Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-11 / 28. szám

papul hívhatni : ki tartóztatja fel őket, hogy még végtére mester-embereket, obsitos katonákat is ne hívhassanak ? 's e' felhozott főbb okok mellett és ellen, hosszas és komoly vita keletkezett, világiak és papság közt, mellynek gordiusi csomójának ketté-vágása az egyh. kerületre bízatott, a' zádorfalvi egyház ahoz fellebíteni kívánván ügyét. Ezen eset alkalmat szolgáltatott nekem elmélkedni az egyházak 's lelkészek közti kölcsönös viszonyról, elmélkednem a'paphivási szabad jogról : szabadjon a' magambani tanakodás eredményét 's a' kitűzött tárgy iránt kifejlett nézeteim 's elveimet e'Lap utján közzé-tennem. — Meg kell vallani, hogy e. megyénk felhozott okai nem alaptalanok. Mellőztetésöket keserűen érző jeles káplánaink aggodalmukban nem osztozni lebetlen; a' gyakorlati évek szükségét is ki tagadhatná ? valamint megeshető, mikép találkozhatik egyház, melly prot. szabadságával élni nem tudván, zabolátlanságra is fajulhat 's ép azért, jelen körülmények közt, magam sem vagyok a' féktelen szabadság barátja 's szószólója. Kétség kivül. azon ingatag álláspontot, mellyen széles e' hazában mindenütt káplánaink, mint tűhegyen állnak, jövöjök kedvező törvényekre alapításával szilárdítani a' teendők legsürgetőbbike: de részre-hajlatlanul szólván, jövöjök biztosítása, e. megyénk által kijelelt ez uton, csak nagy áron, az egyházak elrabolt szabadsága drága árán vásároltatnék meg. Minemű törvényeket kellene hozni a' káplánok érdekében, arról szólni nem akarok, czélhoz vezető módot 's eszközöket kétségkívül találni fog a'bekövetkező zsinat : de hogy sorsuk javulásának a szabad hivhatás joga megsértésén innen kell történni, azt méltán kívánhatja minden józanelméjü protestáns. Ugyanis, az egyházak szabadságának kifejlésével párhuzamos összefüggésben áll a' papi hivatal dicsősége is, szolgai függés érzete, valamint egyházainkat dicső tettekre 's felemelkedett gondolkozásra,ugy papjainkat lelkes munkásságra és sikeres papi gondra emelkedni nem engedi: valamint egyházaink szabad kifejlés általszerzett szellemi jóléte nélkül papjainak jóléte, tisztelete, becsülele ?

s méltánylott elismerése sem képzelhető. Azt mondjátok : „egyházaink igen is ismerik roppant szabadságukat !" — ,,gyöngébbíteni kell azt, nem még inkább erősíteni — Én tagadom, sőt ellenkezőt állítván, mondom : egyházaink a' prof. szabadság felfogásában, annál inkább élvezetében, még csak kiskornak, nem ritkán járatlanok. ügyetlenek; és azért fajúi az olly könnyen, olly gyakran vakmerőséggé 's zabolátlansággá, melly fördönek átkos vizét nekünk kell többnyire kihordanunk, nekünk, kik azokat szabadságuk helyes felfogásában "s használásában gátoljuk. Neveljük tehát szabadságra az egyházakat. Szabadság a'kevésbbé müveitek kezében kétélű pallos, mellyel vágják önmagokat és épen ugy sebzik papjaikat. E' fegyvert, e' szellemi erőt ki ne ismerné, mellyet olly gyakran kezökbe ragadnak az egyházban némelly nyugtalanok, ravaszok , papi szent hivatal irányában kegyelet nélküliek, mellyel feldúlják az egyház békéjét, fel papjok nyugalmát ? Megeshetnék-e ez, ha egyházaink egyes hivei szabadságuk helyes értésére 's okos gyakorlatára már fölemelkedhettek volna ? Azonban az értelmes hivek igen is megtanulták prot. szabadságuk becsét ismerni 's elraholtatni dehogy engednék! Mí következik már, ha a' prot. szabadság több ágai közt, annak korona-ágában, a* szabad hivhatási jogban, szenvednek elnyomatást? Felelet : ingerültség és elkeseredett harcz papok is világiak közt, kiknek egymás irányában visszálkodní semmikép nem szabad, és végtelen veszélyes, pedig leginkább a' papságra nézve, melly erejét tekintve, épen nem mérközhetik az egyetemes egyházzal. Mire való hát a' hadüzenés, a' legyözetés bizonyos voltának ele ve-tudásában? Legyünk hát inkább ildomosok; egyházainkat szabad hivhatási ösjogukban ne sértsük, sőt adjuk meg nekiek az övékét mind, mert csak igy várhatjuk,hogy azok is megadandják nekünk mind, a'mi igazságosan minket illet. Pártoljuk az egyházak érdekét, akkor pártolandhatják csak amazok is kölcsönösen érdekeinket. És még önzők se legyünk ! Avagy már oda jutánk, hogy az egyház nem segít rajtunk, ha csak magunk nem ? — Ez szomorú bizalmatlanság. És mi mit, mennyiben segítünk magunkon ? Törvényeket egyház nélkül nem alkothatunk. Adjuk meg csak egyházainknak a* szabadhivhatást : én erős hitben vagyok, hogy nyomban megnyerendjük mi is azt, a' mit keresünk . hivatalos állásunk biztosítását. Kifejlett szabadság okos gyakorlatában, választand az egyház papot magának,távol amaz erkölcsi gyilkolási rendszertől, miszerint tetszvén papjatói elidegenedni, öt szavazata nagy többségével kitúrja fárájából. Szabad paphivás,és szabad papkiturás egymással össze nem férnek, egyiket mint másikat a' szóban levő jog-csorbitás szüli. És a* mint következik, hogy az egyház egyszer már szabadon elválasztott papját behozhatja, és ok nélkül ki nem teheti : ugy természetes is, mikép a' nemcsak néhány káplán, hanem az egyetemes papi hivatalra elkészült egyénekből, legyenek bár ezek nevelök, professorok vagy theologusok, legkedveltebbjét választó egyház olly egyént fog találni, kiben reménye teljesiilend, ki dísze leend az egyháznak, dicsekedése a'papi társaságnak,— midőn a csak kevés egyénekből választhatási kénytelenségében megkell elégednie olly egyénnel is, kit nem kedvel, majd gyűlöl, végre kebléből eltávolítani kiván. Itt gyökereznek a?

papi tekintély sülyedése, a' papság iránti kegyelet hülése, a' fizetni nem akarás, a' vallásos lágy-