Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-05 / 49. szám

vizsgálásának általános eltiltása eredményeztetik. A' panasz, mellyet ilt Felségednek alyai kegyelmes színe elölt kiöntöttünk, keseredett keblekből fakadt fel; annál inkább keseredeltekböl, mivel iskoláink törvényadta szabad használatát akkor kényszerülünk új tilalommal igy megtámadva látni , midőn az előbbi korlátozó lilalom megszüntetésének, Felséged előtt levő könyörgésünk következtében, reményteljesen nézünk eleibe ; akkor kényszerülünk azt látni, midőn egyetemes vallásügyi sérelmeink dicsőén megkezdett orvoslásának teljes bevégeztetését várjuk; várjuk az e' tárgyban országosan fölterjesztelt törvényjavaslat minden czikkeinek, a' közelgő országgyűlés alkalmával Felséged általi törvénynyé szentesíltetését; mi hogy haladni,anynyival inkább elmaradni nem fog: arróJFelségednek ez ügyre vonatkozólag kegyelmesen nyilvánított magasztos elvei, mint szintén a' legújabb tarvényekben tettlegesen is kitűnt kegyelmes hajlama, biztosítva kezeskednek. Addig is azonban, míg e* remény teljesülne, hódoló alázattal könyörgünk Felséged előtt, hogy az előterjesztett tilalmat elenyésztelni, e' tilalom állal is fenyegetett jogainkat épségben fentartatni, mint szentséges hivatásánál fogva a" törvények legföbböre, kegyelmesen méltóztassék 'stb. ISKOLA-ÜGY. 4' körmöczbányai evang. progymnasium. Nemcsak az emberiség történeteiben, de közéletünkben is sok jelenetre akadunk, mellyek látására vagy hallására lelkünk elszomorodik eleinte, — de azután ismét, a' zivatarok után kitisztult napként, a'multat elfelejtvén, mosolyog kibékült arczával. — Ki nem szánta meg Róma "s a' tribünök estét: de kinek szíve nem lángolt Cola Rienzi tetteinek olvasásakor? vagy ki nem siratta meg a'régi görögök clenyésztét,'s ki nem örül az új Göröghon zsenge életén? Hosszú a' bevezetés csekély czikkemhez : de ép olly érzések czikázzák lelkemet végig,ha ez iskolánk összedőlt romaitszemlélem. Igen, a' mi körmöczbányai iskolánk is egykor a' főiskolák közé tartozott; a' mi iskolánk emlékkönyvei is már 1630. elölt rendesen írattak, és a' mi tanodánk is nevelt föl férfiakat, kik mind vallásban, mind tudományban kitüntették magokat, 's kik hazánk hasznos 's elfelejthelellen fiaivá leltek; p. o. Schmidcgg,Sexlius, Stranshy, Freyscisen, Schindler, Zsigmondy, Juslh, Crudy, Kollár, Blaho 'stb. Illyen volt a' mi iskolánk; nagy volt virágzása és hire, és mindebből nem maradt, csak döledék, hült hely,'s a' megirt emlékkönyvek elavult lapjai. — Mint mondám, bús fellegek borítják el lelkemet, ha a' multat a' jelennel hasonlítom össze; mert amaz csak holt sugárokat vet érzéseimre, 's ez gyászos fergelegként elborítja vérző szíve-Itatnak a' gyermekek. met$ 's a' ki nem hinné, az tudja meg, hogy nálunk sokaknál, az iskolák napjának lealkonyodtával, a' valláshozi buzgalom csillaga is eltűnt, melly eddig híven vezeté egyháztagjainkat a'jóhoz és széphez; az tudja meg, hogy a' műveltség egy néhányaknál lassan az ellenkezővé vált, a'jó nevelés hiánya melleit; az tudja meg, hogy a' korszellem nálunk, mondhatom — amaz elavult phrasissal — valóságos kórszellem, mert egynehánynál nem a' vallásosság, nem az erkölcs, nem a* tapasztalás, nem a' tudomány jelent műveltséget, hanem a' bon-tón élet, a'salonokban össze-szndelt mondatocskák, a' külső fény, a' pénz! — De, Istennek legyen hála! vannak közöttünk, kik jobban is gondolkoznak ; kik a' fiatalság nevelését nemcsak üres szavakkal, de tettekkel is fölsegíteni, minden módon törekednek, 's eltörülni igyekezvén a' sok lealázó koldulmányokat, mind a' lelkészeket, mind a' tanítókat, adózási kulcs szerint akarják fizetni. — 'S ez az én első reményem, mert csak ugy haladhat fiatalságunk, ha annak vezetői aczél-akarattal 's szükséges módokkal el lesznek látva. — Eleinte mondám, hogy vannak jelenetek, mellyeken szomorkodunk, de egyszersmind vigadunk is : ugy ez a' mi iskolánk is mosolygó reményekkel eleveníti föl lelkemet, mert látom, hogy alsó tanodánk, Hellas szellemeként, ismét új életre ébredt föl; igen, van remény annak a'rom- 'sporbóli fölemeléséhez's ez leszen jövő szent feladatunk, mellyhez azon önmeggvő/.ődésünkkel lépünk, hogy csak a'jó's alapos nevelés térítheti vissza a' vallásossághoz, iparhoz és műveltséghez az új nemzedéket. — Es van egy másik reményünk is, tudniillik új oktatónkban, a' ki el levén látva a' neveléshez szükséges tudományokkal , iskolánk haladásán lelkiösmeretesen fárad, 's hiszszük, hogy Paolini Frigyes Vilmos úr igyekezetét a' kívánt jó siker is koszorúzandja. Azért kivállkép a' környékünkben lakót. cz. uraságokat szólítjuk most fel, hogy gyermeikeiket ezentúl ismét, mint ez néha történt, küldjék tanodáinkba, 's meg lehetnek győződve , hogy várakozásaiknak eleget-teendünk ; kivált a' német és más nyelvek (t. Paolini úr több nyelvet beszél) vagy pedig az éleihez szükséges tudományok tekintetéből, mellyek ilt most, ujonan átalakított iskolánkban adatnak elö, érdemes lesz törekvéseinkről meggyőződniük. Ollyan, nálunk most előadott tanulmányok közé tartoznak: alapos földleírás, történeltan,—kiváltképen különös figyelem fordíttalik a' magyar nemzet történetére, melly magyar nyelven adatik elö, — továbbá természettan, kézmütan, mértan, számlán, német, magyar és diák nyelvtan , — privát órákban a' franczia nyelv is taníttatik. Azon kivül a' gyermekek korához alkalmazott vallástan a1

dogmák lörténeltanával is elöadatik és a* magyar szavalásban kivállképen gyakorol-