Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-22 / 34. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 34. száin. Hatodik évi folyamat. Augustus 22. 1847. Megjelenik e' Lap 2 íven, minden héten egyszer: vasárnap. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 3 ft. 40 kr.. postán borítékban küldve 5 ft. pengő pénzben. Előfizethetni Pesten hatvani-utczai Horváth-házban 483. szám alatt földszint Landerer és Heckenast könyvnyomdája ügyszobájában és minden magyar- és erdélyországi kir. postahivatalnál. TARTALOM : A' palást-díjakról. Malmos. — Lélek gyümölcsei. Terhes Sámuel. — Gyűlések : Ág. hitv. evangelicusok bányakerületi "s egyetemes gyűlése. D. — Iskola-ügy: Iskolai törvények Locsmándon. Hammerschmidt János. — Irodalom: Uniói alválasztmány javaslata. Hajnal Ábel. — Vegyes közlemények. A' palást-díjakról.l

) 1-ső szakasz. A1

palást-díjak eredetéről 's történeteiről. A' palást-díj, vagy ugy-nevezett stolaris tartozások nyomait már a' keresztyénség őskorában észre-veheti a'figyelmes szemlélő; mert annak csirái a1

keresztyén vallás első tanítói tápláltatásának intézetében letétetvék; 's csak akkor kezdettek fejlődésöknek indulni, midőn Constantinusnak a' keresztyén hitre áttértével a' kijelentés fáklyavilága homályba borulni kezdett, 's a' vallástanítói rendből kisarjadt papirend és különféle visszaéléséit a' keresztyénség szép egét beárnyékozták. Ugy vagyon ! mert egész Constantin koráig, jóformán mitsem tudott a' keresztyénség az ugy-nevezett tanítókról, mint egy különös rendről, kasztról, — mitsem azon adózásokról, mellyek ezek számára rendelteltek volna. Nem feledé ugyan, az igaz, az evangyéliomnak emez intéséi: „A' munkás méltó a' maga bérére 's a' kik szent dolgokban munkálódnak, a' szent helyből élnek, 's az oltárral együtt veszik el részöket" (1. Kor. 9 : 13) : de azért nem rendelt bizonyos meghatározott fizetést az egyház szolgáinak : hanem követte az apostolok irányában is gyakorlott azon szokását, miszerint a' gyülekezetek önkénytes adakozásaiból vettek táplálatot a' tanítók. Ezek t. i. a' gyülekezet szegényeinek sorában, laistromában foglaltak helyet, kiknek táplálására fö gondja vala az első keresztyéneknek, 's élelmök és ruházatuk a' kegyes hívek alamizsnáiból telt ki egyedül 2

). Az eíTéle alamizsnák részint bizonyos időben, részint történetesen előforduló alkalommal osztattak ki. Minden vasár- és ünnepnap áldozatnak napja volt, a' mikor is mindenki, kivévén az igen ') Grellmann, Bingham után, a1

conciliumok, egyházi szent atyák, 's egyéb írók nyomán. M. 2) Lásd S a r p i Traité des Benefices artic. 20 's a' t. B i n gbami Origines ecclesiasticae Halae 1724. Vol. U. Lib. 5. szegényeket, az isteni tisztelet végével, letette ajándékát a' templomban, melly ajándék részint pénzből, részint élelemből, részint ruhadarabokból, gyakran egész ruhákból és különféle élelmi szerekből állott, mellyeket a' férfiaktól az oltárnál a' pap vett által, — az asszonyoktól pedig, az ezek számára a' férfiak háta mögött rendelt rekesz-helyen fogadott el. Mindaz pedig, mit a* templomba vinni nem lehetett, vagy nem illett, például: juhok, szárnyas állatok 's e' f. a* püspök házához vitetett, mint a' ki különben is felügyelője és sáfára volt az efféle ajándékoknak 3

). Hasonlólag minden hónap kezdetével, vagy kinek akkor módjában nem volt, más akármellyik napján a' hónapnak, ajándékot vitt fel a' templomba. „Modicam unusquisque stipem menstrua die, vei cum velit, et si modo possit, apponit, nam nemo compellitur, sed sponte confert 4

). Az áldozatoknak ezen szokott és közönséges napjain kivül is azonban , szabadságában állott még kinek-kinek, más alkalmakkal is, u. m. keresztelés, confirmatio, úri szent vacsora, egyházkövetés, 's egyéb papi functiók, hivatalos foglalkozások , különösen házassági megáldások, beszentelések alkalmával kimutatni 's gyakorlani jótékonyságokat. "S épen ezen alkalmi adományok s ajándékok, az idő folytában stolaris tartozásokká, in jura stolae, változtak által. E szerint tehát a' keresztség, confirmatio, úri szent vacsora, 's penitentziatartás, azaz, egyházi büntetés, már a' három első században adózás tárgya volt. 'S ámbár a' házaisági kötéseket illetőleg, a' kihirdetésekről még akkor mitsem tudtak, a' mennyiben ez a' szokás később, u. m. az 1215-ik évben III—ik Incze pápa alatt tartatott lateranumi zsinatban jött életbe; 's ámbár a* papi áldás a 8-ik század előtt a' római, a' 9—ik előtt pedig a'görög anyaszentegyházban nem kívántatott meg a' házasságkötéshez, mint ki lehet húzni e* következendökből : „Aliter legitimum non fit conjugium, nisi sponsa sua, suo tempore, sacerdotaliter cum precibus, et oblationibus a sacerdote benedicatur" 4

). „Ne matrimonia eitra 3) Lásd Thomasini vetus, et nova ecclesiae disciplina, Lugdun. 1705. Tom. III. Cap. 3 et 14. 4) T e r t u 11 i a u. Apologet. Cap. 39. Tom. V. p. 39. 5) CaroI.M.Capitular. Libr.VII. c. 360. Készültek 780 táján..