Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-05 / 49. szám

lítása árt szerzőnek. 10Í. )• „Ha jónak látod is elvenni boldogságunkat: a'benned való hitet, bi­zalmat ne vedd el." A' boldogság aligha bibliai értelmű ilt, mert azt sem a' moly meg nem eszi, sem a' rozsda meg nem emészti. 103.1. „Isten, adj hitet, melly, bár elménk megfogni nem bir, tisztán ismerjen tégedet." Ellenmondás. .109. I. „Fogadj minket kegyelmedbe, ha neked széni életet, kegyességet Ígérünk." Még ez nem elég a' kegyelemre, mert könnyen megeshetik a' ma­gyar példabeszéd : ígérd meg, ne add meg. 'stb. Bár azonban, mint fönebb érintők, sz. igen ne­héz feladásának nem felelhetett is meg egészen : minden esetre sok érdeme van az arra törekvés­ben is. Ezenkül nagy érdeme azon vigyázat is, mit eddigi legjobb könyörgés-irókről sem lehet elmondani, hogy a' babonára hajtó boszorkány­sereget száműzte munkájából. A' kisértet-hivésre olly igen hajlandó nép előtt ildom az illyekröl hallgatni, mert a' Jézus is elvette hatalmát, 's bár nemcsak a' reformátorok, hanem az ujabb theo­logok: Neumann, Stehelin, Böhm, Méhl, Zolliko­fer, Kármán, Eresei, Ferge 's még a1 derék Bá­thory, Tormási, Szikszai György is szerepeltetik őket, hogy ordítva körüljárnak, mint ^az orosz­lán, keresvén, kit elnyeljenek: helyesen telte sz., hogy őket az alvilágba száműzte. Különösen di­cséretet érdemel sz. azon folyékony, szép nyel­vért, melly imáiban uralkodik, hol még a'szónoki szépítésekre, fül ítéletére is sokat hallgatott. Azt azonban alig lehet nyelvtanilag 's szófüzésileg említetlen hagyni, hogy új könyörgéseiben a'régi, túlhosszu szókat egészen meghagyta. 53.1. „Böl­cseséged megfoghatatlan a' természetben, jósá­god kibeszélhetetlen gondviselésedben." E' hat szó majd egész három sort foglal el. Lehetett volna a' sok -atatlan, -etetlenség vég helyett -atlan, -etlen már megszokott végeket botrány nélkül használnia. E' mellett Szikszai, kit igen jól telte sz., hogy szem elölnem tévesztett, az illyen vég­zeteknél : természetben, gondviselésedben — a' fülnek igen kedvezöleg változatosságot gyako­rolt, vastag a, o, u hangzókat e, ö, ü gyengék­kel cserélgetett,— igaz,néhol egész a'saturalioig. — Szófüzésileg az elül hátul ragasztó birtokos előszókkal 's végekkel is takarékosabban bánha­tott volna sz., annyival inkább, hogy a' sok „a' te — d, mi atyánk, a te akaratod" germanismus-, graecismusra mulat, 's valóságos, de szükségtelen szószaporítás. Ezért hagyják sokan el az elörago­kat még az,ugy mondásban megrögzött úri-imában is. Amaz ellenvetés, hogy erőt adnak azok a* szó­nak, nem áll; mert a' görög, latin, német is ad erőt a1 szónak, mégis csak egyszer teszi ki a' bir­tokos ragot, nyelve természete szerint elül: te­gyük ki mi, nyelvünk természete szerint, egy­szer, — utol. Egyébiránt ezért az öreg urak még inkább fogják szerzőt szeretni, *s mit én árnynak irélek, ők fénynek veszik, 's meglehet, nekik lesz igazuk. Egyébiránt ne is késsenek megszerezni a' sok tekintetben jeles könyvet; mert szép ve­linen, a' Szikszai pozsoni nyomtatásánál sokkal nagyobb betűkkel, 's annyi szép eszme-, gondo­lattal van az telve, hogy iíju és öreg szolgatár— saim azt egyiránt czélszerüen használhatják. Kenézy Lajos. EMLÉK-TÁRCZA : A* kuDSzentmiklósi reform, egyház eredete 's személyzete. (A' kunszentmiklósi reform, egyház jegyzökönyveiből.) Föl! ha óhajtjátok egyházlok honi történeteinek csar­nokát díszben emelkedni látni, — tisztítsátok az ura­kat, egyengessétek az ösvényeket egy majdan eljö­vendő erösbnek előtte; — föl! meszet és követ, fövényét és szegeket és szálfákat, nyers anyagot eló a' közerővel épülendő közházhoz!! — adatokat a' historikusnak a' haza n inden vidékéről, — adato­kat az egyház kül - és beléletéről, örömeiről és kö­nyűiről, — adatokat, habár töredékeseket, habár egyetlen jellemvonásból, egyetlen biztos évszámból, egyetlen elfeledett névből állókat! — Lugossy. A' kunszentmiklósi reformata avvagy helvelica confession levő ekklézsiának, reformatio idejé­ben lett fundáltatását, az ilt lakott 's elmúlt nem­zetségnek orális tradiliója szerint, a' mostani élő lakos reformata nemzetség állhatatosan bizonyítja. Mellyet ezen a' földön sok esztendőkig tartó tö­rök birodalom is nem háborgatott, de ekklézsiai szabadságában megtartott. Ennek territóriumában nem is találtatnak római kalholica vallást néző monumentumok, faragott képek 's egyebek. De mégis ezen reformála ekklézsiának régi­ségét nyilván bizonyílja Ur Krisztus asztala va­csorájához szenteltetett, 's azután Földvári An­drás költségével megbövitetett 's ujítatolt pohár és ezüst aranyos tálacska, mellyre az 1644-dik esztendő van metszve. Bizonyítják végre az egymás után következett régi 's ujabb 1.1. prédikátorok , kik ezen refor­mata ekklézsíában Isten beszédének hirdetésében 's lelkipásztori hivatalokban foglalatoskodjanak 's szolgáltának. Kik közöl sokaknak neveik, az régi nemzet­ségtől, az mostani időbelieknek az sok revoluliók miatt által nem adatlalhaltak, még is mind azon­által régi időbeliek közöl is az 1626-ik */. ezer­hatszázhuszonhatodik esztendőtől fogva minded­dig az ideig szakadás nélkül való seriesben lai­stromban nekünk tudtunkra adattattok, kiknek neveiket, esztendők szerint való szent szolgálat­jókat, a' következő paginán feljegyeztünk; úgymint : Prédikátorok : Kis Sallai Gergely 1626 — 1627. Mohácsi István 1628—1651. Decsi János 1652—1672. Vecsei István 1673 — 1680. Ungvári István 1681 — 1683. i Iskolai rectorok Enyedi Miklós. Debreczeni János. Kisari István. Komáromi János. Szabó Matthé. Dalocsa Gergely.

Next

/
Oldalképek
Tartalom