Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-05 / 49. szám

lítása árt szerzőnek. 10Í. )• „Ha jónak látod is elvenni boldogságunkat: a'benned való hitet, bizalmat ne vedd el." A' boldogság aligha bibliai értelmű ilt, mert azt sem a' moly meg nem eszi, sem a' rozsda meg nem emészti. 103.1. „Isten, adj hitet, melly, bár elménk megfogni nem bir, tisztán ismerjen tégedet." Ellenmondás. .109. I. „Fogadj minket kegyelmedbe, ha neked széni életet, kegyességet Ígérünk." Még ez nem elég a' kegyelemre, mert könnyen megeshetik a' magyar példabeszéd : ígérd meg, ne add meg. 'stb. Bár azonban, mint fönebb érintők, sz. igen nehéz feladásának nem felelhetett is meg egészen : minden esetre sok érdeme van az arra törekvésben is. Ezenkül nagy érdeme azon vigyázat is, mit eddigi legjobb könyörgés-irókről sem lehet elmondani, hogy a' babonára hajtó boszorkánysereget száműzte munkájából. A' kisértet-hivésre olly igen hajlandó nép előtt ildom az illyekröl hallgatni, mert a' Jézus is elvette hatalmát, 's bár nemcsak a' reformátorok, hanem az ujabb theologok: Neumann, Stehelin, Böhm, Méhl, Zollikofer, Kármán, Eresei, Ferge 's még a1

derék Báthory, Tormási, Szikszai György is szerepeltetik őket, hogy ordítva körüljárnak, mint ^az oroszlán, keresvén, kit elnyeljenek: helyesen telte sz., hogy őket az alvilágba száműzte. Különösen dicséretet érdemel sz. azon folyékony, szép nyelvért, melly imáiban uralkodik, hol még a'szónoki szépítésekre, fül ítéletére is sokat hallgatott. Azt azonban alig lehet nyelvtanilag 's szófüzésileg említetlen hagyni, hogy új könyörgéseiben a'régi, túlhosszu szókat egészen meghagyta. 53.1. „Bölcseséged megfoghatatlan a' természetben, jóságod kibeszélhetetlen gondviselésedben." E' hat szó majd egész három sort foglal el. Lehetett volna a' sok -atatlan, -etetlenség vég helyett -atlan, -etlen már megszokott végeket botrány nélkül használnia. E' mellett Szikszai, kit igen jól telte sz., hogy szem elölnem tévesztett, az illyen végzeteknél : természetben, gondviselésedben — a' fülnek igen kedvezöleg változatosságot gyakorolt, vastag a, o, u hangzókat e, ö, ü gyengékkel cserélgetett,— igaz,néhol egész a'saturalioig. — Szófüzésileg az elül hátul ragasztó birtokos előszókkal 's végekkel is takarékosabban bánhatott volna sz., annyival inkább, hogy a' sok „a' te — d, mi atyánk, a te akaratod" germanismus-, graecismusra mulat, 's valóságos, de szükségtelen szószaporítás. Ezért hagyják sokan el az elöragokat még az,ugy mondásban megrögzött úri-imában is. Amaz ellenvetés, hogy erőt adnak azok a* szónak, nem áll; mert a' görög, latin, német is ad erőt a1

szónak, mégis csak egyszer teszi ki a' birtokos ragot, nyelve természete szerint elül: tegyük ki mi, nyelvünk természete szerint, egyszer, — utol. Egyébiránt ezért az öreg urak még inkább fogják szerzőt szeretni, *s mit én árnynak irélek, ők fénynek veszik, 's meglehet, nekik lesz igazuk. Egyébiránt ne is késsenek megszerezni a' sok tekintetben jeles könyvet; mert szép velinen, a' Szikszai pozsoni nyomtatásánál sokkal nagyobb betűkkel, 's annyi szép eszme-, gondolattal van az telve, hogy iíju és öreg szolgatár— saim azt egyiránt czélszerüen használhatják. Kenézy Lajos. EMLÉK-TÁRCZA : A* kuDSzentmiklósi reform, egyház eredete 's személyzete. (A' kunszentmiklósi reform, egyház jegyzökönyveiből.) Föl! ha óhajtjátok egyházlok honi történeteinek csarnokát díszben emelkedni látni, — tisztítsátok az urakat, egyengessétek az ösvényeket egy majdan eljövendő erösbnek előtte; — föl! meszet és követ, fövényét és szegeket és szálfákat, nyers anyagot eló a' közerővel épülendő közházhoz!! — adatokat a' historikusnak a' haza n inden vidékéről, — adatokat az egyház kül - és beléletéről, örömeiről és könyűiről, — adatokat, habár töredékeseket, habár egyetlen jellemvonásból, egyetlen biztos évszámból, egyetlen elfeledett névből állókat! — Lugossy. A' kunszentmiklósi reformata avvagy helvelica confession levő ekklézsiának, reformatio idejében lett fundáltatását, az ilt lakott 's elmúlt nemzetségnek orális tradiliója szerint, a' mostani élő lakos reformata nemzetség állhatatosan bizonyítja. Mellyet ezen a' földön sok esztendőkig tartó török birodalom is nem háborgatott, de ekklézsiai szabadságában megtartott. Ennek territóriumában nem is találtatnak római kalholica vallást néző monumentumok, faragott képek 's egyebek. De mégis ezen reformála ekklézsiának régiségét nyilván bizonyílja Ur Krisztus asztala vacsorájához szenteltetett, 's azután Földvári András költségével megbövitetett 's ujítatolt pohár és ezüst aranyos tálacska, mellyre az 1644-dik esztendő van metszve. Bizonyítják végre az egymás után következett régi 's ujabb 1.1. prédikátorok , kik ezen reformata ekklézsíában Isten beszédének hirdetésében 's lelkipásztori hivatalokban foglalatoskodjanak 's szolgáltának. Kik közöl sokaknak neveik, az régi nemzetségtől, az mostani időbelieknek az sok revoluliók miatt által nem adatlalhaltak, még is mind azonáltal régi időbeliek közöl is az 1626-ik */. ezerhatszázhuszonhatodik esztendőtől fogva mindeddig az ideig szakadás nélkül való seriesben laistromban nekünk tudtunkra adattattok, kiknek neveiket, esztendők szerint való szent szolgálatjókat, a' következő paginán feljegyeztünk; úgymint : Prédikátorok : Kis Sallai Gergely 1626 — 1627. Mohácsi István 1628—1651. Decsi János 1652—1672. Vecsei István 1673 — 1680. Ungvári István 1681 — 1683. i Iskolai rectorok Enyedi Miklós. Debreczeni János. Kisari István. Komáromi János. Szabó Matthé. Dalocsa Gergely.