Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-11 / 28. szám

tartalmú predikátziókat kellene mondani. Beszédei Jézus szellemében szerkezvék, ki a'bölcsek elölt felfoghatatlan igazságokat tudatlanokkal birta megértetni; kinek noha tudománya magasabb, semhogy felhödi alakba bonyolítva a'legmüvellebb zsidó is megfoghatta volna : de utánozhatatlan népszerűségével oda vitte a' dolgot, hogy vámszedők és halászok is jól megértették. Sz. magát sehol sem erőködik tudósnak mutatni, a'halhatatlanságról tartott beszédét kivéve, melly az egész gyűjteményben leggyengébb is: azonban mindenütt őrizkedik az üres szalmázástól. Tehát e' tekintetben is ment azon mi közönséges papi hibánktól, melly szerint némelly predikátzióinkba minden tudományunkat szeretnők bele-tömni. 0 a' léleknek természetes nyelvén beszél, tárgyait az igazság- egyszerű köntösében, minden cziczoma nélkül, állítja elö, "s ezzel azt nyeri, hogy a' hallgatókat minden predikálzió tökéletesen kielégíti. Nevezetes fényoldala, továbbá, e1

munkának, hogy magát mindenhol korunk műveltségéhez alkalmazza , óságos dogmákkal a' hallgatókat nem untatja: azonban a'legkényesebb tárgyaknál is ügyesen kikerüli a'gyengébbek történhető megbotránkoztatását. — Valljuk meg őszintén, a'nép egyháztóli elidegenedésének nagyrészint mi papokul vagyunk okai, mert nem figyelve arra, hogy midőn más tudományok igen messze haladtak, a" theologia nagyon hátra maradt, ollyan tanokat eröködünk hallgatóink nyakára tolni, mellyek már rég felül—élték magukat. Sz. igen szemes a" szövegek megválasztásában, mester a1

föltételek kiemelésében, avatott a' sz. Írásbeli helyek czélszerü alkalmazásában, győző az erősségekben, kedves színezeteiben. Képeit leginkább a' mindennapi életből választja, bizonyságul többnyire a'tapasztalást szólítja fel 's ezeknek segedelmével hallgatói akaratát czélja szerint hajtja. Az egész munkán keresztyéni nemes szellem ömlik el; felekezetiségnek sehol semmi nyoma, ugy hogy a' Jbeszédek akárminö-ccnfessioju egyházban elmondhatók ; a' gyarlóságból hibázót szeretettel inti, a' bűnben megátalkodottra keményen mennydörög, az erényes boldogságát igézetes szinben festi. Szóval : az egyházi szónoklat nagyszerű czéljai megközelítésének e'gyűjtemény igen hatásos és sikerült tényezője. De, nehogy a' puszta dicséria véleményünk igazságát megingassa, — mert tudva van, hogy az emberi munkával mindig együtt szokott járni a fogyatkozás is, — itt megemlítjük a' szembe-ötlöbb hiányokat. Az első beszédben, lap 6. sz.e' közönséges elvet mondja ki : ,,minden fájdalomnak kútfeje a1 bűn. minden örömnek az erény." Ez elvhez illy alakban sok szó fér, mert tudjuk, hogy prosai világunk az erényestől rendesen megszokta tagadni az örömet, 's neki hibáján kivül kell hányattatni a' fájdalmak tengerén. De sz. maga is mondja a* 45—ik lapon, hogy : ,,az embert sokféle szenvedések érhetik hibáján kivül is, valóban sokszor nem tudjuk érteni, miért üldöznek az emberek ? miért látogat a sors ? holott mi egyik ellen sem vétettünkJobban fejezte volna magát igy ki : „minden bűn fájdalmat, minden erény örömet szül;'4

ebben már van igazság, ha— az öntudattal, nemes önérzettel bizonyítunk. A' 2—ik beszéd különben igen szép bevezetésének e' szavai : (lap 11) „mit használnak tapasztalásaink, mellyeket a múltnak történeteiből gyüjtöttünk magunknak ?'sa t. nagyon gyengítik az első beszéd hatását, mellynek czélja az volt, hogy a' mult könyvéből hasznot merítsen jövendőre. Mert ha aprójára véve nem tudjuk is megmondani, mit hoz reánk a' jövendő ? : annyi bizonyos, hogy vagy fá jdalmat vagy örömet, vagy jót vagy roszat érünk 'sa't., 's az első beszéd ép arra való volt, hogy ezek közt tudjuk, mihez tartsuk magunkat. Továbbá e' kifejezés (lap 17): „gazdag vagy : szerezz magadnak állandó barátokat a' hamis barátok által'' egy kissé homályos és kétértelmű. A' 9-ik beszéd tárgya (Egy próféta sem kedves a' maga hazájában. Adventkor) nem épen a' legszerencsésebben van választva, miért is az a* gyengébbek közé tartozik. Az első részben (lap 92) nem igazán mondatik : „az emberi természetben van, hogy a' magáét a' másénál mindig alábbvalónak, a' másét pedig jobbnak, szebbnek tartja,4

4

mert ennek tapasztalás szerint épen ellenkezője áll. Hasnnlólag : (I. 94) „a' távol ködében néha még a púja bokor is óriásnak látszik, egészen közelről tekintve, még az óriás is veszt nagyságából*4

an

mire sz. czéloz, igaz, de nem az alkalmazott példa. A' második rész pedig igen rövid és sehogy sem kielégítő. A' 11—ik beszéd, nézetünk szerint, mindenek között a' legszebb,'s hogy belőle egyes helyeket mutatványul nem idézünk, oka az, mert ugy az egészet le kellene Írnunk. De A' 13—ik, mint felebb is megjegyzettük, nem birja kiállani a' próbát. Itt sz. kitér a' maga természetes útjából, szokott népszerűségéről megfeledkezve speculálni kezd, mint egy légen-rágódó német phiIosoph,'s alaptalan sophismáival elejti a' gyűjtemény legfelségesebb tárgyát: a' lélek halhatatlanságának megmutatását. Leo-elöbb is e' scholastis kérdésből indul ki: mi o a' lélek? Hja! ennek megfejtése simonidesi zavarba hoz ma is akárkit, ?

s hogy sz. e' megfejtése is:mi bennem ismer, gondolkodik és magáról tud 4

távol jár a' fellett kérdés lényegének kimerítésétől, napvilágos. Továbbá a' lélek és test közötti különbségnek megalapítására igy okoskodik-.„minden, a? mi test, változás alá tan tetve, ha tehát a' lélek test tolna, az is tálfoznék, de öntudatom ellenkezőt mond; a mi bennem az Ént