Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-24 / 4. szám

ugyanezt tennetek törvény szerint szabad. Ti eddig a' magatok által kijelelt férfiak közöl lelkészeiteket magatok választottátok, *s ezután? — ugyanezt tennetek törvény szerint szabad. Tehát mi az, a* mi tőletek követeltetik 's a' mit tennetek anynyira sérelmes? Iíijelelteiteket a' választás előtt bekell jelentenetek a'superintendensnek, — ez, a' mi titeket aggasztés ellenszegülésre bir? Keresztyén testvérim! mondjátok meg igaz lelketek meggyőződése szerint: Nem hiszitek-e, hogy a' lelkészek megválasztása körüli korlátlan szabadság kerületünkben számtalan és képtelen rendetlenségeket idézne elő ? Nem hiszitek-e, hogy ugyanazért ez ügyben felügyelés, ellenőrség szükséges? Ha pedig szükség, nem kellene-e épen tinektek elsőknek lenni, kik magokat annak önkényt alája vetik? Megengedjetek, hogy ón ellenszegülésteket saját nevénél nevezem, — ez nem más, mint a' Krisztus szellemétől idegen büszkeség és függni nem akarás. Ezt annál inkább mondhatom , minthogy végül azt állítjátok, hogy egyházunk szerkezetében, az egyenlőség, egyformaság épen nem szükséges,és egyenesen tagadjátok, hogy a' nélkül jó rendet fentartani ne lehessen. Megengedem én azt, hogy vannak dolgok, mellyekben mindent egyformába önteni szült -ségtelen , mert vannak igen is közönyös dolgok: úgyde illy közönyös dolog közé tartozik-e a' törvény szentsége? Szabad-e akárkinek is kivonni magát az alól, a' mi egyszer törvénynyé emeltetik ? 'S lehetséges-e ott rendet tartani, hol a' törvény egyiket kötelezi, a' másikat nem? Tiszt, nemes convent, keresztyén előjárók, kedves atyámfiai! Ismételve kérlek titeket, ne áldozzátok fel szűkkeblű meghittségnek kerületünk békéjét 's nyugalmát! Nektek ez ügyben épen nincs mit vesztenetek, de kerületünknek van mit nyernie. Mutassátok meg keresztyén műveltségieket abban, hogy a' jó rendnek képzelt jogokat feláldozni tudtok! Ne higyétek pedig, hogy kába félénkség , bátortalanság vezérel engemet, midőn én kérésemet ezennel ismétlem! Én mind e' szempillanatig is hiszem, hogy szeretni férfiasabb, nemesebb, mintidönek előtte hirtelenkedve merészkedni! Isten legyen velünk és az ö békessége a' Jézus Krisztusban. Őszinte tisztelettel 'sa't. 'S ennyi győző okok kíséretében ismételt főpásztori felszólításra mit tőnek a' soproniak? Azzal az ellenszegüléssel feleltek, hogy lelkészüket megválasztották a' nélkül, mint halljuk, hogy elébb a' kijelelteket, később a' meghívó levelet megerősítésül sup. urnák felterjesztették volna. — Mit ha azon, levelükben is érintett, remény fejében tettek, hogy az egyházker. őket kiváltságaiknál meghagyandja, bizonyosan csalatkozandnak; mert egyházi autonomiánk és a' sérthetlen szabad választás szent érdekében hozott végzésnél illy következetlenséget a" ker. felől feltenni nem lehet, nem szabad. Vagy azt hiszik, hogy a* kerület ellenében tovább is ellenszegülési szerepet viendenek? Testvérek az Úrban í Értsük egymást, 's értsük meg fölegazt, hogy nem kevesebb rend mint szabadság lehetend egyedül rendíthetlen alapja egyházunknak! N y i 11 fi. I s k o 1 a- 's ii e v e 1 é s-ii g j: Késmárkon a9

másod jogi tanszék betöltése 's Hunfatvy Pál Igazgató tasaár urnák ez alkalommá illendőit igttttó beszéde. M. évi nov. 25-én, számos helybeli és vidékiek, nem különben az öszves tanodai ifjúság jelenlétében , tartatott t. Hunfatvy János tanár úrnak ünnepélyes beiktatása azon másod jogi tanszékbe, mellyet ugyancsak ez év folytán megalapítának lelkes pártfogóink. Ez alkalommal tek. Cornides István felügyelő úr elnöklete alatt, a* beiktató t. Hunfalvy Pál, igazgató tanár, velős beszédében kiemelvén a' tanszék megalapításának körülményeit 's a' protestánsok állását hazánkban^* többek közt igy szól: „Bennem öröm, de aggódó öröm dobog, mert befejezett tény, mit három év előtt indítványoztam, 'smit az egyházi és iskolai egyetemes gyűlés, az evangélikusok testületének törvényesen határzó közakarata határzolt. Fájdalom, ügyünk nagy kisebbségére, ama közakaratnak nincs lába, nincs keze; az ott nyilatkozó szellemnek nincs önje (Subjectuma). Gyűlésen elfogadjuk mindnyájan az üdvöst, mellyet otthon, tűzhelyénél, magára alkalmazni nem egy vonakodik. Nagy különbség van gyűlésen és tűzhelyénél határozó közt. Amott az egyetemiség, vagyis az egészet-felfogó belátás, az eszme kivántatóságai szerint, nyilatkozik, 's annak kivitelére a' közakarat indúl meg: itt az egyediség, melly többnyire az önösség által egy szegletbe szoríttatik, az eszmét csupán önmagára viszi 's azt szerfelettinek találván, létesítésére nem indúl meg. Sőt tán némi kárörömmel nézi annak küzdelmeit, ki az egyetemes határozatot egymaga vérehajtotla, 's önösségét okosságnak adja ki. Mi létesítettük az egyetemes határozatot, — köszönetei vagy gúnyt fogunk-e aratni nem tudjuk. A'siker után nem szabad ítélnünk." — Ezekulán a' védek áldozatait s liszttársainak ez ügybeni érdemeit megemlítvén, a' mit, öcscséhez fordulva mondott, terjedelmesen tartom közlendőnek: ,,E' fötanodai gyülekezet az újítást, mellyet több reménynyel, mint kamatozó értékkel teve, bizonyosan megkedveltetni, mondanám,megkívántatni gondolta, midőn Téged, új tanítótársam! szemelt ki az ujdon felállított tanszékbe. A' választó gyülekezet czélja világos, elismert : de mi vala indítója, hogy e czél elérésére téged hivott meg? nem tudom. A' bátya érdeme szerezte ide öcscsét?^ Ha ezt hinném, még inkább ha ezt helyes, indítónak tarthatnám : teljes igazzal idézhetnék rám e' 4 *