Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-07-04 / 27. szám
bár gyermekeink nevelésével is sok adót adunk a1 hazának, ugy tekintetünk mi is, mint egyházi személyek : ugyan hát, ha osztozunk más egyházi személyekkel a' terhekben, miért nem osztozunk jogaikban is ? Iskolatanítóink, a' protestánsok, ugy mint a' katholikusok, már annyiban szerencsések, hogy reájok kiterjed az álladalom gondja, fel vannak mentve, avagy csak némelly hatóságok által is, az adózás alól, — némi jogok ha nem adattak is még nekiek, legalább ajánltattak, és nyernek jutalmakat. Hát csak a' protestáns lelkipásztorok azok, a' tán már földi életökben túlvilág lakosainak gondolt, vagy az álladalomra nézve nem is szükséges személyek, kikről senki sem gondoskodik, kiknek kötelességök ugyan van, de joguk nincs, mit minden józan észtan rabszolgaságnak nevez? Mi adózunk , 's csekély jövedelmünkhöz képest tán többel, mint mások. Adózunk most is, mi veszprémmegyeiek, nemes megyénk ujonan építendő fogházára, 's adóznak ollyanok is, kik számos gyermekeiket kényteleníttetvén nagy költséggel nevelni, kiadásuk felül-haladja bevételűket. *) És mi, szentnek tartván azon evangyéliomi törvényt, mit hirdetünk is, hogy minden lélek a' felsőbb hatalmasságnak engedelmes legyen, bár nehezen esik is, hiven engedelmeskedünk. De nem méltán rnondhatjuk-e szivünk fájdalmában: Kedves hontársaink ! a' kötelesség mellé egy kis jogot is, az adózás mellé egy kis jövedelmet is! Nézzetek ugy minket is, mint az álladalomra nézve nem haszontalan hivatalnokokat 's lényeket; és ha mi nemcsak szellemileg, hanem, magunk megerötetésével, anyagilag is adunk az álladalomnak : adjon az álladalom nekünk is valamicskét! A' nemes községek tagjai, legyenek azok birtokosok , vagy nem-birtokosok, adót személy szerint nem fizetnek, hanem a' helység közönsé-Ezen adót mástól nem fizethetjük, legalább részemről nem fizethetem, mint hivatalomtól. Elhallgatom itt azt, mit könnyű volna megmutatni, hogy hivataláért adóztatni valakit, annyi, mint szorgalmáért, sőt még arra tett költségéért is megbüntetni, "s ezzel az álladalom többet veszt, mint nyer. Nekünk lelkészeknek ollyan a1 hivatalunk, minő a" földmive-Jőnek az ekéje, a' mesterembernek a' műhelye, 's ha viiág világosságai akarunk lenni, rendeltetésünk szerint szintúgy 's még inkább kell könyvekre költenünk, mint amazoknak ekére 's műhelyre. Hát miért nem fizetnek azok,'s miért fizetünk mi, hivatalunktól? Azért nézetem szerint mindenkinek, és igy a' papnak is, csak személyéért 's birtokáért, nem pedig hivatalos fáradozásával érdemlett fizetéseért kellene adózni, 's nekünk prot.lelkészeknek annyival inkább, mivel mi fizetésünket egyenesen a' gyülekezettől veszszük, melly már adózott jövedelméből, 's miután mi abból, mit nekünk adott, újra adózunk,kétszeresen fizet adót,'s érdeke is forog abban, hogy lelkészének azon fizetése ne csorbuljon,mit,tehetetlensége miatt,jó pénzben sem fizethet. És ha már csakugyan fizetnünk kell hivatalunktól, óhajtanám, hogy az adó kivetésében, az adózónak ne csak jövedelmére, hanem szükséges költségére is tekintene nz il,letö törvényhatóság; mert a1 mit családunkra szükségesképen kell költenünk, az nem jövedelem. Bizony sok prot. Jelkész -van, kinek jövedelme — 0. P. I. ges pénztárából fizetik azt. Mi hát, a' midőn ehez sincs jogunk, bár nemes helységben lakunk 's szolgálunk is, a' helység tagjainak sem ismertetünk, ország 's helység egyiránt ignorálnak bennünket; mi előtt elhozná a' jó Isten halálunkat, e' világból kizárattatunk, hogy betű szerinti értelemben teljesedjék be rajtunk az, hogy a' kinek nincsen, a1 mije van is elvetetik tőle. Mi sem az egyházi rendhez nem tartozunk a' törvény világos értelme szerint, sem a' világi rendhez, a' nyilvános gyakorlat szerint, holott mind a' két tekintetben, mind egyházilag, mind polgárilag adózunk, 's ember nem tudhatja, hogy mi polgárilag mik vagyunk ? És ha ti, törvénytudók! ezt tudjátok; ha csak titkon is, mint Pythagoras beavatottai erről valamit hallottatok: ugyan legyetek szívesek tudtunkra adni, hogy mi csakugyan a' magyar honban megtelepedett nemzetségnek mellyik osztályához tartozunk ? mert én ugyan részemről bármelly czikkelyét olvasom is a' rövidséget 's világosságot dicsérő, és mégis terjedelmessége 's a' sokféle vélemények miatt szövevény estörvénykönyvünknek ;*) 's bár mellyik írótól készítettet, a' főrendektől kezdve az utósó jobbágyig: sehol magamat, vagy is testületünket fel nem találom, és másként a' dolgot meg nem foghatom, hanem ha felveszszlik, hogy a' mint a^ állat 's növényországban, ugy a'polgári életben is, végnélküli levén a1 fokozat, mi a' tökéletes osztályt lehetetlenné teszi; azt is, hogy mi polgárilag mik vagyunk, ember meg nem mondhatja, 's nekünk mintillyeneknek, mint sem fű, sem fáknak, ki kelie a' véges-értelmii embertől készített rendszerből maradni. Innét van, hogy ha mi jogkérdés támad reánk nézve, azt sem tudhatjuk, 's még a' jogtudósok is vetélkednek azon, hogy ugy bánjanak-e velünk mint egyházi személyekkel, vagy mint nemesekkel, vagy nemtelenekkel, sőt mint idegenekkel, cselédekkel, vagy mint tolerált zsidókkal ? Mondhatni, hogy n' zsidó rabbiknak , avagy csak híveik előtti viszonyukra nézve is, sok tekintetben jobb sorsuk van, mint a' prot. lelkészeknek. Ha mik vagyunk (például: honoratiores), kegyelemből vagyunk azok, és nem jogból, mit kényszerítőleg is követelhetnénk. Vajha egészon új törvénykönyv készíttetnék , meliyet, mint tevőleges törvényeinknek egyetlenegy kútfejét, még a' közpolgár is tudhatván, tudhatná jogát 's kötelességeit is, és ne kellene hivatkozni Verbőczire, a'sok országgyűlések különböző végzeményeire. főtörvényszéki döntvényekre, gyakorlatokra, különbféle magyarázatokra, véleményekre, királyi rendeletekre, 'sat. mellyeket még a1 gyakorlottnak is betanulni előttem ugyan képtelenség, 's a' mi nagyobb, félni lehet, hogy a' sok búvóhelyek miatt, még a' különben igazságos biró keze alatt is elvesz az igazság. Bizony elvetetnék igy a' vétkezésre való alkalom azoktól, kik szeretnek a' zavarosban halászni; kevesebb sohajtások mennének fel az egekre, 's egy nagy lépéssel közelebb meune honunk a' társaságos élet szent czéljához. Ezt óhajtóm egyházi törvényeinkre nézve is.' P. I»