Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-13 / 24. szám

De ne tévesszétek el szemeitek elöl az utókort, 's általában az egész egyházi rend javát is. Ne legyetek olly önzök, mint azon magyar földbirtokos, ki őseiről reája maradt gazborította telkein nyugodtan néz végig 's a' világért egy szál gyomot ki nem tépne, hogy helyébe egy élőfát plántáljon, melly neki 's maradékainak a' nap égető heve ellen árnyékot nyújtson 's szomját édes gyümölcscselenyhítse, — mert hisz a' rosz szomszédok kárt is tehetnének a'gyenge ültetvényekben, 's ha fölnevekednének is azok, ki tudja, megéri- e ő, hogy árnyékukban pihenhessen 's gyümölcseiket élvezhesse? — A' minek ti nem élvezhetitek gyümölcseit, élvezik unokáitok, 's élvezi az emberiség. Vajha atyáink csak 50 évekkel ezelőtt állítottak volna fel számunkra gyámoldát, ugy mi most már könnyen fütyölnénk I De ha ők ezt nem tették, nem következik, hogy mi se tegyünk semmit az utódok kedveért. Az, a'mit az egyházi gyámolda pénztárába fizetünk, ha bár mi magunk talán nem részesülünk is annak gyümöcseiben, nem vész el, 's nem jut önző nyerészkedők kezébe, tulajdona marad az az egyháznak. 'S azt kérditek: mi hasznuk lesz ebből az utódoknak ? igen sok! Mert először is, míg nekünk korosabbaknak, midőn fiatalabb éveinkben, mig még gyámoldánk nem volt, egy vagyonos család müveit leányának kezét kértük, ha bár talán szivét birtuk is már, — 's azt kérdezték tőlünk: ön tisztes hivatala után nejét illően eltarthatja, leendő gyermekeit tisztesen nevelheti; de hát ha kora halál megfosztja önt családjától, mit hagy ön akkor özvegyének ? és mi, vállvonítva, csak azt felelhetök : egy sereg kedves gyermecskéket 's melléjök egy — koldustarisznyát, egy csinos kosárkával tovább kelleállanunk; addig szerencsésb utódaink, kik azt mondhatják: én halálom esetén özvegyemnek tisztes nyugpénzt biztosítok, kedves vendégek leendenek. 'S higyétek el. az egyházi hivatal kapósabb lesz, mint ez ideig volt, mig többnyire csak az határozta el magát annak viselésére, kinek másra alig volt kilátása, — 's az egyházi rend nem lesz olly lenézett rend köztünk, mint ezideig volt. — Mert közel se gondoljátok ám, hogy ez a' mi gyámoldánk mindörökké csak ennyit gyümölcsözhessen, mint a' mennyit jelenleg zsengéjében biztosíthat. Ugy tekintsétek ezt, mint a' mustármagot. Máté 13,31.32. hogy e' felöl meggyőződjetek, nem nagy számító tehetség lesz szükséges. Eddigi nyugintózetünkbe közép arány szerint fizettünk fejenként 1 vftot évenként,'s ez után adtunk szinte közép arány szerint 30 vft nyugpénzt; tudjuk azt is, hogy a' fizetések nem a?

legpontosabban történtek, 's még is 25 évek elforgása alatt,semmivel kezd ve,17,000 ftnyi tökéig vergődtünk most új gyámoldánkat a'Kis János és Csibánéféle alapítványokkal együtt közel 30,000 ftal nyitjuk meg, 's a1

befizetések közép aránya 10 ft.,a' nyugpénz pedig minden 1 ft. után most kezdetben csak 10 ft, — *s csak 5 évek múlva kezdünk belőle nyugpénzeket fizetni, 's ekkor is 5 évig csak fél járandóságot adunk, a* többi mind a' tökéhez megy. Kételkedtek-e ezek nyomán, hogy ha csak különös csapás nem éri gyámoldánkat, új 25 évek elforgása alatt legalább is egy pár százezer ft. birtokában leszünk? 'S ekkor azután nemcsak 10 ft. nyugpénzt adhatunk ám 1 ft. után, 's nem csak 50 éves tagnak adhatjuk meg nyugpénzéthivatalviselés esetén is. Erre azt mondhatnátok, hogy reményeink egy kissé igen is vérmesek, 's a' számításból kifelejtettük azt, hogy most egyelőre kevesen fognak gyámoldánkhoz járulni. — Dehogy felejtettük! hanem azt gondoltuk, hogy hacsak negyvenen leszünk a' gyámolda tagjai, nem fogunk évenként 60—80 özvegynek nyugpénzt fizetni, hanem legfeljebb 6 —Ö-nak, 's gyámoldánk tökéi minden esetre nevekedni fognak. — Azonban mindennek kezdete nehéz, csak ne csüggedjünk, csak legyünk kitartók, 's a' siker nem fog elmaradni. Ezzel, bár még sok fekszik szivünkön a' mit itt előadni óhajtanánk, másféle foglalatosságoktól letartóztatva, egy időre berekesztjük értekezéseinket dunántúli ügyeinkről, idővel azokat Isten segedelmével folytatandók. Egy tükröt tartottunk elötökbe, szeretett dunántuli feleink ! melly, ugy hiszszük, elég tisztán adja vissza vonásaitokat, — legalább szándékunk nem volt azokat sem szépíteni, sem eltorzítani. Oh, tekintsetek egy kissé bele! 's ha ugy találjátok, hogy mósestáblácskáitok egy kissé gyürödöttek vagy ferdén állanak, — vagy szakállotok 's bajusztok kelleténél kuszáltabb, kérlek, igazítsátok meg, nehogy az illy csekélységeken is kapkodó világ kinevessen benneteket. — De tekintsetek bele ti is, szeretett feleink az ős Duna mentében és a' Kárpátok regényes völgyeiben, és a Tisza kalászdús vidékein! — tekintsetek bele ti is, s ha ugy taláíandjátok, hogy a' ti vonásaitok a' mi elnyomorodott arczképünk mellett nemesen 's büszkén tűnnek fel, tapsoljatok szerencséteknek , 's legyetek olly nagylelkűek, ajándékozzatok meg bennünket, szegény dunántúliakat, atyafiságos sajnálkozástokkal. — Ha értekezéseinkbe itt-ott beszőtt javaslatainkban van valami jó, óh kérlek, gondolkodjatok egy kissé róla ; 's ha nincs, nevessetek ki! Y. Z. Békés-bánáti egyházmegyei gyűlés. (Vége.) 8) T. Bonyhai Beniamin úr lelkes szavakba foglalt 's ügyszeretö kebellel felkarolt indítványára az egyházak figyeltetni fognak, hogy hol a' legelő szabályozás elöforduland, a' t. cz. uradalmakhoz folyamodványt nyújtsanak az iránt, hogy kisdedóvó-intézetek létesíthetése alapjaul földet adni kegyeskedjenek,'s az egyház e* részbeni kérését, az erről értesített esperes is, az egy-