Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-06-20 / 25. szám
látott 's mind ebből legnagyobb botrányt a' ker. nép közt jósla. — Ellenben e* tartományi harmadik pap nyilvánítá, hogy mint falusi pap hivatalos állásánál, melly neki egészen elfogulatlan tekintetet a' népéletbe minden irány felé hagy vetni, de mint a' szász tartományi zsinat tagja is, egészen más nézeteket kénytelen kinyilatkoztatni. Ö tudja, hogy egész tartományában inkább félelem túlhajtott igazhitüségtöl 's a' szellemek nagyobb lebilincselésétul uralkodik, mi a' népesség nagy részét ellenkező túlságba hajtja ; tartományi zsinatának legnagyobb része szinte a' symb. könyvekre esketés ellen 's csupán az ev. egyház alaki és anyagi elvei mellett nyilatkozott; mit ők, minden hü és hivő papok, bizonyosan csak tartományuk állapota pontos ismerete után tőnek; ha tehát meg akarják ezeket nyugtatni, ha a' lakosokat meg akarják az egyháznak tartani, hozzanak szabadelvű rendszabályokat 's fogadják el a' választmányi javaslatot 's illy tekintetet tartomány, mint a' szász, bizonyosan megérdemel, melly, tekintessék bár ittott rationalismus fészkéül, egyháziassága-, erkölcsisége-, becsületességével bizonyosan egy fokon áll a' többi tartománynyal, jóllehet keresztyénisége tán más bólyegü — nyilatkozat, mellyel következett ülésben 3 világi tag ugyanazon tartományból tökéletesen egyetértőnek mondá magát. — Általánosabban beszélt egy másik szónok, ki a' javaslattal tökéletesen egyetértőnek nyilatkozók, mivel az a'puszta jogálláspontot, mitől egyházügyekben misem függ, legyözé, és az atyák hite iránti kegyelet követeléseinek 's az egyház történeti folytonosságának szintúgy eleget tesz, mint az istenészeti miveltség mostani álláspontjának 's egyházunk tagjai nagyobb része belátásának megfelel. Ö ugy véli, mondá szónok, hogy a1 gyűlés e' fontos pont meggondolásánál szabaduljon mindentől, a' mi csak szokás- és előítéleteken alapúi 's tekintve a* kor sürgető követeléseit, legkedvesb gondolatait is hozza Ábrahámként áldozatul az igazságnak. Üres rémsző, mellyel a' községeket igenis lehet fanatizálni, hogy a' symb. könyvekkel elvétetik a'régi hit 5 a' választmány olly kevéssé akarja a' régi hitet elvenni, mint a' symb. könyveket. Csak az igazság'slelkiösmeretértkívántatik az ordinálandónak hitvallásokhoz! szabadabb viszonya. A' népet, ha szándékosan fel nem izgatjuk, nem fogják a* választmány javaslatai aggálylyal megtölteni. A' régi állapot megtartása lehetetlen. Az istenészetúj fokára lépett a1 tudatnak 's most hitvallásiratokhozi más viszony szükséges, mint atyáink korában. A" symbolumok kötelező tannormákul tovább nem tekintethetnek. Mi korban élünk, midőn új tavasz hatja át a' szellemvilágot 's hatalmát vallástéren is mutatja, melly legdicsŐbb csirákat hord keblében ; de azért nem lehet, mint amott a* tavaszbiráló Kleist tavaszával kezében, symb. könyveket zsebében hordva, mértékét az egyházbani tavaszra illeszteni; a' szabadságban, mellyet keresünk, csak hűknek kell maradnunk az Úrhoz, akkor a' hűségben feltaláljuk a' szabadság helyes mértókét 's Krisztus szabadokká teend bennünket. — Egy másik tag, ki tagja volt egyszersmind a1 választmánynak, más szempontból nyilatkozott a' javaslathozi viszonyáról. Ö, mondá szónok (jogtanító), ámbár tudja, hogy ev. talajon áll, azon vallási irány hive, mellyet rationalismusnak neveznek, min senki nem csodálkozandik, a' ki korát, hónát, törzsét ismeri. Midőn tehát a' javaslatot aláirá, ez azért történt, mivel ö anaak végeredményeivel egyetért 's mivel hiszi, hogy ezeket, különösen pedig az ordinatioformulát minden rationalista aláírhatja. A' rationalismus, bölcselet 's az egész szépirodalom által is gyámolíttatva, e' század elején egész Németországot áthatá; a'szabadságháborúk után a' régi hit újra föléledett és sokakat megkapott, de hogy tökéletes diadalt nyert volna, nem igaz 5 söt ujabb időben visszahatás keletkezett, nem azok részéről, kik mitsem hisznek, hanem azokéról, kik, ámbár ker. szellemtől áthatva, a' XVI. század alakjaiba be nem találhatták magokat. Ha e' hangulatot, mellynek minden rendben sok képviselője van, nem veszszük figyelembe , akkor nagy szakadások történendnek. — Ismét egészen más szempontból egy férfi, ki vallomása szerint azon kevés szerencsésekhez számíthatja magát, kik a' symbolumokkal egészen egyetértenek, elismeré mégis lehetetlenségét a' föltétlen hiteltetésnek, melly az irásra nézve sem, annál kevésbé a' symbolumokra, alkalmazható; javaslá tehát, hogy az ordinálandó egyszerűen nyilvánítsa, mikép becsületesen rajta lesz, miszerint meggyőződését az irás- és symb. könyvekkel öszhangzásba hozza 's megtartsa. Ez mindenesetre eszmény, tulajdonkép azonban senki nem Ígérhet jövőre nézve valódi teljesítést, hanem csak becsületes akaratot kötelességét megtenni* — 'S mivel egy pomeraniaipap is az apóst, symbolum megtartását 's az ág. hitv. kiemelését javaslá, ellenkező esetre a' népben nagy harag fog kitörni 's kivált Pomerania igen korlátozottnak érzendi magát, egy előkelő világi tag e' tartományból fölkele 's utalva állására, melly lehetővé teszi ezerek hangulatát kiismernie, nyilvánítá, miszerint van ott ugyan több pap, kik a'zsinat minden szabad nyilatkozatát bizalmatlansággal fogadandják, de az nem az egész tartomány hangulata ; söt inkább eleven szabadságérzet uralkodik ott 's e' tétel elfogadásaért ö szakadásoktól nem félhet. — Ez ellen az imént említett szónok szomszéda nyomban azon biztosítással kele föl, hogy a' symbolumok eltörlesztésétöl hona közelebb környezetében mindenesetre a' legroszabb hatástól kell félni 's a'következményekre utalt, mellyek Poroszországon kivül is beállandnak, ha az egyházi alap eltörlesztése által „a1 tanmagyarázat a9 nagy csoport kezeibe tétetik" 's odáig jut a* dologi