizony a' törvényhozás mindenkor távol volt, 's mindig is távol leend attól, hogy a' r. katholika vallás szent jogait — ha a' ven. klérus nem őrködnék is azok felett — legkisebb részben is csonkítani kívánná.Ennek főfeladata volt: hárommillió nem római katholikus keresztyén magyarok lelkiösmereti szabadságának eszközlése. Vagy talán épen ebben találta sérelmét a' ven. klérus? Ezt csak fájlalni, s különösen a' ven. /klérus érdekében mélyen fájlalni lehetne. Mert, ha a'"tisztelt klérus még most azon megyözödésben találna élni, hogy aT

protestánsoknak csak létezése is reá nézve sérelem, 's ezen meggyőződésénél fogva arra érezné kötelezettnek magát, hogy a' protestantismust megszüntesse, kiirtsa : ugy századok, sót örök idők nehéz harczaival kellene szembe-szállnia. Sokkal inkább megnövekedett már a' protestánsok száma, hogysem azok ellen kiírtási hadat jó szerencse reménységével kezdeni lehetne. Ötvennyolczmillió protestáns kebeléből az ott meggyökerezett vallási hitet em-50 •