Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-24 / 4. szám

got 5 a* hír táplálta a* mécset, mellynél a' búvárkodó a" természet és a'lélek titkait kutatá. Hanem a' kötelesség ölelkezzék öszve a' hírrel. Kobledben a' kötelesség olly hangosan 's olly követelőleg szóljon mindig, hogy az elnyomorító munka, mellyet kedvéért magadra vállalsz, csekélységnek látszassék, *s a' legnagyobb áldozatot is ábrahámi készséggel megtenni bátor légy: de fölötted magas derült kilátásban a' hír intsen magához koszorúval,'s valahányszor szemed reáfordúl, mindannyiszor ömöljön új erő és kedv minden ereidbe, 's biztasson új remény, hogy a' koszorút fejedre fogod tenni. 'S az eszmék világosabbak, a' tapasztalás könnyebb megértésü lesz előtted; a' társadalmi 's állami ezer-alaku tünetekben a' szükségest, melly mint fonál az egymástól széthullani látszó tényeket bizonyos tögondolathoz köti, ki fogod venni, 's a' szerint összeköttetést találni ott, hol mások egyedül rendetlen halmazt látnak, — 's az emberi bölcseségnek befolyást szerezni, hol mások szerint az esetiség uralkodik csak, melly vakon tipor meg hágy. Igy olly sikerrel is fogsz tanítani, minővel csak kevesen tudnak tanítani; mert szavaidból az ifjak sem nem általános eszméket, mellyek ép azért, mivel mindenütt alkalmatosok, sehol sem illenek az egyediségekre, sem nem tapasztalati tényeket mint rakás kavicsot, mellyekkel a' komolyan rendező értelem milsem tud kezdeni, az elbízott pedig hirtelen *s azért veszedelmes theoriákra vetemedik, — nem fognak egyedül hallani, hanem fognak igaz bölcseséget, melly a' látszó esetit az eszme alá veszi, tanulni 's majdan nyomdokaidat követni. — Ébredjen hát, általad is, a' prometheusi gondosság, melly után az epimetheusi gyász feledékenységbe jut, 's az ország köszönettel ismerendi el, hogy protestáns érdekeink csakugyan a' haza nagy érdekei, 's megfogja köszönni a' mi fötanodánk védeinek és barátjainak, hogy áldozataikkal állították fel az új tanszéket, 's hogy bizodalmunk téged hívott meg abba! De készséggel is megemlékezendik rólad mindig,'s így talán, mit magam, az öregebb, nehezen érek többé el, nevem is mint bátyádé, a' tieddel együtt fog az utókor állal emlegettetni." A' beiktató beszéde után Hunfalvy János tanár az önismeret szükségét mutogatván 's helyes tapintattal az állami ismeretre átmenvén, kilünteté az ujdonan felállított jogi tanszék hatáskörének nyomosságát, 's azon indokokat, mellyek szólót ezen tanszék elfogadására bírák. „Hazánkat ismerni fogjuk, úgymond, ha a' történelem gyűrűit leoldván megvizsgáljuk, 's ha az országrajz segítségévéi közel 's távol országokat megtekintünk." Az elsőt tárgyalva így nyilatkozik : „Történelmünk mutatja, hogy csak szenvedésben voltunk egyek, cselekvésben nem; történelmünkben általános bú zokog, általános mosoly nem dereng." Országrajzi szemléjében ismét mondá : „Európa országaiban, mellyek homlokán „műveltség és országultság" áll, általános nagy munkásságot látunk. 'S mi nem segítnök a' jelenkor nehéz feladatát megoldani? Munka váltig van, „államunk tűz után hevenyészett födél; társadalmunk szaggatott, mint árszaggatta mező, mellyen élet silány és gyér terem." Miveljük tehát, kivált a* szellem megyéjét, „mert ha a' magyar élet szép sarjakat nem hajt, 's szép virágokat nem nyit : nem fog türetni az európai kertben. Európa szelleme csak jó-illatu virágokat köt az emlékezet füzérébe, *s csak jó-zamatu gyümölcsöket nyújt a' halhat lans ágnak." Az új tanszék hatáskörében fő helyen a* történelem és országrajz áll. Én hivattam meg annak betöltésére, 's azzal nagyobb teher adatolt rám, mint mellyet elviselhetek. De hazánkban mindenkire nagyobb teher vár. Ugy van ez minden elmaradott nemzetnél, — így van a* magyaroknál, kik műveltebb 's nagyobb nemzetek közt foglaltak helyet, — ugy van főleg nálunk protestánsoknál, midőn a' nagy számmal versenyt kell futnunk." — Mindkét beszéd czélirányossága 's korszerűsége által észrevehetöleg kedves hatással volt a* hallgató közönségre. Adja az ég, hogy a' melly őszinte vágy, lelkes buzgalom 's ritka jártasság jellemzi az említett két férfiút : az ifjúság nevelésében 's a' közjó előmozdításában olly dús sikerét láthassák fáradságuknak, olly illő méltánylás kövesse lépéseiket a' terhes pályán 1 Vejcyes közlemény. Mérdés. Ha izraelita keresztyénné lesz, kereszteltetésekor szabad-e megváltoztatni annak vezetéknevét is? Ha igen: micsoda törvény vagy intézményen épül ezen szabadság? — Ángyán J. zsidó proselylus keresztelési liturgiájában utasításul azt irja: „A' lelkipásztor új vezeték- és keresztnevet ad annak, ezt mondván : N. N. én tégedet keresztellek stb."Barth-Barthenheim „Oesterreichs geistlicheAngelegenheiten" czimü könyvében, 1606-ik §-ban azt irja az izraeliták áttérését tárgy alván: „BeimUebertritle zur christlichen Religion kann in Gemássheiteiner allerh. Entschl. eine Veránderung des Geschlechtsnamens Slatt finden" 's idézi Hofkanzld. vom 5. Juni 1826, Hofz. 16255, Rggsz. 29755. Tartozik-e ez Magyarhonra, vagy egyedül az örökös tartományokra? A' kérdések megfejtését kéri Fürkészi. 3-dik számú lapunkban, a' 72-dik hasábon, Székács J. neve alatt álló „táblabíró 's kerületi iskolai felügyelő" czím, a' fölebbi czikk irója Bonyhay Bénjámin úr nevéhez tartozik.