Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-15 / 33. szám

jünk neki." — Óh apostoli levelek 's igazságok tudós harmonikája ! Tudnia kell minden k-nek, hogy nincs apostol, bár ugy látszik is, ki másiktól elvben különbözzék; 's ha sz. Pál p. o. az idvességre hitet sürget, bizonyosan élö 's jócselekedetet-termö hitet ért, — és ha sz. Jakab apostol jócselekedetet kivan, bizonyosan hitből származó jócselekedetet ért alatta. Épen így, midőn azt parancsolja sz. Pál: „Építsük fel alázatosság lelkével a'bűnöst" — bizonyosan ollyan btint akar mégkiméltetni, melly elme- vagy akaratbeli gyengeségből 's emberi erőtlenségből szokott történni : ellenben, midőn azt mondja sz. János, hogy a' hamis tanítót házamba se fogadjam, ne is köszönjek neki; vagy midőn sz. Pál kikel Elirnás (ördöngösnek neveztetett) hamis tanító ellen, és szent lélek ereje által, az igazság ellenségét vaksággal megbüntette : bizonyosan, evangyéliomi szellemből Ítélvén , ollyan bünt akarnak megbüntettetni, melly gonosz, elszánt akaratból, megtérni nem akaró, megrögzött gonosz indulatból van, és a' mellynek, ha az ember rögtön ellent nem áll, másokra közvetlen veszélyt, lelki vagy testi kárt, hozhat. Igenis, — sz. János parancsolja, hogy a' k-tyén az anti—krisztust házába se fogadja, ('s nem a' gyengélkedő k-t hát) hanem igenis az anti-krisztust, — a' ki tanítja, hogy az egész k. vallás költemény, hogy a' Jézus Krisztus testben sem jelent meg meg, mert ettől mint gyilkostól félni lehet; hogy ha nyájasan köszönök neki, házamba fogadom, vele társalkodom: engem, mint gyenge-hitüt világi ékes szózatával elcsábitand, 's az igaz hitről, mellynek még némelly czikkelyeit nem ismerem, általában eltérítend, 's örök veszélyt okozand. Sz. Pál hasonlóan megbüntette Elimást; de nem azért, hogy hamis tan.'tó volt: hanem azért, mert apostoli foglalkozásának tettleg elleneállt, vele szembe-szállt, és Sergius Pál tiszttartót szemtelenül 's erőszakkal az ige hallgatásától el akará tartóztatni; pedig a' tiszttartó Pált és Barnabást maga hivatta, hogy szájokból az evangyéliomot hallhassa. Az anti-krisztust sem szabad hát üldözni, annyival inkább nem k. társamat, ki velem valamelly hitczikkre nézve egyet nem ért, 's az illy bűnös felől kiadja az apostol sz Pál a' parancsot (Thess : III.) (úgymond) „ne tartsátok ellenségeteknek, hanem, mint atyafit intsétek." Kérdek minden el nem fogultat : Kell-e arra plátói nagy ész, hogy imez apostoli, különbözőknek látszó, parancsokat 's tetteket összeegyeztethesse? 's nem tiszta evangyéliomi igazság marad-e örökre, hogy a' hibás-véleményüt, azért mert ez vagy amaz hitczikket át nem láthatja , 's felőle meg nem győződhetik, -- azonban másnak, gyengeségével semmit nem árt, nem kény szerit, nem erötet senkit, 's így egy csendes beteghez hasonló, — irgalmatlanul nem kell, sőt nagy vétek, kegyetlenség, ostorozni? Sőt kötelesség az igazságra vezérelni, és ha a' gyakran's lelkesen előterjesztett ige hallása után sem támad benne hit; fel kell vele hagyni, 's a' szelíd Jézust kell követni, kiről olvassuk, hogy, midőn „sokan tanítványi közöl hátraállának, és azután nem járnak vala ö vele, nem hogy megtámadta volna őket, de ismervén az emberi erőtlenséget, a' megmaradt tizenkét tanítványt is nyájasan kérdezte: „Nemde ti is el akartok-e menni?"(Ján. VI: 66, 67.) Mellőzzük az ifjabb ellenvéleményünek ijesztő exordiumát, ki, mint maga vallja, még csak kezdő, és Aquinói Tamástól, (nem Jézus tanítványától Tamástól), 's több fölötte tudós, fölötte bő mesterektől tanult leczkét mond; ugy,hogy most Dobmayer szerint osztja fel a' pápai elsőbbséget, 's ezt nemcsak igazgatási jognak,sem nem ügyfolyamatot sikeresítö hivatalnak,de mind ezeknél fenségesebbnek, példanélkülinek, változhatlannak, egyiránt kötelezőnek, 's minő az Isten és az ö egy szülötte, öröknek (már ez még is egy kicsit sok!) vallja 's hiszi; majd Perronet, ismét Bellarmint emlegeti, hogy, „cum de primatu Pontificis agitur," egyel-ért velők; most Billuartot hozza elő 's szerinte keli föltennie, hogy az Üdvezitö nem hagyott utódot, csak helyettest; majd Natalis Alexanderrel válaszol e' kérdésre: „Kicsoda a' Krisztus helyettese?" — Bátorkodom először is kérdeni: Mire-való ezeket a" tudósokat idézgetni, kiknek előttünk — nem szükség most megmondanunk, miért — semmi hitelök, tekintetök nincsen ? Hiszen ez csak annyi, mintha mi az ellen -véleményiieknek, Zwingli, Luther , Melanchton, Calvin, Béza, Chemnitz, Werenfels, Jablonszki, Pictet, Heidegger, Spanhemius, Tünetin, Hottinger,'slb könyveikből, e'vitát illetőleg, némelly mondatokat rakásra idéznénk. Nekünk igen fontos okaink vannak, hogy az elsőbb 5, 6, annyival inkább a1

későbbi századokbeli egyházi írókból idézett helyeknek nem hiszünk, ha Iclkiösmeretesen az evangyéliom szellemével, Jézus üdvös czéijával ellenkezőknek találjuk. Csak az evangyéliomi iratok 's apostoli levelek azok, mellyekböl kell 's lehet megtanulni legbizonyosabban, mit higyünk, cselekedjünk, hogy idvezüljünk ? — (Folytatása következik.) Terhes Sámuel ISKOLA-ÜGY. Iskolarend Locsmándon. A' népnek jobb nevelése most mindenfelől kértlésben levén, és az egyetemes gyűléstől szerkezeti iskolai rendszer megye- és kerületileg is vita alá vetetvén: alulirtnemdícséretvágy-vagy más tisztátalan ösztöntől vezéreltetve, a' maga gyülekezetébe bevett és gyakorlott ebbéli rendet közhírré tenni bátorkodik, — csupán azon indító okból, hogy eme praktikus hivataloskodásból eredt rend ezen tudomány ágában még tapasztaltabb fórfiuktól figyelembe vétetvén 's megbi-