Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-24 / 4. szám

é az egyházi szakadásoknak, pártoknak, felekeaetességnek. — Ezen ellenvetésre csak azt jegyezzük meg, hogy szakadások a'r. katholika egyházban is nagyban támadtanak ; mert a' keleti és a' protestáns egyház onnan szakadtanak; Némethonban pedig napról napra nagyobbszerü alakot vesz magára mai napon is a'szakadás, és mennyi pezsgés van a' róm. kath. egyház keblében, melly, hogy kitörhessen, csak rést keres! Szakadásokat tehát az evang egyházban sem lehet megakadályoztatni; azonban mi protestánsok nem sarkalatos elvekre, szellemre nézve sem válunk el egymástól, hanem csak adiaphorák azok , mellyek összetartásunkat tágítják, — csak látszólagos szakadás van köztünk, következőleg valami „Uniót" közünkbe akarni behozni jámbor ohajlás ugyan lehet, de felesleges; mert „in necessariis unitas, ín dubiis libertás, in omnibus caritas, vagyis Pál apostollal szólva, 1 Kor. 13. 13. „hit, remény, és szeretet" ezen elv minden színezetű protestánsokat elvállhatlanul összekapcsolva, uniálva tart. Az eddig mondottak dióhéjba szorítva képezik jellemét a' protestantismusnak, —- ezen jellemre vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy a' protestantismust nem szabad ugy képzelnünk, mint a" XVI. században irt symbolikus könyvekbon felállított és általunk inegmásithatlan dogmákkal bekerített várat, vagy ollyformán, mint a' tridenti zsinatnak anathemákkal körülbástyázott dogmáit, hogy egy belüt sem lehet vagy elvenni vagy hozzá tenni; mert a'ki symbolikus könyveinknek illyen hatalmat adna, az elnyomná az irást és magát a1

protestantismust is. Iliszen ez ismét iij papismus volna, melly ellen a' reformatio kikelt, ez volna visszasülyedés a' szabadságból a1 szolgálatba. Lelkiszabadságot hirdetünk — és a1 symbolumok igájába akarnók azt csigáztatní ? Bocsássuk szabad szárnyakra a' lelket, hadd szállongjon az igazság határtalan mezején, szedjen virágokat, szépeket , gyönyörkedtetőket! Szűkkeblűség az, melly a' lélek röptének szárnyát akarja szegni. „Sistegradum mentis,hic tibi meta datur" — illyféle dörögésre az emberi ész megjuhászodni sem nem tud, sem nem fog. Az igazság csak annak szúrja szemét, a' ki azt megbántotta, — és ti féltitek az igazságot, mellyet a* biblia hirdet? Ha Istentől való — hogy Gamaliellel szóljak — e' világ nem árihat neki, — ha pedig isteni ige helyett emberi igét védtek : rosz ügyben fáradtok, és az emberek jól teszik, hogy szünteleni ostromlással ki akarják pusztítani; mert a1

vallás, a' hit ügyében csak tsteni ige érvényes. Luther épen atlól tartott, hogy -elvbarátai betűi mellett megállapodnak. Symbololatrák a* protestantismus, az evangéliom szellemét felfogni vagy nem tudják , vagy csak nem akarják, — ők szellemi megállapodás, pangás, respedés bilincseire verik az észt, pedig a' protestantismus — hogy egy tudósunkkal szóljak — „non est systema,non immutabile corpus placito— rum et decretorum, sed est quaedam cogitandi et sentiendi ratio, ad ejusmodi systema et persvasionum plenitatem, tamquam exemplar ideale, enitens quidem, sed hoc ipsum nunqaam attactura." És ez olly való, kétségbe vonhatlanul igaz állítás, mellyet három század erősít meg; mert a' mai protestantismus ugyanazon elvekben halad, melylyekböl a' XVI. századi kiindult,— de a* tökéletesbülés fényes jeleit ki nem látja még? íme, exungue leonem,—innen is rá lehet ismerni azon felséges feladatra, mellyet maga elébe tűzött, t. i. haladás, végtelen tökéletesbűlés — perfectibilitas,— mellyre Krisztus is olly komolyan int Máté 5.48: „legyetek tökéletesek, mint a' ti mennyei atyátok is tökéletes; — keressétek először az Istennek országát" stb. stb. A' szentírásnak mindenki által tehetendő szabad magyarázata ügyében mit tanít a' római katholicismus? A' bibliának laikusok általi szabad olvasására nézve symbolumai mitsem rendelnek, hanem a' pápák hatalmasan tiltották azt, nevezetesen III. Incze 1229-ben; XI. Kelemen 1713. a* híres „Unigenitus bullájában; VII. Pius, és XVI. Gergely ő szentsége a' bibliáaak nemzeti nyelvekre tett fordítását és annak terjesztését kárhoztatták. Tridenti Zsinat szerint a' Vulgata, miut egyedüli hiteles biblia, fogadtatott el. Mi pedig a' magyarázatot illeti, mellyet a' protestantismus mindenkinek enged, erre van határozata. Concilii Trid. Sess. 4. decr. de edit et usu S. S. „ad coercenda pelulantia ingenia decernit (Synodtis) ut nemo suae prudentiae innixus, in rebus fidei et morum ad aedificationem doctrinae Xnae pertinentium, sanctam Script. ad suos sensus contorquens, contra eum sensum, quem tenuit et tenet sancla mater ecclesia, cujus est judicare de verő sensu et interpretatione seripturarum sacrarum, seripturam sacram interpretari audeat, etiamsi hujusmodi interpretationes nullo unquam tempore in lucem edendae forenl; qui contra venerint — poenis a jure stalutispuniantur."jlme itt a1

szentírást „interpretari" nem szabad senki másnak, egyedül az ekklézsiának, illyen vakmerőkre büntetés van szabva ottan. És ki ott az „ecclesia?" már felebb egy jegyzetben érintettem, hogy csak „summus pontifex cum episcopis in concilio." Pontifex pedig, in professione fidei Trident. „est Petri, aposlolorum principis successor ac J. Christi vicarius, totius ecclesiae caput et omnium (1 ?) Christianorum páter ac doctor." Tehát ott nem a' hivek, nem a' nép az egyház, hanem egyedül a' papság — a' hierarchia, — és ezen ecclesia, Rom. Catechism. 1. 10,18 szerint „ecclesia haec errare non potest in fidei ac morum disciplina, cum a spirilu sancto gubernetur." — Innen a1

pápa és a' conciliumok csalhatlansága, az ész szabadabbmozgalmainak korlátozása, üldöztetése azoknak, kik nekik nem hisznek,'s kiket a'Trid, Conc^