Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-29 / 35. szám

az egryház fegyvertárából szedett elö, mint régi szakácsokat, 's felvonczolta a' bástyákra. Hajdan, hiszem, jól sültek és jól hordtak ezek a' szakállasok : de bizony már ma keveset érnek; vagy ha nagyon nagy töltést kapnak, ugy járnak, mint &olhnan óriás álgyúja, melly magamagát rúgta szerte. Hlyének : a' római katholicismus istenmü, és fgy örök: a' protestantismus embermü, és így veszendő. Talán helyesebben : istenmü az evangyé-Jiom, és így örök: emberi módosítások rajta, egyik ezifrább, a' másik egyszerűbb , a' katholicismus és a' protestantismus, és így mindkettőnek külalakja, symbolikája, töredékeny; megmarad pedig mindkettőből az egy szükséges dolog, az evangyéliomi igazság. Illyen : a' r. kalholica egyházat fenlartó eröhatály láthatatlan; az emberi elem pedig, melly azon isteni erő ellen küzdött és küzd, mindenki szemeibe felötlő; az ember a' homályt látja, a' homály t-oszlató igazság sugarait nem *s a' t. — Már, hiszen , a' kinek erős hite van, higye, hogy a' ligának és harmincz éves háborúnak durva katonái mind láthatlan lények és góliéthok; higye, hogy a'jesuita intézetek, dragonádok mind megannyi láthatlan panopliák valának, kik, mint hajdan Bálám próféta idejében, látatlanul állták el a ker. egyház sikátorit; higye, a' ki hiheti, hogy a' hatalmas római legio, mellynek lobogóján villámokat-körmölö sas vijjog, nem egyéb ama láthatlan angyal-seregnél, mellynek ezrede hajdan Izrael jobb és balkeze felöl vívott: nekem legalább e' históriai képtelenség, mint históriai igazság, sehogy fejembe nem fér. Nem fér a' másik szinte, melly szerint ember a' homályt igen, de a' világosság sugarait nem láthatná; mert én ugyan eddig épen megfordítva, nappal látfam, éjjel pedig nem;'s hogy sz. ezen ujonan felfedezett sötót világosságnak kiván — mint mondja — munkájában gyarló eszköze lenni : e' kívánsága szószerint teljesült az egész munkán ke-Tesztül. Azt mondja sz. előszavában : És feltűntek a' keresztyénség első véres századai után ay

nagyszerű eredmények. "Sz. a'nagyszerű eredmények közé számítja, többek közölt, „Róma városának, a' pogány császárok büszke lakhelyének, a' keresztyének legnagyobb ellenének, szent várossá, egy ott keresztre feszített galilaeai halász utódainak székhelyévé, a' ker. religio védvárává történt változását; — az összes emberi nemnek polgárisodását" *s a' t. — Ki gátolta épen a keresztyénségnek ezen utóbbi, hiába várt szép eredménye elérkezését ? megmondja a' részrehajlatlan történet, — megmondja az új Róma története. Az elsőre nézve, szabad legyen egy periphrasist áde igtalnom, szinte egyéni meggyőződésem szerint, a' törlénet nagy könyvéből bebizonyíthatót, melly egyszerű-röviden így van : „Négy század multával ott állt a' győztes ker. egyház a'pogány vallás romai fölött, világi fegyvert ragadva kezébe ; ez időtől fogva Jézus mennyei országa felvegyült a' föld porával; világi hatalom vívta ki a1

keresztyén hitágazatokat 's ontotta az eretnek vért; Jézus egyházában, az egyforma tanítványok között, rang- és móltóságfokozatok tolakodtak fel; a' hatodik század végével olt ragyogott a* ker. egyház fölött a' római püspök széke. A' tizenegyedik században a1

nyugoti egyház sz. Péter székéből látta kiömleni a' sugárokat, melly szemfényét veszté a1

keresztyénségnek; a1

tenyésztő világosság és melegség kihalt a' ker. egyházból, 1s a' földi, salakos érzelmek átalános pezsgéséből kigyúladt a' vakhit iszonyú fáklyája, mellyet a' független egyházi hatalom csóválván a' keresztyénség fölött, szembeszállhatott a' császárok és királyok tekintetével" 's a' t. Említve van az előszóban, amaz iszonyú meghasonlás, melly a' protestantismus körében, hazánk határai közt is, dúl; említve van az orthodox és rationalista tábor, — említve vannak a* rendszeres képmutatók, »' vallástalanság vétkes kinyilatkoztatásának adeptjei, — kik á' ker. hit positiv alapjainak megsemmisítésén dolgozgatnak, 's illyenek közé számítja aztán sz. protestáns előbajnokaink tetemesen nagyobb részéi. Mit tart sz. positiv hitalapnak és mit tarthat egyedül: azt tudja ö és az ö lelke; hogy mi nem tarthatjuk positiv hitalapnak mindazt, mit ő annak tart: ez már szent igaz ; hogy mi protestansokul csak azt vállaljuk el positiv hitalap gyanánt, mit Jézus azzá tett : ezt kimondtuk és kimondjuk a' világ előtt, — mert keresztyénségünknek csak egyedül ezen jézusi alapja van, mellyen kivül, az irás szava után, senki más alapot nem vethet. Hogy ezen jézusi hitalapok közöl valamellyiknek megsemmisítésén valaki elöbajnokaink közöl nyilván vagy titkon dolgozgatna: ezt én, az egész magyar protestáns egyház nevében, mint alaptalan gyanúsítást, mint rágalmat, határozottan visszautasítom és belévetem az eretnekités iszonyú háttáskájába,mellyböl szedé eleitől fogva a hitnyomozó szék minden, vérrel-irt adatait, eretnek-irló, gyászos-emlékezetű kegyetlenkedéseit, mellyek Jézus tiszta egyházán annyi fekete foltot égetének. Hogy sz. épen Dr. Alzog János munkájából dolgozott; hogy minket akart kiváltképen leleplezni azok elölt, kik közölök — mint ö mondja — hozzánk átkacsinlgatnak : kinek lehetne sz. ezen szép s ándoka ellen alapos kifogása? Am tegye! s legyen győztes az igazság! — De sz., mint alább meglátandjuk, nem a' legtisztább kezekkel nyúlt e' lélekismeretben-járó munkához; Weisslinger, az áttért Otrokocsi és Pázmán és mások régi szellemét látjuk újra fölelevenedni szerzőben; délezeg, sértő megvetést, gyűlölséget lehel mindegyik fejezete's az erelnekités korszakának minden rémei ütögetik fel munkájában fejőket, tüzes sziporkákat szórva mindenütt a'pro-