Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-01 / 31. szám

elyemkelme-szövetböl, ön — példányjeles — kisasszonyai által készíttetett felülterítö gyö­nyörű szőnyeggel méltóztatott úrasztalunkat föl­diszítwi, mellynél jelésb darabot aligha mutathat­na föl egyházaink leglehetösbike is; melly a' hozzá-értőktől — légalsó árértékben— 80 pftra hecsMtetett, — És most bocsássa meg a" tisztelt urnő, ha azon szerénykedése ellenére, — misze­rint mint Urunk parancsolja, „bal kezével sem akarta tudatni, mit jobbja cselekedett" — e' szép erényt, a' fentérintett elvekből, a1 sötét ma­gányból fényre hozni el nem mulaszthatám : hi­szen épen olly drága kenet ez Jézus fején, mint a' mellyet ama régi szent asszonyban méltányolt az Üdvözítő. Mát. 26 : 7. 3) Néhai Laky János heves-vármegyei sebész úr a' mult év aug. 27-én végnyugalomra szen­derülvén : hagyományozott ez egyháznak vég­rendeletében 200 vftot, és még egy pár darab jóvérfaj csikókat, mellyekröli gondoskodást — az eladatásig — imént tisztelt főgondnok űr kegyes­kedett elvállalni. Ugyanez a' boldogult úr — tán a' hitfelekezetesség sztikkeblüsége feletti állásá­nak kitüntetésére, — a' római katholika tisza­eörsi és t. füredi egyházakat is 150 vftal szíves volt gazdagítni. — Béke ennek poraira! üdv ós áldás amazoknak életökre ! Csath Ferenci, ref. pap. A' tűzvész által elpusztult Bogyiszló jéltevői. A' Duna iszonyú árjainak ez annyira kitett, ? s e' mi­att különben is olly sokat szenvedett, Ínséges ref. helységet, közelebb jul. 13. rémitö szélvihar közt támadt tűzvész semmivé tette. Egy szerencsétlen lövés miatt az isk. épületekben támadt lángok a' szó teljes értelmében sövényből épült lakokat néhány perez alatt hamvakba döntötték. Az Ín­ség rémképe 's iszonyatos alakjáról kinek fogal­mad nincs,—jöjj ide! Féligégett rongyokba bur­kolt öregek, férfiak, nők, a' hervadt-ajkú éhség sápadt színével arezukon, bolyongnak itt házaik füstölgő üszkei között. Szétégett gyümölcsfák, sok ezreket érők , két, hamuvá lett szerencsétlen egyén, sok százakra rugó veszteség a1 javakban, — itt a' szomorú áldozatok. . . De hol az inség legnagyobb 's jelen a' vesze­delem : közel ott a' segedelem is. Isten nem hagyja az övéit. Találkoztak mindjárt nemes-szivü em­berbarátok. Igy, kalocsai érsek ö exclja, mint kegyes földesuraság a' veszély perczében, 20 zsák lisztet, 408 kenyeret, 20 p.m. babot, sót, — a' város külön 5 zsák lisztet, 200 kenyeret, — Tolna, 's az ottani izraelita-közönség főzelékkel, Úszód helysége 140 vftal, 's ruha 's enni-való­val, — D. Pataj városa szinte élelmi szerekkel, férfi- *s nöiruhákkal terhelt szekereket küldöttek az inség helyére ; mit örök könyvébe jegyezzen föl a' jótétet tekintő nagy Isten! Ajándékozások és köszönet. Méltóságos Tisza Lajos úr, bihar-megvei főispáni helyettes, a n.­váradi ref. egyház főgondnoka 's a' t.a' n. váraü ref. iskolát, nevelő, Szőnyi Pál úr Alaktanának első folyamatéval, és a' nagy 205 fa- és egy pa­piralakból álló gyüjtemónynyel még a' mult öszszel, második folyamatával pedig, ennek megjelenése után, a' mult hónapban megajándékozni kegyes­kedett, azon szíves ígérettel, hogy a' nem sokára megjelenendő harmadik folyamattal is meg fogja ajándékozni az említett iskolát. A' szép ajándé­kért szives köszönet! Alaktanról levén szó, melly, ha jól értesít­tettem, honunkban még csak 48 közintézetben taníttatik 's annál fogva, mondhatni, jobbára is­meretlen : jónak látom röviden, némi ismertetésül, tapasztalat után indulva, megérinteni : mi siker várható az alaktan-tanítástól ? Fökelléke tanulónak, hogy figyelmezni, erő­sen figyelmezni tudjon; mert egész tanulói pá­lyáján mindég tanító szavaiból kelletvén okul­nia : szinte egyedül a' figyelmezni-tudás kisebb vagy nagyobb foka föltételezi a' siker mennyi­ségét. Ki jobban tud figyelmezni, arra több ragad :; ki kevésbbé, az a' tudományból kevesebb részt veszen; mert a' tanításon nem figyelmezést, a' kézi könyv vagy iromány tanítási órán kívüli olvasgatása soha helyre nem üti, vagy ha igen: azt csak már már érett, felsőbb tudományokat hall­gató, nagyon kitűnő észtehetsógiiek producálhat­ják. Ezen, az évek sorával, folytonos gyakorlás mellett, mindig erősödendő figyelmezést tehát a' gyermekben minden módon föl kell ébreszteni, mit az eddigi gyermek tanítás kívánt sikerrel nem eszközlött, nem is eszközölhetett. Ugyanis a' gyermek 4—6 éves koráig, és így iskolába lép­téig, minden ismereteit érzékileg szerezvén, is­kolába léptekor, rögtön, elvont, a'még mindig érzékileg gyakorlott észtehetséggel össze nem férhető tudományokra szoríttatás, nem előzvén azt meg semmi közvetítés, rá inkább leveröleg, mint fölemelöleg hathatott. Innen volt 's van most is, hogy sok vidor, jó észtehetségü gyermeket, főkép ha igen jókor adatott 's adatik föl iskolába, az iskola, elvont tudományaival hozzá nem fér­hetvén, és e1 miatt a' gyermek — ki tétlen órá­ról órára padon ülni kény tetik—észtehetsége hasz­nálhatásán kiviili állapotba tétetvén, figyelmet­lenné 's mondhatni bámészszá telt 's teszen, ugy annyira, hogy csak sok idő múlva nyeri ismét vissza a' növendék, valamennyire, elvesztett fi -gyelmi erejét, — valamennyire, mondom, — mert az illy módon tanítottak, többnyire, később is kénytelenek érezni a1 huzamosan kitartani nem tudó figyelem hiányát. Ezen nagy bajt orvosolja az alaktan tanítása. A' gyermek ugyanis ez alkalommal, már általa gyakorlott 'slegerösb érzeröa' lálérzerönél fog­va, közvetítő levén a' fölmulalott s beszéd tár­gyául szolgáló alakok, a' tanító szavai megérthe­tésében, minden megfeszítés nélkül — mi még

Next

/
Oldalképek
Tartalom